Vasárnapi üzenet: 2021. augusztus 29.

Tudok dolgaidról

Minden szöveg egy zár, ami csak az értő fül számára pattan fel és enged hozzáférést a tartalomhoz. Hatványozottan igaz ez a Bibliára, és – ha lehet ilyet mondani – a Jelenések könyvére még inkább. Annyi titok, utalás, olyan sokrétű üzenet van benne, hogy olvasás, igehallgatás közben szóródik a figyelem, és óhatatlanul azt érezzük, kicsúszik a kezünkből a jelentés síkos gyöngye. A gyülekezet angyala, arany gyertyatartók, hét csillag, gonoszok és apostolok, első szeretet, megtérés, nikolaiták és az élet fája […] – mennyi messzire vezető út, magyarázatra váró titok mindössze hét versben.

A jó hír itt kezdődik: nem most kell, hogy mindenre fény derüljön, nem kell igével élésünknek kimerülnie a vég nélküli, fárasztó kódfejtésben. Viszont ma fény derül az üzenetre, ami vigasztalhat, világos és egyértelmű. Mindössze két szó: tudok dolgaidról.

Tudok dolgaidról, amikről te is tudsz – üzeni a Király, Krisztus az efézusi gyülekezet vezetőjének és nekünk is. Tudok arról, hogy munkálkodsz, fáradozol, és terhelés alatt kell kitartanod, és a gyülekezetnek is terhelés alatt kell kitartania. Az egyház Ura tud arról, milyen kihívásokkal és próbatételekkel kell szembesülnünk iskolakezdésre készülő diákokként, szülőkként, pedagógusokként. Tudja, mennyire nehéz teljesíteni a munkahelyen a kötelező termelési normát és azt is, ha egyre többször jut eszünkbe, hogy szeretnénk feladni. Tud arról, hogy a gyermeknevelés, a családi és személyes konfliktusok, valamint az egyhangú mindennapok kilátástalanságában olykor elveszettnek érezzük magunkat, mégis megyünk tovább. Tudja, hogy munkakeresőként, friss diplomásként vagy már évek óta dolgozó emberként megfáradunk, és olyan kihívásokkal kell folyamatosan küzdenünk, melyekhez magunkban igen kevesek vagyunk.

Azonban tud arról is, amiről mi még nem tudunk. Az efézusi gyülekezet sürgés-forgásában, a szolgálatok, fáradozások és megpróbáltatások között felhangzik a figyelmeztetés: „Az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet”. Váratlan, hogy a csupa dicséret között egy épülő és működő közösséget így figyelmeztet az Úr. Sokszor hitünkre is jellemző a Faludy-idézet, ami így szól: „Hosszú az utam, tanulok, egyre többet s többet tudok, és kevesebbet értek.” Sokszor mi is az aktivitásunkkal, szolgálataink sokféleségével, a ránk nehezedő terhek súlyával akarjuk igazolni azt, milyen jó szolgái is vagyunk Urunknak, és mennyi mindent megteszünk azért, hogy körünkben is épüljön az Ő országa. Egyre többet és többet tudunk, egyre több és több erőfeszítésre vagyunk büszkék, és olykor elveszítjük a lényeget: azt a szeretetet, amely a gyökere minden szolgálatnak, fáradozásnak, közösségépítésnek, és ami nélkül ezek nem lennének fenntarthatók. Elfáradunk, és csodálkozunk, hogy milyen szürkének és értelmetlennek tűnik mindaz, amit csinálunk, és elfogy belőlünk a remény, a kitartás. Pedig mindezt elkerülhetnénk, ha napról napra személyes csendességben és gyülekezeti alkalmakon, munka közben, valamint a szabadidő önfeledt óráiban arra figyelnénk, hogy munkánk és teherhordozásunk ne csupán arra legyen jó, hogy összeroskadjunk, hanem valóban szolgálattá váljanak, mert abból a szeretetből kapunk rájuk erőt, ami összeköt minket Jézussal és egymással.

Krisztus tudja a dolgainkat. Azokat, amikről mi is tudunk, és azokat is, amik még előttünk sem nyilvánvalók. Ez nem csupán annyit jelent, hogy mindez fel van tüntetve egy mennyei pedantériával vezetett könyvbe. Krisztus tud a dolgainkról, ezért erősít, figyelmeztet, és ha kell, közbelép, hogy megmaradjunk a Felé vezető úton. Álljunk készen arra, hogy megváltoztassuk a gondolkodásmódunkat, visszaforduljunk az ön- és egyházpusztító szolgálattól és a keresztként cipelt közösségépítéstől az egyház szerető Ura felé, aki mindezeket megáldja, és országa építőköveiként használja fel. Imádkozzunk ma ezért!

Laskoti Zoltán
szőlősgyulai református lelkipásztor