„A művészi alkotás tesz minket emberré”
Párhuzamos világok Marinics Sándor ábrázolásmódjában
Realista, illetve plein air festmények, melyekről ránk tekintenek szülőföldünk hóborította téli, színkavalkádban ragyogó őszi, valamint üde zöldben pompázó nyári tájai… Grafikák, melyek közt realista stílusban idézi fel a történelmet a Szamurájok harca, míg a Vénusz születésében már szürrealizmussal ötvöződik a realizmus. A két képen, de más-más módon ábrázolt Varázserdő, az esetleges szürreális jövőt felidéző Robotvilág, a hozzá nem értő politikát kifigurázó Parlament, az ostobaság határtalanságát bemutató Az emberi butaság végtelen, valamint megannyi más mű pedig tisztán a szürrealizmus jegyében fogant. S e stíluskavalkád ott tündököl Marinics Sándor nagyszőlősi fizikatanár és képzőművész huszonöt alkotásból álló egyéni tárlatán, mely Párhuzamos világok címmel, október 1-jén nyílt meg a Nagyszőlősi Révész Imre Galériában.
A kiállítás megnyitóünnepségén elsőként Tóth Márta, a magángaléria tulajdonosa üdvözölte a megjelenteket, s megköszönte Marinics Sándornak, hogy a kezdetektől támogatta a kiállítóterem létrehozásának a tervét. A változatos stílusú, tematikájú, különböző technikákkal készült alkotások kapcsán kifejtette: a kiállítás látogatói közül mindenki megtalálhatja a szívéhez legközelebb eső művészi kifejezésmód jegyében készült alkotásokat, majd kiemelte, hogy Marinics Sándor művei elgondolkodtatják az embert, s például a Robotvilág c. grafika felveti a kérdést: megengedhetjük-e, hogy a mesterséges intelligencia uralkodjon az embereken? Ugyancsak elismerően szólt a képzőművész akvarelljeiről is.
Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul rámutatott: a kortárs festőművészek, grafikusok kiállításai a művészetek folytonosságát jelenítik meg, s ezért örvendetes, hogy Tóth Márta magángalériája lehetőséget teremt arra, hogy a kortárs alkotóművészek bemutathassák műveiket a nagyközönségnek, míg a kiállítóterem kialakítása, enteriőrje idevonzza a művészetkedvelőket. Végezetül pedig méltatta Marinics Sándor sokoldalúságát, illetve szürrealista műveinek elgondolkodtató mivoltát. Gyebnár István beregszászi magyar konzul szintén megosztotta benyomásait a megjelentekkel, s többek között figyelemre méltóknak nevezte a művész pasztelljeit.
Kudron Katalin, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete székházának irodavezetője iskoláskori emlékeit idézte fel az őt is fizikára és műszaki rajzra oktató Marinics Sándorral kapcsolatban, kiemelte emberségességét, valamint azt, hogy az oktatás mellett a rajzszakkört vezetve vele is megkedveltette a grafikát. Ezt követően a kiállító művész megköszönte mindazok munkáját, akik megszervezték a tárlatát, melyben az utóbbi két-három év alkotásait vonultatta fel. Kitért rá, hogy minden kiállítás megmérettetés a művész számára, s üzenet nemcsak a mának, hanem a jövőnek is. Majd röviden szólt a művészetéről, kifejtve, hogy a grafikát jobban kedveli, mint a festészetet, bár a grafikák elkészítéséhez sok idő szükségeltetik, a tervei kapcsán pedig megjegyezte: a jövőben többet kíván foglalkozni az olajfestményekkel.
A tárlat kapcsán lapunk tudósítójának Marinics Sándor felidézte, hogy még csak hétéves volt, amikor nagyapja, Tornyay János festőművész már megkezdte bevezetni a festészet világába, a grafikával viszont csak később, nyolcadik osztályos korában kezdett megismerkedni. Gogol Holt lelkek című regénye tanulásakor már egész portrésorozatot készített a mű szereplőiről. A középiskola befejezése után az Ungvári Állami (mai nevén: Nemzeti) Egyetemen diplomát szerzett fizika, majd nemzetközi kapcsolatok szakon, ezt követően pedig elvégezte a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Egyetem festészet-grafika szakát is, megszerezve harmadik diplomáját. Első munkahelye egy ungvári kereskedelmi reklámcég volt, ahol tervezőmérnökként dolgozott, később a Nagyszőlősi Kerámiagyár speciális tervezőirodájának mérnökeként, majd vezetőjeként tevékenykedett, végül pedig fizikát oktatott a Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskolában, s egyúttal a tanintézet rajzszakkörét is vezette. Ma már „csak” magántanárként oktat a képzőművészeti munkássága mellett, s az Ugocsai Képzőművészeti Egyesület alelnökeként is részt vesz szűkebb pátriája művészeti életében. Művei pedig megtalálhatók számos magángyűjteményben Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Oroszországban, Izraelben, Svédországban, Ausztriában, Ausztráliában.
Mint kifejti, a stílusok közül a szürrealizmus áll hozzá a legközelebb, mivel így jobban tudja ábrázolni nemcsak a dolgok felszínét, hanem a felszín mögött működő erőket is. De realista, illetve plein air stílusban is alkot, s az utóbbi jegyében festette meg például a most kiállított Tisza Tekeházánál c. művét. A festészeti technikák közül leginkább az akvarellt és az akrilt kedveli, mert szereti a kihívásokat. Egy akvarellt ugyanis gyorsan el kell tudni készíteni, és biztos kéz kell hozzá. Az akrilt pedig azért szereti, mert lassan szárad, és jól megőrzi a színeket. Emellett viszont a gouache-t is alkalmazza, illetve olajfestékkel is dolgozik. Az utóbbival azért szeretne többet foglalkozni a jövőben, mert grafikai témákat akar átültetni festményekre, olajfestéssel pedig könnyebb betölteni a felületet. Amúgy a grafikáit ceruzával, színes ceruzával, tussal és géles tollal készíti. De vegyíti is a technikákat, s a most kiállított grafikák többsége is vegyített technikákkal készült. A tus, az akvarell és az akril kombinációjával készült alkotásai pedig már átmenetet képeznek a grafika és a festmény között. A grafikáit leginkább tussal szereti elkészíteni egyrészt azért, mert ez a klasszikus grafikai technika, másrészt pedig azért, mert a grafikánál az árnyékolást pontokkal és vonalakkal lehet megoldani, s ezt leginkább tussal lehet elérni.
Mind a grafikákkal, mind az olajfestményekkel figurális kompozíciókat alkot, tájképeket csak akkor fest, ha kirándulásai közben megragadja egy természeti szépség, s mivel mindig visz magával ceruzát, rajzfüzetet, ott helyben elkészíti a vázlatot, majd a műtermében megfesti a képet. A vásárlói viszont leginkább a grafikáit veszik meg.
S miért választotta tárlata címéül a Párhuzamos világokat? Mint elmagyarázta, jól megfér itt egymás mellett a szürrealizmus és a realizmus, amellett pedig minden ember külön világ, egymás mellett élnek, így párhuzamos világokat alkotnak, melyek összekapcsolódnak a társadalomban…
Szilágyi Mátyás, Gyebnár István és Tóth Márta további benyomásaira is kíváncsi voltam a tárlat végén. Szilágyi Mátyás nagyon sokszínűnek nevezte a kiállítást, a kiállított munkákról pedig megállapította, hogy nagyon mély tartalommal bírnak. Gyebnár Istvánt megragadta a két képen ábrázolt Varázserdő, melynek kapcsán megjegyezte, miszerint az általa nagyra becsült néhai magyar festőművész, Bednay Éva művészete folytatódik bennük. Tóth Márta pedig a kiállítások fontosságát ecsetelve kifejtette: nem mondhatunk le a művészi alkotásról. Ettől vagyunk emberek. És az alkotások bemutatását célozza a galéria…
A kiállítás november 1-ig tekinthető meg.
Lajos Mihály
