Escargo Hajója Munkácson és Beregszászban

Kárpátalján vendégszerepelt a pécsi Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet társulat október 21-én. A csapat összesen három előadást mutatott be: egyet Munkácson a Munkácsy Mihály Magyar Ház, kettőt pedig a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház helyi szervezésében Beregszászban.

A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanulói a Szilveszter című tantermi előadást – Háy János novellájának adaptációját – láthatták Szabó Zsolt és Szabó Márk József színészek játékában. A történet egy végzős általános iskolás fiúról szól, aki fél otthon elmondani, hogy hármast kapott matematikából, ezért elmenekül. A fiú szomorú sorsát egyszerű kellékek, tárgyak felhasználásával mutatja be a két drámapedagógus. Az előadás során lehetőség nyílt a sztereotípiák közös megbeszélésére, amelynek fontos célja a kamaszokban képződő iskolai stressz oldása olyan fogalmak érintésével, mint a megszokottság, stressz, félelem, elvárások, kapcsolatok, kétség, egymáshoz való tartozás, a kommunikáció jelentősége.

A délelőtt Munkácson, délután pedig a beregszászi színházban bemutatott Mákkirályfi nyíltan és élesen ábrázolja a függőséget – annak felismerését, s hogy az honnan ered –, mely hatalmas problémát jelent sok fiatal és felnőtt életében. A Mákkirályfi elsősorban nem egy, a megelőzést célzó oktató-nevelő szándékú előadás, mely szörnyűségek bemutatásával tárja fel a problémát – ennél sokkal türelmesebben, finoman közelíti meg a függőség témáját. A történet két szálon fut: egy fiatal pár bonyolult kapcsolatának kibontakozása, és egy család titkokkal terhelt, gyötrő élete. A két szál végül összefonódik, az idősíkok szétválnak, s a néző tanúja lehetett annak, hogy a különböző függőséget okozó szerek helyett akár olyan mindennapi dolgok jelenthetnek veszélyt, mint a csokoládé, a telefon, a számítógép vagy tulajdonképpen bármi más. Ez az előadás azonban csak az utána következő feldolgozó foglalkozással válik teljes egésszé, amikor a színészek beszélgetésre invitálják a fiatalokat – így történt ez alkalommal is, s ez remek alkalmat nyújtott a kamaszok, fiatal felnőttek és felnőttek közti őszinte diskurzusra.

„Minden élmény, minden érzelem, indulat és szenvedély, minden gondolat és megélt helyzet – a gyerek számára nyersanyag és tapasztalat az élethez. […] Mi a színházunkban szeretnénk társak lenni a felnövésében. Előadásainkkal arra törekszünk, hogy partnerek lehessünk a fiatalok mindennapjaiban, örömöt és tapasztalatot adjunk az élethez” – olvasható hitvallásként kiemelve a pécsi Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet társulat honlapján. Az előadások során és azokat követően bizonyossá vált, hogy valóban hatást gyakorolnak a közönséget alkotó kamaszokra, akik – olykor bevonva őket a játékba – szabadjára engedve gondolataikat reagálhatnak a történetekre.

Az előadásokról újságírónk Tapodi Gabriella művészeti vezetőt kérdezte.

– A Szilveszter című előadás számos olyan sztereotípiát érint, melyeket fontosnak tartanak kiemelni és az iskolásokkal folytatott kommunikáció során hangsúlyt fektetnek ezek megbeszélésére. Miért döntöttek ennél a darabnál, s mi az, ami miatt fontos mindez?

– Háy János ma is aktuális írásaiból válogatva rakta össze Komlóczi Zoltán rendező az előadást. Fókuszban az iskolai szorongás, a megfelelési kényszer miatt érzett frusztráció áll, mely a diákok egy részében krónikus mentális torzulásokat okozhat. Sokan ezekről az érzéseikről nem tudnak, nem mernek beszélni, bizonyos esetekben nincsenek is tudatában, hogy ez az állapot nem normális, természetellenes, káros. A történet egy szélsőséges, sarkított tükröt tart, ami által az érintettek bizonyos szituációk láttán magukra ismerhetnek – amikor még a probléma talán nem ennyire súlyos. Bízunk benne, hogy a kibeszélt sérelmek, a mások példáján keresztül megértett folyamatok megállíthatók, visszafordíthatók. Nincsenek bombabiztos válaszok, receptek a megoldásra, az előadás célja az értő, odafigyelő párbeszéd, a kommunikáció elindítása tanár-diák-szülő között.

– A Mákkirályfi fókuszában a függőség áll, mely többféleképpen nyilvánulhat meg, a lényeg azonban ugyanaz: lehet-e a probléma visszafordíthatatlan? Milyen előzetes elképzelésekkel vágtak bele a munkába?

– Számtalan meglepő, ártalmatlannak tűnő alakban is megjelenik életünkben a függőség, lehet az csokoládé, kolbász, játék, gyűjtőszenvedély és még sorolhatnánk. Ezeken túl pedig mindenki számára közismertek a komolyabb veszélyeket rejtő, függőséget okozó, végső soron halálhoz is vezető szerek. A Mákkirályfi című előadásunk létrehozásánál Szalai Ádám rendező fő szempontja az volt, hogy a probléma megközelítése más fókuszból történjen, mint az eddig megszokott. Az a fajta hozzáállás, amely a függőségeket okozó szereket egyértelműen démonizálja, tiltja, sajnos sok esetben pont ellenkező hatást vált ki. A tiltott gyümölcs a fiatalok számára mindig izgalmas, vonzó. A találkozás szinte elkerülhetetlen, időről időre egyre fiatalabbak válnak áldozattá. Áthágva a szabályokat, kapcsolatba kerülve a függőségeket okozó bármilyen eszközzel a kezdeti tapasztalatok nem támasztják alá a velük kapcsolatos előítéleteket. Előadásaink a következményekre szeretnék felhívni a figyelmet, arra, hogy nem a szer kipróbálása az elsődleges probléma, hanem a kontroll elvesztése, hiánya. Az előadás kérdéslavinát indít: Mi a függőség? Mit nevezünk annak? Van kiút? Megállítható, visszafordítható a folyamat? Észrevesszük-e magunkon a függőség jeleit? Bevalljuk-e a környezetünknek, önmagunknak, vagy inkább tagadunk? Közbe lehet-e avatkozni, ha másoknál tapasztaljuk az egyértelmű jeleket és hogyan? Mint a legtöbb tantermi-színházi elő­adásunk esetében, itt sem adunk kész, előre legyártott „konzerv” válaszokat. A célunk, hogy a közönség a problémára fókuszálva elgondolkodjon, foglalkozzon vele, legyen érzékeny a témára, ne ítélkezéssel, hanem segítő szándékkal közelítsen azokhoz, akik a függőségeik által bajba sodródtak.

– A két előadás során szerzett élmények után melyek azok a témák, amelyekről beszélgetni fognak a gyerekek egymás közt, vagy akár családjukkal, szüleikkel, tanáraikkal?

– Ezek a témák mind nagyon ingoványos területre visznek, nincsenek egyértelműen igaz és hamis válaszok. Bízunk benne, hogy előadásaink a nézőkben tovább folytatódnak, nem múlnak el nyom nélkül, hogy a felmerült kérdések, kételyek, gondolatok utat találnak, hogy lesznek beszélgetések, melyekben újra és újra előkerülnek ezek a témák. Legfontosabb eszköz a feldolgozáshoz a párbeszéd, és ehhez fontos, hogy szavakba tudjuk önteni kételyeinket, hogy kritikával tudjuk kezelni a kapott információkat, hogy az őszinteség és a józan belátás legyen a kiindulási alap. Szükség van rá, hogy felismerjük környezetünkben a segítő szándékot, hogy merjünk segítséget kérni és adni a rászorulóknak. Ez a mi missziónk, ezért hozta létre 20 évvel ezelőtt Alapi Tóth Zoltán a Színházi Nevelési Szövetkezetünket. Segítséget szeretnénk nyújtani a felnövésben úgy, hogy az „Escargo Hajóján” képzeletbeli utazásra hívjuk közönségünket, és a lélek olyan mélységeire utaztatjuk őket, melyek bennünk, mindannyiunkban egy életre meghatározók.

A nap végén a vendégtársulat és a beregszászi színház jövőbeni együttműködésről is megállapodott a színházi nevelés terén.

Csuha Alexandra