Ki nyer ma: Zelenszkij vs. oligarchák

2021. október 21., 11:50 , 1080. szám

Miközben egyre több bírálat éri Volodimir Zelenszkij elnököt Nyugatról, megromlott a viszony az Elnöki Hivatal és az oligarchák között. A mosolyszünet legszembetűnőbb jele, hogy a média látványosan elfordult az államfőtől.

A média pálfordulása

Az ország legnézettebb tévécsatornáin egyik napról a másikra nemcsak megengedetté, hanem egyes esetekben már-már divattá vált bírálni a jelenlegi hatalmat. Amikor például október elején kirobbant a legújabb offshor botrány, a Pandora-iratokról kivétel nélkül valamennyi csatorna beszámolt, ami augusztusban még aligha történhetett volna meg. Persze voltak árnyalatnyi eltérések a tudósítások között a tekintetben, hogy mennyire emelték ki Volodimir Zelenszkij elnök érintettségét a botrányban: a Viktor Pincsuk tulajdonának tartott ICTV szinte csak utalt rá, az 1+1 (Ihor Kolomojszkij) és az Inter (Szerhij Ljovocskin–Dmitro Firtas) visszafogottan tárgyalta a témát, a Rinat Ahmetov-féle Ukrajina és Ukrajina 24 viszont nem fogta vissza magát különösebben. Sőt, mi több, az Ukrajina 24 megszólaltatta Oleh Ljaskót, az ukrán nemzet Torgyán Józsefét. A radikális politikus a fejére olvasta Zelenszkijnek, hogy az offshore cégekkel az adózást akarta elkerülni. Gondolhatjuk ezek után, hogy az ország egyetlen többé-kevésbé ellenzékinek megmaradt, „oroszbarát” hírcsatornáján, a NAS-on (amelyet egyébként szintén Ahmetov pénzel a pletykák szerint), végérvényesen sutba vágnak minden óvatosságot, amikor Zelenszkijről és pártjáról van szó.

Petro Porosenko exelnök csatornái sem vették védelmükbe a hivatalban lévő államfőt. A Pramij szabályos műsorfolyamot szentelt Zé és barátai offshore cégeinek, a Kolomojszkij-féle dollármilliók tisztára mosásának. Az embernek a televízió távirányítójának gombjait nyomogatva időnként az lehetett az érzése, mintha visszatértek volna a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) szankcióinak bevezetését megelőző „régi szép” idők, amikor létezett még ellenzéki média Ukrajnában, és az „oroszpárti” tévécsatornák módszeresen szapulták az aktuális hatalmat.

Zelenszkij lesöpri a vádakat

Volodimir Zelenszkij környezetében azonnal érzékelték a médiának ezt a „hangulatváltozását”. Nem csoda, hogy az elnök vasárnapi interjúja, amelyben lényegében először reagált nagyobb terjedelemben az őt az offshore botrány kapcsán ért vádakra, egyedül a hatalom iránti lojalitását többé-kevésbé megőrző ICTV-ben jelent meg.

Az elnök nem tagadott (nem is lett volna értelme), ehelyett kijelentette, hogy a vádak egyáltalán nem lepték meg. Emlékeztetett, hogy a 2019-es választások előtt Petro Porosenko exelnök csatornáin ugyanezeket a vádakat hozták fel ellene. Hozzátette, egyetlen új részletet sem látott, ami szerinte örömteli, mivel azt jelenti, hogy 2019-es elnökké választása óta „Petro barátja” (Petro Porosenko – a szerk.) semmi kompromittálót nem talált ellene. Egyben ismét megerősítette, hogy sem ő, sem a Kvartal 95 stúdió többi tagja soha nem foglalkozott pénzmosással. „Mi kizárólag alkotással foglalkoztunk ” – tette hozzá kicsit nagyképűen.

Az olvasóra bízzuk annak megítélését, vajon művészetnek tekinthető-e a Zelenszkij-féle politikai kabaré. Annyi bizonyos, nem az elnök javára fog eldőlni ez a médiaháború, ha több csatorna is őt bírálja, de ő csupán egy csatornán válaszolgat. Lehet persze, hogy a végső szót most is az RNBO fogja kimondani.

Képernyőn az „esküdt ellenség”

Az elnököt bizonyára az is aggasztja mostanában, hogy tisztviselői, pártja kiszorulni látszanak az ország legnézettebb csatornáinak műsoraiból, ahová egyre gyakrabban hívnak meg helyettük ellenzéki politikusokat vagy semleges szereplőket. Így lett rendszeres vendége az Ahmetov-féle csatornák műsorainak Dmitro Razumkov, a Legfelső Tanács két hete menesztett elnöke. A vesti.ua úgy tudja, hogy a Zelenszkij elnök potenciális kihívójának tartott politikus projektjét Ahmetov cégének, a System Capital Managmentnek a kommunikációs igazgatója, Natalija Jemcsenko vezeti. „Razumkov beleegyezett ebbe a feltételbe, mivel szüksége van a hozzáférésre az Ukrajina 24 tévécsatornához” – mondja a vesti.ua forrása.

Ugyancsak az elmúlt hetek tapasztalatain alapuló észrevétel, hogy az álláspontok bizonyos fokú összehangolása figyelhető meg Petro Porosenko médiája és a Viktor Medvedcsuk-féle média romjai (Persij nezalezsnij YouTube-csatorna) között. Ezt a jelenséget tekinthetjük úgy is, mint a hatalom kísérletét, hogy még inkább az együttműködés gyanújába keverjék a két esküdt ellenséget azokra a vádakra alapozva, melyek szerint a múltban együtt üzleteltek Oroszországgal. Másfelől az első jelei lehetnek ezek a megfigyelések egy Zelenszkij-ellenes kényszerkoalíció formálódásának – még akkor is, ha pillanatnyilag elképzelhetetlennek tűnik összebékíteni az ország keleti és nyugati részét, a nemzetieket és az „oroszbarátokat” – a tüzet és a vizet.

Veszélyes semmibe venni az oligarchákat

Akár így, akár úgy, a történtek arra utalnak, hogy megindulhat a sokak szerint elkerülhetetlen harc a hatalomért az oligarchák és a kormányzat között.

„A helyzet az, hogy Ukrajnában nincs uralkodó elit, szerepét az oligarchák töltik be, és konszenzusukat minden hivatalba lépő elnöknek figyelembe kellett vennie. Ennek megfelelően minden elnök megpróbálta eltávolítani ezt a változót az egyenletből, és ezt az »uralkodó osztályt« megkerülve kormányozni” – magyarázta Vagyim Karaszjov politológus a NAS műsorában. – Janukovics ezen vesztett rajta, amikor megnyerve a 2012-es választásokat hitt a lehetőségeiben. Petro Porosenko is eltávolította Jacenyukot 2016 tavaszán, de mindjárt megkapta a Panama Papers botrányt, és Arszen Avakov sem engedte meg neki, hogy saját céljaira használja fel a Belügyminisztériumot.” (Arszenyij Jacenyuk Ukrajna miniszterelnöke volt 2014–2016-ban – a szerk.)

A „háború” okairól szólva Ruszlan Bortnik politológus kifejtette, a közhiedelemmel ellentétben az oligarchák és a hatalom közötti viszály nem az „oligarchaellenes” törvény miatt éleződött ki, amelyet a napokban talán aláír végre Ruszlan Sztefancsuk, a parlament új elnöke. Mint rámutatott, ha az oligarcháknak bármilyen kifogásuk lett volna a jogszabály ellen, az meg sem születik, hiszen nem lehetett volna elfogadni az általuk ellenőrzött képviselőcsoportok szavazatai nélkül.

Elemzők valószínűbbnek tartják, hogy az ellentétek az Adótörvénykönyv készülő módosítása miatt éleződhettek ki éppen most. Erről a napokban szavazhat az ukrán törvényhozás második olvasatban. A tervezett változások a lakosság számos csoportját érintenék így vagy úgy, s többek között egyes nyersanyagok kitermelésére is nagyobb adót vetnének ki. Ezek a kormányzati szándékok állítólag eléggé érzékenyen érinthetik az oligarchákat ahhoz, hogy a tévéképernyőkről áradni kezdjen a hatalom bírálata.

Nyílt küzdelem

Egyelőre nehéz megjósolni, hogy ezúttal ki kerülhet ki győztesen az oligarchák és a hatalom közötti összecsapásból. A már idézett Bortnik felhívja a figyelmet, hogy az oligarchák között nincs konszenzus. Szerinte nem is számíthatunk a részükről egységes fellépésre, legfeljebb végső esetben. Úgy véli azonban, az ország leggazdagabb polgárai aligha felejtették el a legutóbbi Majdant, amely hatalmas veszteségeket okozott számukra. Sok függhet attól is, tette hozzá, készek-e túllépni a felek a bevett szokásokon, és a hatalom gyakorlásának új módszereit választani, hogy ellenfeleik fölé kerekedjenek. Az elnök például már jelét adta annak, hogy kész az RNBO útján kormányozni, egyúttal biztosítva magának a győzelmet a következő elnökválasztás alkalmával is. Éppen ezért viszont mégiscsak fontosaknak bizonyulhat az „oligarchaellenes” törvény.          

(ntk)