Gyilkossági kísérlet az „elnök barátja” ellen: kinek szólt a figyelmeztetés?

Múlt szerdán, alig néhány kilométerre Kijevtől automata fegyverből lövéseket adtak le Szerhij Sefirnek, az elnök első segédjének gépkocsijára. Tekintettel a Volodimir Zelenszkijhez fűződő kapcsolatára és a személyét érintő pletykákra, az esetből pillanatokon belül hatalmas ügy kerekedett.

Mint a filmeken

A támadás a főváros környékén történt a reggeli órákban, amikor Sefir gépkocsiján a munkahelye felé tartott. A lövéseket az utat szegélyező erdőből adták le. Az Audi típusú személygépkocsi bal oldalát 18 golyó érte, többségük a vezető ülése melletti ajtóba csapódott. Három lövedék eltalálta a járművezetőt. A hátsó ülésen utazó Sefirnek nem esett baja. A sofőr el tudta vezetni a gépkocsit egy közeli üzlet parkolójáig, ahonnan hívták a mentőket és a rendőrséget. A sebesült járművezetőt még aznap megműtötték, élete nem forog veszélyben, állapota közepesen súlyos.

Közvetlenül a merénylet után többen is felhívták rá a figyelmet, hogy a gépkocsit gyakran maga Sefir vezette. Abból tehát, hogy a legtöbb lövedék a járművezető felőli ajtót érte, arra lehet következtetni, hogy a célpont az elnök segédje lehetett. Mások szerint viszont ez önmagában nem zár ki semmit.

A rendőrségi intézkedések, a közúti ellenőrzések a fővárosban és környékén ezúttal nem vezettek eredményre, azaz nem sikerült forró nyomon kézre keríteni a tettest vagy tetteseket. A hatóságok nagy erőkkel fésülték át a merénylet környékét, s rövidesen jelentették, hogy sikerült személyleírást kapni a feltételezett elkövetőről. Ennél többet azonban egyelőre nem közöltek.

A médiaesemény

Érdekes módon a hatalom készségesen állt a sajtó rendelkezésére, ha a merényletről volt szó, feltűnően sokat foglalkoztak az esettel. David Arahamija, a Nép Szolgája parlamenti frakcióvezetője például a merénylet napján szinte óránként tájékoztatta a Legfelső Tanácsban az újságírókat a legújabb fejleményekről. A New Yorkban tartózkodó Volodimir Zelenszkij elnök videoüzenetben reagált a barátját ért támadásra. Sőt, az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédébe is beleszőtte a merényletet, az országban zajló reformokkal hozva összefüggésbe azt.

A kormánypárti politikusokon látszott, első döbbenetükből felocsúdva igyekeznek a maguk javára fordítani a helyzetet, nemegyszer kétségbeesett ellenségeik mesterkedésének állítva be a történteket. Néhány órán belül legalább fél tucat elképzelés látott napvilágot a merénylő megbízóinak kilétéről.

Moszkva keze

Felmerült „természetesen”, hogy a Kreml lehetett a felbujtó, bár erre az égvilágon semmi nem utalt. Nem is időztek el Kijevben hosszabban ennél a lehetőségnél, inkább csak amolyan mindig kéznél lévő tartalék lehetőségként lebegtetik arra az esetre, ha jobb bűnbak nem akad.

Moszkvában nem reagáltak érdemben a vádakra. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a túlságosan felfokozott érzelmi állapot megnyilvánulásának nevezte az ukrán felvetést, amelynek semmi köze a dolgok tényleges állásához.

Az oligarchák üzenete?

A hipotézisek másik nagy csoportját azok a találgatások képezik, amelyek a kormány által megvalósított reformok kárvallottjainak valamelyik csoportját tekintik a gyilkossági kísérlet megrendelőinek.

A már említett David Arahamija a merénylet legvalószínűbb okának a pénzügyi és ipari csoportoknak az „oligarchaellenes” törvény miatti elégedetlenségét tekinti. A jogszabályt nem egészen egy nappal a merénylet után fogadta el a Rada.

Mihajlo Podoljak, az Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója, aki mostanában amolyan nem hivatalos elnöki szóvivő, kijelentette, hogy a támadást az elnök politikájával hozzák összefüggésbe, amely bizonyos oligarchikus csoportoknak a társadalmi folyamatokra gyakorolt, hagyományosan jelentős befolyásának csökkentésére, illetve az Ukrajna „külső ellenfeleire dolgozó” politikai-pénzügyi csoportok megsemmisítésére irányul.

Az elképzelés tetszetős, ám kevéssé hihető, miután Sefir a hírek szerint éppenséggel nem híve az oligarchák elleni túl szigorú fellépésnek. Sőt, sokan éppen őt tartják az összekötőnek a hatalom és az oligarchák között.

Még kevésbé hihető, hogy az üzletükből kiszorított csempészkirályok, vagy éppen az országból kiebrudalt „alvilági tekintélyek” bosszújáról lett volna szó. Az ő szemükben ugyanis Sefir nem volt elég jelentős figura ahhoz, hogy az eltávolítását megfelelő válasznak érezzék az őket ért sérelmekre.

Harc az elnök kegyeiért

A nem kormánypárti elemzők valószínűbbnek tartják, hogy az elnök környezetében folyó belső harcok fajultak el. A legtöbbet a Sefir és Andrij Jermak, az Elnöki Hivatal irányítója közötti viszony elmérgesedéséről hallani. Anatolij Sarij blogger szerint Jermak arra törekszik, hogy ő legyen az egyetlen forrás, akinek az információi alapján Zelenszkij véleményt alkot a fontos kérdésekről, ezért igyekszik elszigetelni őt. Érthető, hogy Sefirnek, az államfő jó barátjának is mennie kell így vagy úgy, ahogyan korábban például Andrij Bohdan, az Elnöki Hivatal előző vezetője, Jermak elődje is kegyvesztett lett. Másfelől viszont a merénylet jó eszköz lehetett egy „harmadik fél” számára, hogy Jermakra terelje a gyanút, ezáltal csökkentve a befolyását.

Ahogyan az egyébként várható is volt, az elnök környezetében tagadták a belső nézeteltérésekről szóló pletykákat. Maga Sefir is a kamerák elé állt, hogy elmondja, senkivel nincsenek konfliktusai, Zelenszkij csapata egységes. Ő is annak a véleményének adott hangot, hogy az ellene elkövetett merénylettel valójában az ország vezetőit akarták megfélemlíteni. Sokakban viszont éppen az ébreszthetett gyanút, hogy Sefir milyen erősen bizonygatja az elnök csapatának egységét.

Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy gazdasági érdekek álltak a merénylet hátterében. Igazán nyomós érvekkel ugyan még senki nem tudott előhozakodni ennek az elméletnek az alátámasztására, de kétségtelen, hogy nem Sefir lenne az első ember az országban, akit „pénzügyi okokból” próbáltak meg eltenni láb alól.

Csak színjáték?

Kezdettől makacsul tartja magát az elképzelés, hogy a merénylet értelmi szerzőjét a hatalom háza táján kellene keresni. Konkrétumokkal ennek az ideának a hívei sem tudnak előállni, viszont azzal érvelnek, hogy a legtöbb haszna a nagy visszhangot kiváltó esetből éppen Zelenszkij környezetének volt. Felhívják a figyelmet, hogy az oligarchaellenes törvény elfogadása előtt néhány kormánypárti képviselőnek sem akarózott megszavazni a jogszabályt. A merénylet híre, a valamennyiüket fenyegető ismeretlen veszély érzete talán segített meghozni néhányuknak a „helyes” döntést – érvelnek ellenzéki oldalon.

Azért is jól jöhetett egy kis lövöldözés, hallhattuk, mert segített elterelni a figyelmet néhány, a hatalom számára kényelmetlen ügyről, például az orosz zsoldosok kudarcba fulladt elfogásának esetéről. Ráadásul kétségtelen, azt a látszatot kelti a merénylet, hogy Zelenszkijék életre-halálra menő küzdelmet folytatnak az ukrajnai reformok ellenzőivel, ami enyhén szólva túlzás.

(ntk)