Lengyel–ukrán perpatvar: Mennyit ér a kisebbség?
Ukrajna már megint nem érti, hogy mi a probléma a kisebbségi jogok szűkítésével. Kijev ezúttal a „baráti” Lengyelországgal keveredett vitába emiatt.
A Jevropejszka Pravda jelentette minap a dziennik.pl-re való hivatkozással, hogy Szymon Szynkowski vel Sęk lengyel külügyminiszter-helyettes kijelentette, Ukrajnában diszkriminálják a lengyeleket a vallásszabadság, az anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférés és a szólásszabadság tekintetében.
A külügyminiszter-helyettest múlt csütörtökön hallgatta meg az ukrajnai lengyelek helyzetéről a külföldi lengyelekkel fenntartott kapcsolatokért felelős parlamenti bizottság.
Szymon Szynkowski vel Sęk kijelentette, hogy „a lengyelek helyzete Ukrajnában rosszabbra fordult”. Ez szerinte objektív és szubjektív tényezőknek egyaránt betudható.
Az egyik objektív tényező a társadalmi-gazdasági helyzet, amely arra ösztönzi az ukrajnai lengyeleket, hogy emigráljanak.
„Riasztó ütemben zsugorodnak a lengyel közösségek Ukrajnában, különösen a fiatalok körében” – idézi Szynkowski vel Sęket a Jevropejszka Pravda.
Elmondása szerint a fiatalok közül sokan Lengyelországba mennek, ahol megkapják a „lengyel kártyát”, mely hozzáférést biztosít számukra az oktatáshoz, és arra ösztönzi őket, hogy kérjék a lengyel állampolgárság megadását.
A másik ok szerinte a koronavírus-járvány. Ukrajna a második helyen áll Európában a Covid–19 okozta halálozás tekintetében, és ez a lakosság valamennyi csoportját érinti, beleértve az ott élő lengyeleket is.
Az ukrajnai lengyelek helyzetének romlását előidéző szubjektív tényezőnek nevezte a külügyminiszter-helyettes a számukra kedvezőtlen nyelvtörvényt, valamint a volhíniai tragédiához köthető személyek dicsőítését és a lengyel áldozatok exhumálásának leállítását.
Szerinte az állam és a római katolikus egyház közötti rendezett kapcsolatok hiánya Ukrajnában szintén érinti a lengyeleket.
„Nem túlzás azt állítani, hogy az ukrajnai lengyeleket diszkriminálják a vallásszabadság, az anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférés és a szólásszabadság tekintetében” – jelentette ki Szymon Szynkowski vel Sęk.
Hozzátette: mindezeket a problémákat a külügyminisztérium felvetette az ukrán féllel folytatott tárgyalások során.
Jan Dziedzicak, a lengyel diaszpóráért és a külhoni lengyelekért felelős kormánybiztos azt is elmondta, hogy a megpróbáltatások alkalmával a lengyel kisebbség lojalitást tanúsított Ukrajna iránt. Például amikor Lengyelország 1991-ben elsőként ismerte el Ukrajna függetlenségét.
A lengyel kisebbség képviselői is részt vettek a demokratikus folyamatokban, a 2014-es Majdan idején elsőként megölt személy pedig lengyel származású volt – közölte, nem nevezve meg mindazonáltal, hogy kire gondol.
„Sok lengyel származású ember is életét adta Ukrajnáért az Oroszországgal vívott háborúban. Ez mutatja, mennyire lojálisak ma a lengyelek Ukrajnában” – hangsúlyozta Dziedzicak.
Az ukrán kormányzatot legalább annyira meglepte és felháborította a lengyel bírálat, mint amikor Budapest állt elő hasonló megállapításokkal a kárpátaljai magyarság helyzetét illetően. Legalábbis erre vall Oleh Nikolenkónak, az ukrán külügyminisztérium szóvivőjének reagálása Szymon Szynkowski vel Sęk állításaira.
„Legalábbis nem korrekt ilyen állításokat alkalmazni az ukrajnai lengyel közösség helyzetére” – idézi a szóvivőt a Jevropejszka Pravda.
Mint fogalmazott, ezek „félrevezetik társadalmainkat, nem tükrözik az Ukrajna és Lengyelország közötti baráti és partneri kapcsolatok tényleges állapotát”.
„Csodálkozunk, hogy ez a kijelentés a lengyelországi ukrán kisebbség és az ukrajnai lengyel kisebbség oktatási szükségleteinek kielégítésével foglalkozó konzultációs bizottság sikeres varsói ülését követő napon hangzott el. A bizottság megerősítette a kölcsönös megértést és a nyitottságot mindkét oldal részéről a konstruktív párbeszédre” – jelezte Nikolenko.
Az ukrán külügyminisztérium felszólítja a lengyel felet, hogy tartózkodjék a felek valós szándékaival és lépéseivel össze nem egyeztethető politikai értékelésektől Ukrajna és Lengyelország partnerségének különböző területeken történő erősítése érdekében – írja a Jevropejszka Pravda befejezésül.
Mint láthatjuk, a kijevi külügyérek egyelőre lényegesen udvariasabban beszélnek lengyelországi partnereikkel, mint Budapesttel szoktak. Ezt bizonyára annak tudhatjuk be, hogy gyakorlatilag Lengyelország maradt Ukrajna egyetlen szomszédja, amelyet még fenntartások nélkül a partnerüknek nevezhetnek (bár mostanában Moldovát is erre a szintre igyekeznek emelni). Más kérdés, hogy a két ország közötti együttműködés sikere ezzel együtt is inkább Varsó türelmének, mintsem Kijev kompromisszumkészségének gyümölcse. Néha azonban óhatatlanul „elszakad a cérna” a lengyel oldalon, és akkor a felszínre törnek az egyébként elhallgatott vagy hátrébb sorolt problémák, amilyen például az ukrajnai lengyel kisebbség helyzete vagy a két ország kibeszéletlen közös múltja. Bizonyosak lehetünk benne: ha nem létezne a mindenkit érintő és együttműködésre sarkalló orosz fenyegetés, Lengyelország sokkal határozottabban lépne fel a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogának védelmében (és akkor nem tűnne úgy, mintha egyedül a magyar „rosszakarat” mondatná azt folyton Orbán Viktor kormányával, hogy Ukrajnában sérülnek a nemzeti kisebbségek jogai).
Egyébként önmagáért beszél, hogy az ukrán külügyminisztérium mindkét ország esetében hasonló taktikát alkalmaz, amikor fejére olvassák a kisebbségi jogok sérülését. Egyfelől Kijevben félremagyarázásnak tartják a szomszédok vádjait, és sajnálkoznak, hogy Varsó vagy éppen Budapest ezekkel a megnyilvánulásaival hátráltatja az amúgy – szerintük – pompásan haladó kétoldalú tárgyalásokat. Másfelől figyelmeztetnek, hogy amennyiben szomszédaik számítanak az együttműködésre Ukrajnával más – Kijev szerint nyilvánvalóan fontosabb – területeken, tartózkodjanak a kisebbségeket, a történelmi múltat érintő kritikus megjegyzésektől.
Láthatóan az ukrán hatalom nem tudja vagy nem akarja felfogni, hogy egyetlen magát becsülő nemzet sem áldozhatja fel végérvényesen határon túli kisebbségeit a pillanatnyi előnyök fejében.
(hk)
