Egészségügy: Szuprun álma megvalósul?

2021. szeptember 14., 12:06 , 1074. szám

Az ukrán egészségügy még javában küzd a koronavírus-járvánnyal, de a hatalom máris azon töri a fejét, hogyan lehetne folytatni az ágazat Uljana Szuprun volt egészségügyi miniszter által elkezdett, azóta sokat bírált reformját. Legalábbis erre vall, hogy a Legfelső Tanácsnak minap benyújtották az Ukrajna egyes jogszabályainak módosításáról az egészségügy irányítási rendszerének tökéletesítésével és a lakosság egészségügyi ellátásával kapcsolatban című törvényjavaslatot.

Mindenre kiterjedő elektronikus rendszer

A jogszabálytervezetet a kormányzó Nép Szolgája párt több képviselője jegyzi, köztük Mihajlo Raduckij, az illetékes parlamenti szakbizottság elnöke, de felfedezhetjük a szerzők névsorában Olha Sztefanisinát a Hang-frakcióból, vagy Jaroszlav Dubnevicset A Jövőért képviselőcsoporttól. Elemzők szerint a javaslat „többpártisága” arra enged következtetni, hogy akkor is megkaphatja az elfogadásához szükséges voksokat, ha a kormánypárti frakcióban nem alakulna ki egyetértés a reform folytatását illetően – mutat rá a témának szentelt összeállításában a vesti.ua.

A fő cél a törvényjavaslattal az Elektronikus Egészségügyi Rendszer (ESZOZ) működésének szabályozása az egészségügyi szolgáltatások körének bővítése és színvonaluk javítása érdekében. A rendszer alkalmazását kiterjesztenék a közegészségügy területére, a rehabilitációra, a véradásra, valamint az egészségügyi szolgáltatások minőségének ellenőrzésére.

Amint arra a törvényjavaslathoz fűzött indoklás is rámutat, az ESZOZ-ban máris rendelkezésre állnak az elektronikus egészségügyi fejlapok, amelyek lehetővé teszik egyebek mellett a „betegorientáltságot, valamint a betegek életében és egészségében bekövetkező különböző események közötti összefüggések feltárását”. Emellett működik az egészségügyi feljegyzések és következtetések nyilvántartása, amelyet fejleszteni, bővíteni lehet a véradás és a rehabilitáció céljaira. A törvényjavaslat előirányozza egyebek mellett a véradók, a vér felhasználása és annak következményei feletti ellenőrzés szigorítását, a vérvizsgálatok eredményeinek nyilvántartását.

Mi lesz a személyes adatokkal?

Érdekes kérdés az ESZOZ működése és jövője kapcsán a páciensek adataihoz való hozzáférés, a felhasználásuk mikéntje. A törvényjavaslathoz fűzött indoklás szerint a rendszerből származó információkat a „közegészségügy területén az állami egészségügyi és járványügyi felügyeletet végző” szervek használhatnák fel.

Az idevágó jogszabályok tervezett módosításait tartalmazó összehasonlító táblázat rögzíti, milyen esetekben nem lesz szükség a polgárok hozzájárulására személyes adataik kezeléséhez: sürgősségi helyzetekben, amikor veszélyben forog a beteg élete; illetve, ha nincs lehetőség megszerezni a beteg hozzájárulását írásban vagy egyéb módon. Egyébként, amikor az ember szerződést köt a családorvosával, hozzájárul a személyes adatai feldolgozásához.

A törvényalkotók ezenkívül engedélyeznék az egészségügyi ellátásért felelős hatóságoknak az ESZOZ-ban tárolt adatok felhasználását egészségügyi célokból bizonyos konkrét esetekben:

– a diagnózis felállításához;

– biztosítandó az egészségügyi ellátást, gondozást, kezelést;

– az ESZOZ működésének biztosításához, azzal a feltétellel, hogy az adatokat egészségügyi dolgozó, rehabilitációs szakember vagy az egészségügyi intézmény más alkalmazottja, esetleg egészségügyi szolgáltatás nyújtására engedéllyel rendelkező magánvállalkozó dolgozza fel.

Ugyancsak rendelkeznének hozzáféréssel az adatokhoz az Ukrán Nemzeti Egészségszolgálat (NSZZU) munkatársai, illetve a közegészségügy területén az állami egészségügyi és járványügyi felügyeletet megvalósító, valamint az egészségügyi rendszer finanszírozását végző hatóságok is.

Vannak, akik aggasztónak tartják, hogy a törvényjavaslat által ajánlott módosítások túlságosan tágan határozzák meg azok körét, akik hivatalból hozzáférhetnek a személyi adatokhoz – köztük magánszemélyek (egyéni vállalkozók) is –, miközben nem szabályozzák megnyugtató részletességgel, hogy mely információk, s milyen célra gyűjthetők, illetve dolgozhatók fel.

Egészségügy kereskedelmi alapokon?

Változna a rehabilitációs eszközök biztosításának rendszere. A jelenlegi törvényben szereplő „technikai és egyéb” rehabilitációs eszközök fogalom helyett a WHO ajánlásai nyomán áttérnének a „kisegítő (technikai) rehabilitációs eszközök” meghatározásra. Ezenkívül a kiadásukra vonatkozó információkat rögzítenék az ESZOZ-ban, feltüntetve a finanszírozás forrását is, elkerülendő a költségvetési források egymást „keresztező” vagy kettős felhasználását.

Végül, de nem utolsósorban a törvényjavaslat lehetővé tenné az állami egészségügyi intézmények állami nonprofit intézményekké történő átalakítását. A jogalkotók megjegyzik, a lépés ahhoz hasonlatos, ahogyan 2017–2019 között az önkormányzati egészségügyi intézményeket önkormányzati nonprofit intézményekké alakították át. Szerintük ez az intézkedés lehetővé tenné egyebek mellett az intézmények bevonását a garantált egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának rendszerébe, bevezetné a betegek, a számukra nyújtott egészségügyi szolgáltatások és azok finanszírozásának minőségi nyilvántartását. Más szóval, el szeretnék érni, hogy az NSZZU által finanszírozottá váljanak azok az egészségügyi intézmények is, amelyek működését ma még közvetlenül az állami költségvetésből finanszírozzák. Ezzel lényegében befejeződne a Szuprun-féle egészségügyi reform.

A tulajdonforma-váltás, azaz a nonprofit intézménnyé történő átalakítás állítólag számos előnnyel járna az egészségügy számára. Például az intézmény vezetője lényegesen nagyobb szabadsággal rendelkezne az eszközök, források felhasználása, a káderpolitika és a belső intézményi struktúra formálása terén, mint egy költségvetési egység irányítója. Az intézményvezető önállóan rendelkezhetne a dolgozók bérezési rendszeréről. Az intézmény finanszírozása saját költségvetési terve alapján történne, ami nagyobb rugalmasságot tenne lehetővé a források felhasználásában, lehetőség nyílna saját számlát nyitni valamely állami tulajdonú bankban. A nonprofit intézmények engedélyt kapnának, hogy társulásokat hozzanak létre más intézményekkel a funkciók újraosztására, és általában az anyagi, humán és pénzügyi erőforrások felhasználásának optimalizálására. Az egészségügyi intézményeknek lehetőségük nyílna egyéni vállalkozókként működő, a megfelelő licenccel rendelkező szakembereket alkalmazni szerződés alapján.

Az egészségügyi intézmények önállóságának növelése ugyanakkor óhatatlanul oda vezetne, hogy nőne a fizetett szolgáltatások aránya az állami egészségügyben, holott az Alkotmányban még mindig szerepel az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való jog. Tekintettel azonban arra, hogy ez a jog hovatovább már csak „papíron” létezik, miközben a gyakorlatban a betegnek úgyis fizetnie kell szinte mindenért, összességében akár pozitívumként is értékelhető a kísérlet, hogy „civilizálják” az egészségügyi intézmény és a beteg közötti pénzügyi viszonyt. Más kérdés, hogy önmagában ez a jogszabály vélhetően sem nem csökkenti, sem nem fokozza a korrupciós kockázatokat.

A tulajdonforma módosításának egy további következménye lehet, hogy megnyílik a lehetőség a nonprofit intézmények privatizációjára, illetve a bevonásukra különféle nem állami kezelésben lévő struktúrákba. Egyesek szerint a törvényjavaslat egyik fő célja éppen a magánkézbe adásuk, az egészségügy kereskedelmi alapokra helyezése. Érthető módon ez a veszély elsősorban a szakemberekkel és eszközökkel megfelelően ellátott egészségügyi szakintézményeket fenyegeti. Pozitívum, hogy a törvénytervezet legalább a megszűnésüket, nem rendeltetés szerinti hasznosításukat, elkótyavetyélésüket megakadályozná, például abban az esetben, ha csődeljárás indulna ellenük.

(zzz)