Harminc év függetlenség minden nyomora
Az elmúlt napokban Dunát lehetett rekeszteni azokkal az írásokkal, amelyek az ukrán függetlenség 30. évfordulója kapcsán igyekeztek bemutatni, hogyan változott az ország e három évtized alatt. A sok megalapozatlan ömlengés között akadt néhány realistább, tényekkel alátámasztott iromány is. Az alábbiakban ezek egyikének, az UNIAN hírügynökség összeállításának az alapján próbáljuk megrajzolni a magunk „országképét”, elsősorban a megélhetésre koncentrálva.
Amikor még mostuk a pelenkát
Megállapíthatjuk, hogy az ország túlélte egy birodalom összeomlását, egy fizetőeszköz-pótlék és a nemzeti valuta bevezetését, átevickélt az infláció és a gazdasági válság több hullámán, két „forradalmon” és egy fegyveres konfliktuson, amely lényegében ma is tart. Mindez óhatatlanul kihatott a polgárok életére.
Mindnyájan emlékezhetünk a kilencvenes évek elejének totális áruhiányára. Gyermeket vállalni és felnevelni ezekben az években dupla megpróbáltatás volt. Eldobható pelenkáról például hallani sem igen hallottunk akkoriban. Pelust mosni is csak kézzel lehetett, mert a legtöbb ember számára a mosógép elérhetetlen luxus volt. Ma már nincs hiány eldobható pelenkából, de vajon azt jelenti-e ez, hogy jobban élünk? Egyáltalán, hogyan lehet összehasonlítani a rendszerváltás éveinek nincstelenségét a mai állapotokkal?
Próbálkozhatunk a GDP-vel
Az összehasonlításra több lehetőség is kínálkozik. Tudjuk például, hogy államunk 1991-es bruttó hazai terméke (GDP) 77,4 milliárd dollárt, személyenként 1489 dollárt tett ki. A válságos 2020-as esztendőben Ukrajna GDP-je 137,3 milliárd dollár volt, ami egy személyre vetítve 3118 dollár. Vagyis 30 év alatt az ország lényegében megduplázta a gazdaságát. Ez soknak tűnik, de lássunk egy példát, hogy legyen mihez hasonlítani Ukrajna teljesítményét! A szomszédos Lengyelország GDP-je 1991-ben 85,5 milliárd dollár volt, 2020-ban pedig 594,2 milliárd USD (egy főre vetítve: 15,6 ezer dollár). Vagyis Lengyelország gazdasága a vizsgált három évtized alatt körülbelül a hétszeresére nőtt! A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint ahhoz, hogy elérje Lengyelország jelenlegi szintjét, az ukrán gazdaságnak évi 7,1%-os növekedést kellene produkálnia az elkövetkező 20 évben!
Beszéljünk a pénzről
A polgár szempontjából fontos a nemzeti valuta. A távoli 1991-es esztendőben Ukrajna még a szovjet rubelt használta, majd a rákövetkező évben megjelent a kupon-karbovanec, a saját fizetőeszköz előfutára. A legtöbben ebből az 1996-ig tartó időszakból csak az irtóztató, szinte mindent felemésztő inflációra emlékszünk.
Aztán megjelent a hrivnya. Nem romlott olyan gyorsan, mint az elődje, tehát érdemes megemlíteni, hogy a kezdetekkor 1 dollárért 1,75 hrivnyát adtak. Ez a csodás állapot azonban nem tarthatott sokáig az ukrajnai viszonyok között, és nem is tartott. A harmadik évezredbe lépve már 5,43 hrivnyát ért egy dollárt.
Aztán jött a 2008. évi pénzügyi válság, és a dollár árfolyama 7,79 hrivnyára módosult. Azonban a válság úgy igazából 2013-ra gyűrűzött be Ukrajnába. És akkor a második majdan, a Krím megszállása, majd a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus végérvényesen padlóra küldte az ukrán pénzt: 2014-ben még 11,89 hrivnyát adtak egy dollárért, 2015-ben viszont 21,84 hrivnyát. Jelenleg a sokak által természetellenesen magasnak tartott 27–27,5 hrivnya körül tanyázik a dollár árfolyama, holott sokan megjósolták már időközben, hogy 30 hrivnyánál is többet fogunk fizetni az amerikai valuta egyetlen egységéért.
Mennyit ér a pénzünk?
Bizonyára hallottak már az úgynevezett Big Mac indexről, amelyet 1986 óta közöl a The Economist. Lényege, hogy kiszámítják, hány dollárra van szükség az adott országban egy Big Mac megvásárlásához. Ez is segít megbecsülni, valójában mennyit ér a pénz. Idén 5,65 dollárba kerül ez a hamburgerféleség az Egyesült Államokban, a dollár őshazájában, míg Ukrajnában 2,42 dollárba. Ebből néhány honi közgazdász hagyományosan azt a következtetést vonja le, hogy a hrivnya az alulértékelt valuták közé tartozik. Mások csak arra következtetnek, hogy mennyivel olcsóbb az itteni munkaerő.
Egyre több pénzt vihetünk haza
Következzék egy újabb fontos szempont: a bérszínvonal. A függetlenség kikiáltásakor 495 karbovanecet tett ki az átlagbér Ukrajnában, egy évvel később viszont, „hála” az inflációnak, már 6505-öt. Az inflációra való tekintettel érdemes dollárban is összevetni a kereseteket. Ukrajnában a havi átlagbér 1992-ben 31,2 dollárt tett ki, 2020-ban pedig 430,2 dollárt. Vagyis a függetlenség évei alatt az átlagbér körülbelül a 14-szeresére nőtt. Azt persze érzékelhetjük, hogy ezek a számok semmit sem árulnak el arról, mennyit inflálódott az évek során maga dollár, amint arról sem, hogy hányszor értéktelenedtek el az ukrán polgárok nemzeti valutában, a párna alatt vagy a bankban őrzött megtakarításai.
A legalacsonyabb bérek
Még egy adat a kereseteink értékének megbecsüléséhez: szakértők szerint Európán belül jelenleg Ukrajnában a legalacsonyabbak a bérek. Európa fizetőeszközében kifejezve a minimálbér nálunk pillanatnyilag 183 euró, az átlagbér pedig 460 euró. Viszont a már említett Lengyelországban a minimálbér 610 euró, az átlagbér pedig 1200 euró. Országra szóló hír volt Ukrajnában, amikor idén júniusban az átlagbér először haladta meg az 500 dollárt, 14 313 hrivnyát téve ki.
Tudjuk azonban jól, a több pénz nem mindig jelent nagyobb jólétet is. Íme két adat ennek a szomorú igazságnak az alátámasztására: 1) egy év alatt 23%-kal nőtt az átlagbér Ukrajnában; 2) a lakosság teljes bevétele eközben 1,4%-kal csökkent. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, milyen ütemben nő az utóbbi időben a földgáz, a villamos energia és az élelmiszer ára, könnyen beláthatjuk, hogy a növekvő jövedelmek nem érhetnek a kiadások nyomába.
Vásárlóerő tekintetében sereghajtók
De akkor mégis hogyan számíthatnánk ki, hogy mire volt elég a jövedelmünk 1991-ben és mire elég ma?
Bohdan Danilisin, az Ukrán Nemzeti Bank Tanácsának elnöke, volt gazdasági miniszter úgy számol, hogy a függetlenség 30 éve alatt Ukrajna lakosságának tényleges vásárlóereje mindössze 20 százalékkal nőtt. Ez rendkívül csekély fejlődés Európa más országaival összevetve.
Példánknál maradva, az elmúlt 30 évben egy lengyel átlagpolgár megháromszorozta a tényleges fogyasztási kiadásait! Jelenleg egy ukrán átlagpolgár feleannyit költ magára évente, mint a lengyel, miközben 1991-ben az átlaglengyel még 25%-kal kevesebbet költött magára, mint az átlagukrán.
Danilisin szerint az ukrán népesség anyagi gyarapodásának legdinamikusabb időszaka a 2000 és 2008 közötti évekre esett. Ebben az időszakban az egy főre jutó tényleges fogyasztási kiadások évente átlagosan 10 százalékkal nőttek. A 2002 és 2012 közötti időszakban az ukránoknak még viszonylag jelentős megtakarításra is futotta, amennyiben jövedelmüknek átlagosan 13 százalékát fordíthatták erre a célra. Ezzel szemben 2015-től a lakossági megtakarítások aránya nem haladja meg az 5%-ot (2019–2020-ban ez csak 2% volt).
Az is fontos, hogy mire költünk
Az ukránok kiadásainak struktúrájában az élelmiszerek és italok közel 50%-ot tesznek ki, míg a lengyelek kiadásaiban mindössze 22%-ot, az átlagos uniós polgárnál pedig csak 17%-ot.
„A kényszerű munkanélküliség és a munkaerő-elvándorlás a jelen egyértelmű jelei, aminek oka az ukránok kritikusan alacsony megtakarítási képessége és vásárlóereje jelentette probléma alábecsülése” – vonta le a következtetést Danilisin.
Időnként akaratlanul is gonosz játékot űznek a szakértők a polgárokkal. Kosztyantin Deniszov közgazdász a kiadásaink struktúrájának alakulását vizsgálva 1999 és napjaik között kimutatta, fokozatosan egyre kevesebbet költünk élelmiszerre, főként, mivel egyre több megy el a „kommunális szolgáltatásokra” (ma az összes kiadásunk majdnem 15 százalékát teszik ki).
Az egészségügyi kiadások a gyógyszerek árának emelkedése miatt növekednek, valamint azért, mert egyre több ukrán részesíti előnyben a magán egészségügyet az „ingyenes” államival szemben. Többet költünk közlekedésre és telefóniára is.
Csökkennek viszont a pihenéssel, kultúrával és oktatással kapcsolatos kiadásaink. Az elérhető pihenés és az alacsony szintű oktatás, műveltség (elsősorban gazdasági és pénzügyi) az egyik oka az ukránok szegénységének. 2018-ban Ukrajna az utolsó volt Európában a lakosság pénzügyi műveltségének szintjét tekintve.
Az ukránok alacsony vásárlóerejére vonatkozó szomorú statisztikákat különböző tanulmányok is megerősítik.
„A 2019. évi állapot szerint Ukrajnában volt a legalacsonyabb az egy főre jutó vásárlóerő Európában (a GfK tanulmánya alapján). Az átlagukrán a kötelező levonások után átlagosan 1830 eurót költhet évente. Ez az összeg majdnem 37-szer kisebb, mint amit átlagosan a rangsort vezető ország, Liechtenstein lakója költ. Ott egy lakos évente 67 550 eurót fordíthat ételre, szállásra, szolgáltatásokra és energiaellátásra, nyugdíjtakarékosságra stb.” – jelezte Halina Hejlo, az Ukrán Bankok Szövetségének elnöke. Rámutat, a 2020-ban ránk szakadt koronavírus-válság számos vállalkozást vitt csődbe, sokan maradtak munka, bevétel nélkül, vagyis a helyzet csak tovább romlott a vizsgálat óta.
(hk)
Az ukránok több mint fele tartja magát szegénynek
Ukrajnában a megkérdezettek kétharmada (67,1%) tartja magát szegénynek. További 31,9% nem tekinti magát szegénynek, de nem tudja magát a középosztályhoz sem sorolni. A válaszadók mindössze 1%-a tekinti magát középosztálybelinek – derül ki az Állami Statisztikai Szolgálat (Derzssztat) jelentéséből, amelyet a zn.ua ismertet.
A válaszadók 70,7%-a szerint 22 ezer hrivnya jövedelem szükséges ahhoz, hogy a középosztályhoz tartózónak tartsák magukat. Az ukránok 47%-a szerint a 10 ezer hrivnyát meghaladó összeg lehetővé teszi, hogy ne tartsák magukat szegénynek.
A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet augusztus eleji felmérése szerint az emberek 14,1%-a sorolja magát a legszegényebbek, vagyis azok közé, akiknek élelemre sem futja. A megkérdezettek valamivel több mint 43%-a közölte, hogy csak ennivalóra futja a jövedelméből. További 32,8% azt mondta, ételre és ruhára is futja, sőt valamennyit félre is tudnak tenni, de nem tudnak megvenni olyan eszközöket, mint amilyen a televízió vagy a hűtő.
A válaszadók 78,3%-a kijelentette, hogy komoly anyagi nehézségeket tapasztalnak a jövedelmük pillanatnyi szintje mellett. Mindössze 3,5% jelentette ki, hogy jövedelemszintjük kényelmes megélhetést tesz lehetővé számukra. További 16,8% szerint ennyi jövedelem a puszta megélhetéshez elég.
A felmérés szerint a válaszadók 7,7%-a közölte, hogy magas jövedelemmel rendelkezik, amelyből saját bevallásuk szerint bármit megvehetnek, amit akarnak.
A válaszadók 47,6%-a úgy véli, hogy 2020 nyarához képest ők/családjaik most rosszabbul élnek. További 38,5% azt mondja, hogy semmi sem változott, és 12,5% számol be javulásról.
Ami a következő évre vonatkozó várakozásokat illeti, a szociológusok adataiból ítélve hiánycikk az optimizmus – mindössze 20,7% gondolja úgy, hogy egy év múlva ők/a család jobban fognak élni. További 22,6% nem számít változásra. Ugyanakkor a válaszadók 31,3%-a számít a helyzet romlásra.
Korábban jelentették, hogy Ukrajnában a nyugdíjasok 80%-a a monetáris szegénységi küszöb alatt él. A létminimum körülbelül havi 75 dollár személyenként. Az országban a minimálbér 176 dollár, Ukrajna teljes lakosságának több mint egynegyede a szegénységi küszöb alatt él.
(ntk)
