A körte biológiai növényvédelme III.

Metszés és zöldmunkák a tűzelhalás ellen

A tűzelhalás a lehető legveszélyesebb kórokozó a körtetermesztésben. Ha bekerül az ültetvénybe, csak metszéssel, fokozott odafigyeléssel és sok-sok munkával tudjuk visszaszorítani.

A rendszeres és helyes metszés fontossága

Metszés előtt (és minden fa után) fontos a metszőolló, karos olló, sőt még a fűrész fertőtlenítése is, amit gyakran elfelejtenek megtenni a gazdák. A legjobb fertőtlenítő az alkohol 70%-os oldata.

A nyári és téli metszés döntő elemei a tűzelhalás elleni védekezésnek. Fontos, hogy rendszeresen, évente végezzünk téli metszést a gyümölcsösben. A rendszeres téli metszéssel nem szabad nagy sebeket ejteni a fákon, mert ezzel nagyszámú víz- és sarjhajtás képzésére serkentjük a gyümölcsfánkat, s ezek a részek rendkívül fogékonyak a tűzelhalás-fertőzésre. Emellett a téli metszés lehetőséget ad arra, hogy a tűzelhalással fertőzött fás részeket eltávolítsuk és megsemmisítsük. Metszéskor egyes növényi részek vagy a teljes növény eltávolítása is szóba jöhet. Amennyiben a metszés során fertőzött ágakat, vesszőket fedezünk fel, mindenképpen távolítsuk el azokat, lehetőleg a fertőzött rész alatt kb. 20-30 cm-rel ejtve meg a vágást, mivel még az egészségesnek látszó ágrész is fertőzött lehet. A keletkező sebfelületet kezeljük ásványi sebkezelő gyantával. Amennyiben besüppedő, fekete tarjangos foltot veszünk észre a fa törzsén, vastagabb részein, kapargassuk ki az elhalt részeket, s ha a belső nem mutat fertőzésre utaló jeleket (feketedő foltok), akkor kezeljük a sebet, és várjunk virágzásig. Ha virágzáskor azt tapasztaljuk, hogy a fertőzött folt nagyobb lett, akkor vágjuk le az ágat, ha pedig a folt a törzsön található, vágjuk ki az egész fát, és távolítsuk el az ültetvényből. Drasztikusan hangzik az eljárás, de nincs mit tenni, menteni kell a menthetőt.

A fertőzött részek eltávolítása a metszés során nagyban segíti a védekezés folyamatát, de mindig van, ami kimarad. Éppen ezért a virágzás kezdetétől egészen a hajtásnövekedés végéig (júniusig) ajánlott rendszeresen bejárni az ültetvényt (virágzáskor akár naponta is), és a fertőzésgyanús részeket a fent említett módon eltávolítani, majd a vágás helyét sebkezelni.

Fontos tudnunk, hogy a gyökérről és az alanyról jövő sarjhajtásokat tenyészidőben nagyon kockázatos eltávolítani, mert a keletkezett sebfelületeken közel 100%-os valószínűséggel bejuthat a kórokozó a gyümölcsfánkba, ezzel a fa teljes pusztulását okozva. Az is előfordul az ültetvényben, hogy a törzsön 10–50 cm magasság között rövid termőágak képződnek egy-egy gyümölccsel. Ezeket a részeket sose hagyhatjuk meg, minden esetben távolítsuk el ezeket, ugyanis az ilyen gyenge ágrészek nagyon fogékonyak a fertőzésre.

A nyári metszés és a vízhajtások válogatása igen elterjedt az intenzív körteültetvényekben. Igen ám, de az ilyen ültetvényekben a kémiai hatóanyagok és készítmények nagy hatásfokkal szorítják vissza a fertőzést. A biológiai ültetvényben egyáltalán nem javasolt a nyári metszés, mivel a sok sebfelület nagy kockázatot jelent.

Ajánlott zöldmunkák

A biológiai ültetvényekben a szokásosnál is fontosabb a terméshozás évről évre – erre is kell törekednünk, minden lehetséges eszközzel –, ellenkező esetben, tehát ha egy évben kiesik a termés, borul az egész védekezés, és számíthatunk a tűzelhalás megjelenésére. A túlzott hajtásnövekedés és sarjadzás egyaránt fogékonnyá teheti a fertőzésre még az ellenálló fajtákat is. Tehát mindent el kell követni a beporzásért, a termés kötődéséért és fán maradásáért az egész szezonban.

A fiatal ültetvények esetében évről évre gondot jelent a termőre fordítás, mivel a körte igen meredek szögben neveli hajtásait (közel 90 fokos az ágak állása), s ezeken a részeken termőrügy, termőrész csak igen kevés alakul ki. Ezért jól bevált módszer a korán termőre fordítás érdekében az ágak lekötözése az ültetés utáni második évben, mikor is a négy égtáj felé néző egészséges vesszőket 40–60 fokos szögben lehajlítjuk és rögzítjük. Erre a munkafolyamatra a legalkalmasabb idő augusztus és szeptember. Ebben az időszakban kezdődik meg a rügydifferenciálódás, hajtó- és termőrügyek képződnek. A lekötözött ágakon jóval több termőrész fog kialakulni, ami biztosabb termést eredményezhet a következő esztendőben. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány falugazdásza