Kelet-ukrajnai konfliktus: Rendezés elnapolva?

Az elmúlt hét egyik vezető külpolitikai híre volt Ukrajnában, hogy a Donyec-medencei konfliktus rendezésére négy ország, Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna által rendszeresített tárgyalási keret, az úgynevezett normandiai formátum résztvevőinek nem sikerült megegyezniük egy újabb legfelsőbb szintű találkozóról. Ukrajna már hónapok óta szorgalmazta a csúcstalálkozó összehívását, amely Kijev szerint esélyt adhatott volna arra, hogy az érintettek kiutat találjanak a zsákutcából, amelybe a béketeremtés menetét rögzítő minszki megállapodások végrehajtása jutott napjainkra.

Az újabb béketeremtési erőfeszítés első lépéseként október 11-én videokonferencián egyeztetett Angela Merkel német kancellár, Emmanule Macron francia elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán államfő. Az ukrán sajtó szerint a megbeszélés egyik fő célja a csúcs előkészítése volt.

Ezt követően Merkel és Macron felhívta a kvartett negyedik tagját, Vlagyimir Putyint, hogy rábeszéljék, egyezzen bele a csúcstalálkozóba. Utólag elmondhatjuk, próbálkozásuk nem járt sikerrel.

Az orosz elnök „elvi értékelést adott a kijevi hatóságok irányvonaláról”, szerinte Kijev makacsul kibújik mind a minszki megállapodásokból eredő kötelezettségei, mind a korábbi normandiai csúcstalálkozókon elért megállapodások teljesítése alól – tudatta a Kreml. A Kommerszant úgy értesült, Vlagyimir Putyin többek között ezzel indokolta meg, miért nem tartja aktuálisnak az újabb csúcstalálkozót.

A orosz lap háttérinformációiból kitűnik, hogy a négy ország vezetőinek korábban tanácsadóik szintjén nem sikerült megállapodni egy majdani találkozó zárónyilatkozatának szövegéről, ami pedig kihagyhatatlan állomása a csúcs előkészítésének. Gyakorlatilag minden mondatról vita folyt. Például, míg a francia–német dokumentumtervezet azt a megfogalmazást javasolta, hogy a 2019-es párizsi csúcstalálkozó eredményeit haladéktalanul teljes körűen végre kell hajtani, addig Moszkva hangsúlyozni kívánta: a felek „mély csalódottsággal állapítják meg, hogy elmaradt a 2019. december 9-i párizsi normandiai formátumú csúcstalálkozó eredményeinek végrehajtása”. Oroszország ezzel arra igyekezett volna rámutatni, hogy Kijev a felelős a rendezési folyamat megtorpanásáért.

A Kommerszant emlékeztet, Volodimir Zelenszkij két éve Párizsban azt ígérte, hogy legkésőbb 2020 márciusára az úgynevezett Steinmeier-formulát beemelik az ukrán jogrendszerbe, megtörténik a csapatszétválasztás a Donyec-medencei demarkációs vonal három további szakaszán, folytatódik a régió aknamentesítése és a fogolycsere. Mindebből lényegében semmi nem valósult meg. Ami azonban a legnagyobb problémának tűnik: Ukrajnában kísérlet sem történt a Steinmeier-formula törvénybe foglalására, azon belül is a Donyeck és Luhanszk megyék megszállt területeinek különleges státuszát kimondó törvényjavaslat elfogadására. Kijev láthatóan igyekszik elkerülni ennek a vállalásnak a teljesítését, Moszkva viszont ennek a feltételnek a teljesítésétől teszi függővé az újabb csúcstalálkozó megrendezését. Az eredmény: zsákutca.

Miután a németek és a franciák nemigen tagadhatták, hogy az orosz álláspontnak is van létjogosultsága, javasolták, hogy legalább külügyminiszteri szintű találkozóra kerüljön sor, lehetőleg még az idén, hiszen a négy ország külügyminiszterei sem látták egymást ebben az összetételben 2020 tavasza óta. Ebbe Oroszország bele is egyezett, értésére adva a németeknek és a franciáknak, hogy ha már mindenképpen sor kell, hogy kerüljön egy kudarcra ítélt találkozóra, akkor azon inkább a külügyminiszterek vegyenek részt, mintsem az államfők.

Jelen állás szerint a találkozóra akár az elkövetkező egy-két hétben sor kerülhet, a négy külügyminiszter állítólag máris elkezdte az egyeztetést. Az azonban továbbra is rejtély, hogy miről állapodhatnak meg a diplomaták. Az érintettek egyelőre nem zárták ki, hogy a megbeszélésre videokonferencia keretében kerüljön sor, ami szintén arra vallhat, hogy senki nem számít jelentős előrelépésre, ami megérne egy „offline” kézfogást az újabb járványhullám kellős közepén. A legtöbb, amit megfigyelők elérhetőnek tartanak, hogy sikerül megfékezni a demarkációs vonal mentén ismét elszaporodott összecsapásokat. Hozzáteszik ugyanakkor, ennek nincs különösebb jelentősége, amíg nem látszik a fény az alagút végén, azaz nincs egy végrehajtható – és főleg minden fél által vállalhatónak tartott – béketerv, amely megakadályozná, hogy idővel ismét kiújuljanak a harcok.

Miközben Macron, Merkel és Putyin videokapcsolat útján egyezkedett, Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettes személyesen tárgyalt Moszkvában az orosz illetékesekkel. Köztük volt Dmitrij Kozak, Putyin elnöki adminisztrációjának vezetője, aki az orosz elnök környezetében az „ukrán kérdésért” felel.

„Alapos és építő jellegű párbeszédre került sor a délkelet-ukrajnai konfliktus rendezésével kapcsolatban. Rögzítettük, hogy a rendezés egyetlen alapját továbbra is a minszki megállapodások képezik. A tárgyalások során megerősítést nyert az Egyesült Államok Genfben (Vlagyimir Putyin és Joe Biden elnökök júniusi találkozóján – a szerk.) megfogalmazott álláspontja, miszerint anélkül, hogy megállapodás születne az autonómia jövőbeni paramétereiről, vagy más szóval a Donyec-medence Ukrajnán belüli különleges státuszáról, jelentős előrelépés a konfliktus megoldásában aligha lehetséges. Figyelembe véve a megközelítések egybeesését ezen elvi álláspont tekintetében, megállapodtunk abban, hogy folytatjuk a kölcsönös konzultációkat” – foglalta össze Kozak a lényeget utóbb a TASZSZ-nak.

„Termékeny tárgyalásokat folytattunk Dmitrij Kozakkal közös, Ukrajna, Franciaország és Németország által is osztott érdekeinkről, ami a minszki megállapodások teljes körű végrehajtását, valamint a béke, a stabilitás és az ukrán szuverenitás helyreállítását illeti a Donyec-medencében” – idézte Nuland szavait Twitter-bejegyzésében Jason Rebholz, a moszkvai amerikai nagykövetség sajtószóvivője.

Mint láthatjuk, akár egyetértésként is felfogható az USA és Oroszország közötti nézetazonosság, ami az ukrajnai konfliktus rendezésének kereteit illeti. Nem csoda, hogy Kijevben lényegében elsiklottak a bizonyára kényelmetlen moszkvai nyilatkozatok felett. Annál is inkább, mivel Nuland sem Moszkvába menet, sem az orosz fővárosból távozva nem tartotta fontosnak, hogy egyeztessen Kijevvel. Holott néhány hónapja az ukrán fővárosban még nagy hangsúlyt fektettek a külpolitikában az „Egy szót sem Ukrajnáról Ukrajna nélkül” elvre. Úgy látszik, Amerikára ez a szabály nem vonatkozik.

(ntk)