A körte biológiai növényvédelme I.

A tűzelhalás elleni védekezés

Évről évre újabb kórokozók és kártevők jelennek meg régiónkban, a termelőnek szinte minden gyümölcsféle esetében támadt újabb gondja az elmúlt öt évben. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy ez régen a régi fajtákkal nem így volt. A Kárpát-medencében a tűzelhalás kórokozója (Ervinia amylovora) 1996-ban jelent és honosodott meg. Mára az egyik legjelentősebb veszélyforrást jelenti a körteültetvényekben.

A kórokozó felismerése

Az alma esetében már előző cikkeinkben összefoglaltuk a tűzelhalás tüneteit, de a kór a körténél további problémákat okozhat: elsősorban a virágok barnulását és elhalását, majd mikor megindul a hajtásnövekedés, a hajtások elhalását (melynek kezdeti tünete a sárgás folyadékok, ún. exudátumok csöpögése a hajtásból) okozhatja, illetve a levelek barnulását, azután feketévé válását, elhalását idézi elő. A kezeletlen ültetvényekben a gyümölcsöt is megfertőzi, megrothasztja, sőt ágrészeket, akár a törzset is megtámadhatja, ezzel a fa részleges vagy teljes pusztulását okozva. Még egy veszélyes ponton megtámadhatja a kór a gyümölcsfát: a gyökérnyaknál. Ezzel elrejti magát a gazda szeme elől, s csak akkor vesszük észre a kártételét, amikor már menthetetlen a gyümölcsfánk.

A tűzelhalás máig a legfélelmetesebb kórokozó a körteter­mesztők számára, hiszen erős fertőzés esetén néhány hónap leforgása alatt megsemmisítheti az ültetvényt. Ami a vegyszeres védekezést illeti, nincs 100%-os védelmet nyújtó kezelés, és a biotermesztésben sem létezik jó megoldás. Éppen ennek köszönhetően nem terjedtek el a körteültetvények, a biológiai növényvédelmet alkalmazó ültetvények száma pedig ehhez képest is igen alacsony. A legtöbb, amit a termelő tehet, a védekezés lehetőségeinek kombinálása és a megelőzés.

A tűzelhalás elleni védekezés lehetőségei

A tűzelhalás elleni hatékony védekezés a kórokozó járványszerű terjedésének jellemzőitől és a betegség kialakulását befolyásoló tényezőktől függ. Fontos, hogy a betegség kialakulásának három fő tényezője – gazdanövény, kórokozó, környezet – együttes hatását vegyük alapul a védekezés során.

A fajták fogékonysága

Az almatermésűek mindegyike fogékony a betegségre, de a legfogékonyabb a birs és a körte, miközben a legtöbb almafajta már toleráns, vagy kissé ellenálló ezzel a kórokozóval szemben. A körte esetében rezisztens fajtáról máig nem beszélhetünk, viszont a fajták és az alanyok ellenállósága bizonyított.

A fajtákat három kategóriába sorolhatjuk:

1. Nagyon fogékony a fertőzésre: Packhams Triumph, Clapp kedveltje, Conference, Alexander Lucas, Hosui, Beurre Giffard, Brown Bess, Green, Horse, Hellen’s Early, Red Longdon, Rock, Schweizer, Thron, Yellow Huffcap stb.

2. Fogékony a fertőzésre: császárkörte, Kornélia, Vilmos, Kieffer, Bosc kobak, Beurre d’Amanlis, Beurre Diel, Beurre Hardenpont, Beurre Louise, Charneu, Conferenc, Kaiser Alexander, Favrené asszony, Pierre Corneille, Brandy, Hendre Huffcap, Winnals’s London stb.

3. Kevésbé fogékony a fertőzésre: arabitka, Ilonka, árpávalérő, Hardy vajkörte, kármánkörte, Abate Fetel, Alwsandrine Doullard, Beurre Clairgeau, Beurre Durondeau, Blanquilla, Bristol Cross, Bunte Juli, Concorde, Cure, General de Paris, Grand Champion, Barnet, Blake­ney’s red, Mirandino rosso, Bult, Geisshirtle, Geibmosller, Gin, Oldfield stb.

A körte esetében az alanyt is figyelembe kell venni, mivel igen gyakran támadja a tűzelhalás a gyökérnyaki részt, ezzel a fa teljes és gyors pusztulását okozva. Az alanyok között van már teljesen ellenálló a tűzelhalással szemben (legalább a föld alól nem tudja megtámadni a gyümölcsfánkat), ilyen az Old Home és az OH x F333 stb.

Az M106- és MM26-almaalanyok igen fogékonyak a betegségre. Kevésbé fogékonyak a tűzelhalással szemben az MM102- és MM109-alanyok. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza