A gyomok elleni védekezés a bioültetvényekben

A biotermesztésben a gyomirtás nem más, mint gyomszabályozás. Tehát a gyomok mennyiségét a gazdasági kár szintje alá csökkentjük a lehető legkevesebb kémiai hatóanyaggal, biokészítményeket és környezetkímélő technológiákat alkalmazva.

A hatékony növényvédelem alapja a hagyományos, intenzív ültetvényekben is, ahol kémiai hatóanyagokkal védekezünk a kórokozók és kártevők ellen, a megfelelő gyomirtás és a gyomszabályozás, mivel a gyomokon előszeretettel lapulnak meg a kártevők, továbbá a párás klíma miatt a gyomos gyümölcsfasorok a kórokozók melegágyává válhatnak. A biológiai növényvédelem hatékonysága ezért igen alacsony, ha nem végzünk gyomszabályozást az ültetvényünkben. Tehát enélkül nem tudjuk kielégítően megóvni ültetvényünket a kórokozóktól és a kártevőktől, bármilyen módon védekezünk is.

Egy jól összeállított gyomszabályozási terv viszont minimalizálja a talaj erózióját, nem hat károsan az egyéb növényvédelmi kezelések hatékonyságára, miközben kedvezően befolyásolja a gyomok és a kultúrnövények (esetünkben a gyümölcsfák) közötti versengést. Tehát egy ültetvény esetében a gyomok folyamatos kordában tartása érdekében elengedhetetlen az alapos és pontos tervezés, valamint az eljárások kombinálása, megfelelő időzítése.

A gyomok ellen több eljárással védekezhetünk a bioültetvényekben is, de előrebocsátanám, hogy általában a gyomszabályozás szinte minden módszerét be kell vetnünk az eredményesség érdekében. Alapvetően három fő módszert különböztetünk meg, melyek igen eltérő hatásfokkal alkalmazhatók.

1. Mechanikai és fizikai védekezés. Ez a biotermesztésben alkalmazható leghatékonyabb és széleskörűen elterjedt módszerek összefoglaló neve, de egyben ezek a legköltségesebb, idő- és eszközigényes munkafolyamatok. Ide soroljuk a kézi és gépi kapálást, a kaszálást, a hőkezeléses gyomirtást, a mulcsozást, illetve a talajtakarás egyéb lehetőségeit. Egy többhektáros ültetvény esetében a kézi kapálás aligha kifizetődő módszer, kiskertekben viszont ajánlott. Nagyobb ültetvényekben a gépi gyomszabályozás módszereit a már jól bevált sarabolás, oldalazó talajmarózás, tárcsázás, kaszálás stb. jelentik. Valamennyi felsorolt munkafolyamat lényege a meglévő gyomok visszaszorítása, talajba forgatása, gyérítése. Jól bevált eljárás a sorközök füvesítése, majd kaszálása, amint a gyomok elérték a 15 cm-es magasságot, illetve a fasorok talajmarózása és gyommentesen tartása. A mechanikai gyomszabályozást egy évben legalább 5-6 alkalommal kell elvégezni a cél elérése érdekében, ami nem a legolcsóbb megoldás, de a legegyszerűbb és a legnagyobb hatásfokkal alkalmazható. Létezik még egy, ma már nem divatos gyomszabályozási lehetőség, a hőkezeléses gyomirtás, mely a vegyszeres gyomirtással megközelítőleg azonos hatásfokú, viszont közel kétszer drágább, és a hatása is jóval rövidebb. A módszert úgy képzeljük el, hogy a gyomokat kb. 60-70 fokra melegítjük, s azok a hő hatására elszáradnak. Manapság már igen kevesen használják ezt a módszert még a biotermesztésben is, a fűtőanyag (pl. propán-bután, kerozin) magas költségei és az eszközhiány miatt.

2. Kémiai védekezés. A biotermesztésben a totális gyomirtó szerek, a jól ismert glifozát, S-metolaklór, glufozinát-ammónium, Pendimetanil stb. hatóanyagok nem engedélyezettek. Hiába permetezzük csak a gyomokat, utóbb mégis igen magas szermaradványszint mutatható ki a termésben. Folyamatosan kísérleteznek olyan természetes eredetű készítményekkel, melyek hatásosak a gyomok ellen. Napjainkban azonban csak a szappanalapú gyomirtó szerek engedélyezettek a biotermesztésben, melyek kontakt hatásúak. A káliumsót és zsírsavakat tartalmazó készítmények leperzselik a gyomok jelentős részét. Míg szikleveles állapotban elegendő egy kezelés, az elhanyagolt gyomok esetében általában 2-3 kezelésre is szükség lehet. Ilyen készítmény a Superfast, a Scythe és a káliszappan 3–5%-os töménységben. Tartsuk szem előtt, hogy ezek a készítmények nem válogatnak, azaz minden zöld felületet károsítanak, amellyel érintkeznek. Tehát zöld törzsre, kérgesedés állapotában lévő fiatal gyümölcsfákra (pl. dió- és szilvafa), illetve a lombfelületre ne permetezzük, mert perzselődést, majd részleges elszáradást okozhatnak.

(Következő írásunkban a harmadik módszert, a biológiai védekezés lehetőségeit mutatjuk be.)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza