Északi Áramlat–2: Lenyelni a keserű pirulát

A közvélemény végre megismerhette az Egyesült Államok és Németország között az Északi Áramlat–2 gázvezeték ügyében született megállapodást, amelyet amolyan közös nyilatkozat formájában hoztak nyilvánosságra minap. Kijevet a nyilatkozat tartalmán kívül az is fájdalmasan érinthette, hogy „kihagyták” az egyezség előkészítéséből. A történtek idővel minden bizonnyal a feledés homályába vesznek, de az elmúlt napokban aligha maradhatott közömbös, akit kicsit is izgatnak az ország dolgai. Ukrajnát cserbenhagyták – gondolhatták felháborodottan a nemzetiek és a kormánypártiak. Kijevnek végre megmutatták, hol a helye – somolyoghatott a bajsza alatt az „oroszbarát” ellenzék.

Mi a tét?

A szóban forgó dokumentum kissé cinikusan Az Egyesült Államok és Németország közös nyilatkozata Ukrajna támogatásáról, az európai energiabiztonságról és éghajlati céljainkról címet viseli. Ha lehántjuk a lényegről a sok udvariassági formulát és mellébeszélést, azt kapjuk, hogy a nagyhatalmak kész tényként kezelik az Északi Áramlat–2 gázvezeték megépülését. Minden egyéb ebből következik.

Miután elkészül a Balti-tenger fenekén futó új vezeték, 2024. december 31-én pedig lejár az Ukrajna és Oroszország közötti megállapodás, amelynek értelmében az utóbbi jelenleg is gázt szállít Ukrajna területén át Európába, Moszkvát többé semmi sem kényszeríti arra, hogy használja az ukrán vezetékrendszert. Ezáltal Kijev elesik legalább évi 1,5 milliárd dollár bevételtől és a gázszállítás mostanáig élvezett biztonságától. Arról nem is szólva, hogy a jelenleg milliárdokat érő vezetékrendszer és infrastruktúrája az orosz szállítások nélkül céltalanná és értéktelenné válna, s minden bizonnyal néhány éven belül az enyészeté lenne. Az ukrán politikai elitet az is aggaszthatja, hogy az európai gázellátás biztonsága megszűnne az orosz agressziót visszatartó tényező lenni.

A nyilatkozat

Az elmúlt hónapokban Kijev mindent elkövetett annak érdekében, hogy rávegye a nagyhatalmakat a beruházás leállítására, ám a gázvezeték túl fontosnak bizonyult Európa számára ahhoz, hogy lemondjanak róla Ukrajna kedvéért. Ezt végül az orosz vezeték megépülését alapvetően ellenző Egyesült Államoknak is be kellett látnia.

Így született meg Ukrajna kárpótlására – mások szerint: hogy kiszúrják a szemét – a német–amerikai nyilatkozat.

„Ha Oroszország megpróbálja fegyverként felhasználni az energiát, vagy további agresszív lépéseket tesz Ukrajna ellen, Németország eljár nemzeti szinten, és felhívja az Európai Uniót, hogy foganatosítson hatékony intézkedéseket, ideértve a szankciókat is, korlátozandó Oroszország azon lehetőségét, hogy Európába exportáljon az energiaszektorban, beleértve a gázt is, illetve éljen hatékony intézkedésekkel más gazdaságilag fontos területeken is” – olvasható a dokumentumban.

A nagyhatalmak kinyilvánították: egyetértenek abban, Kijevnek és Európának egyaránt érdeke, hogy 2024 után is folytatódjék az orosz gáz szállítása Ukrajnán át.

„Németország vállalja, minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál, hogy elősegítse az Ukrajna és Oroszország közötti gázszállítási megállapodás 10 évvel történő meghosszabbítását. Az Egyesült Államok kötelezettséget vállal, hogy teljes mértékben támogatja ezeket az erőfeszítéseket” – erősíti meg a közös nyilatkozat. Rögzítették, hogy a szerződéshosszabbításra vonatkozó tárgyalásoknak Oroszországgal mielőbb, de legkésőbb szeptember 1-jén el kell kezdődniük.

Németország emellett egy úgynevezett Zöld Alap létrehozására is kötelezettséget vállalt. Ezen keresztül a hírek szerint hosszabb távon adományokból mintegy egymilliárd dollárnyi befektetést fordítanának Ukrajna energiahatékonyságának és energiabiztonságának fejlesztésére, illetve egyéb energetikai projektekre.

Kijevnek nem tetszik

Ukrajna tetszését nem nyerte el a nyilatkozat, amit egy pillanatra sem rejtettek véka alá Kijevben. Leginkább azt kifogásolják, hogy a dokumentum nem tartalmaz biztonsági garanciákat. Egyesek az 1994-es Budapesti Memorandumhoz hasonlították a nyilatkozatot, amelynek garantálnia kellett volna az atomfegyvereiről lemondó ország területi integritását és szuverenitását, 20 évvel később mégsem védte meg Ukrajnát az orosz beavatkozástól.

Szkeptikus Ukrajna azzal kapcsolatban is, hogy szükség esetén Európa kész lenne hatékony szankciókat alkalmazni Oroszországgal szemben, a legkevésbé pedig abban hisznek Kijevben, hogy ha kell, leállítanák a gázszállítást az Északi Áramlat–2-n. Kormánypárti elemzők szerint az a körülmény, hogy  Németország Ukrajna energiabiztonságának fokozása érdekében ígéretet tett gázszállítási kapacitásainak növelésére nyugati irányból, arra vall, Berlin igenis számol a lehetőséggel, hogy Oroszország leállíthatja a gázszállítást Ukrajnába, Ukrajnán keresztül.

Korábbi nyilatkozatokból ítélve az ukrán vezetés a nagyhatalmak részéről felajánlott „kárpótlást” is kevesellhette. Annál is inkább, mivel nem szabad felhasználású pénzről, hanem energetikai befektetésekről lenne szó Németország részéről.

Ellenségem ellensége a barátom

Kijev a Nyugat ellen intézett offenzívájának folytatásához kiváló partnerre talált Lengyelországban.

Zbigniew Rau lengyel és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter az MTI által idézett közös nyilatkozatukban hangsúlyozzák, a nagyhatalmak döntése politikai, katonai és energiabiztonsági fenyegetést jelent Ukrajnára és Közép-Európára nézve, egyúttal növeli Oroszország képességét arra, hogy destabilizálja az európai biztonsági helyzetet, tartósítsa a NATO-n, valamint az Európai Unión belüli nézeteltéréseket.

A két külügyminiszter szerint a biztonsági fenyegetést csak demokratikus módon, vagyis az Északi Áramlat–2 által a leginkább veszélyeztetett országok kormányaival folytatott egyeztetések útján lehet elhárítani. A biztonsági hiányosságok kiküszöbölését célzó eddigi próbálkozások azonban felületesek és elégtelenek – hangsúlyozták.

A lengyel és az ukrán diplomácia vezetői olyan lépésekre szólították fel az Egyesült Államokat és Németországot, melyek révén „kellő választ találnak a térségünkben keletkező biztonsági válságra.”

Kijev még nem adta fel

Csakhogy ezeknek a felszólalásoknak aligha lesz eredménye, miután nyilvánvaló, hogy az USA és Németország számára fontosabb a Donald Trump elnöksége alatt megrendült euroatlanti egység helyreállítása, a szembeszegülés az előretörő Kínával, illetve Oroszország távoltartása a távol-keleti óriástól. Minden jel arra vall, ha ennek az az ára, hogy elismerik a pillanatnyi kelet-közép-európai status quót, beleértve Ukrajna „NATO-n kívüliségét”, az Északi Áramlat–2 megépülését, netán a kelet-ukrajnai konfliktus lezárását valamilyen Kijevnek kevéssé tetsző módon, készek megfizetni azt.

Ukrajna még nem adta fel a harcot, ezt már csak belpolitikai megfontolásokból sem teheti a jelenlegi hatalom. Az Elnöki Hivatal, a kormányzat nyilatkozatai egyre azt ismételgetik, hogy folytatják a küzdelmet az új orosz gázvezeték ellen. Valójában azonban semmilyen ütőkártya nincs a birtokukban, amellyel befolyásolhatnák a „nagyok” elhatározását. Legfeljebb arra mutatkozik némi esély, hogy valamivel több pénzt csikarjanak ki a nagyhatalmakból a „lelkiismeretükre” apellálva, amiért magára hagyták Ukrajnát.          

(ntk)