Márai Sándor: Olyan világ jön

Olyan világ jön,

amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…

A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…

Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

És ez a világ elérkezett – mondja az ember ma, 2021 szeptemberében, miután elolvasta ezt a rövid verset. De aztán újra elolvassa, mert nehezen tud hinni a szemének, hogy ez a pár sor milyen pontos leírását adja annak a korszaknak – a mi időnknek –, melyben szerzőnk egyetlen percet sem élt.

Viszont, aki nem ismerte máig ezt a verset, de olvasta mondjuk a Föld, föld!... című 1972-es Márai-visszaemlékezést – amely ugye a szocializmus ideológiájának 1944 és 1948 közötti terjeszkedését és kilátását vizsgálja egy polgár szemszögéből –, „okos fejével” csak „biccent”, miután most megismerkedett vele. Azt mondja: igen, pont ennek a világnak eljövetelét sejtette a mester a Föld, föld!...-ben, mikor nyíltan beszélni kezdett az akkor még csak szovjetnek gondolt rombolás kultúrájáról. 

Az pedig ráadás, mintegy megerősítés, hogy írónk később született Naplói ugyanígy tudósítanak e világ eljöveteléről. Hiába írta azokat már a „szabad Nyugat” szabad szemlélése közben; San Diegóban, Kaliforniában. Márai Sándor prózai és költői művei egyaránt kimondják, hogy igen, „a szépre, a tehetségre és jellemre” épült egykori keresztény világot nem csak a szovjet szocializmus ideológiája „döfte szíven” a XX. század közepén. Ezt bizony a nyugati világ elaljasodása és elferdülése is megtette, sőt ebben a „döfködésben” ma is igen nagy örömét leli…

Penckófer János