A mikroelemek szerepe a zöldségtermesztésben
A három legfontosabb makrotápelem (N, P, K) és a mezoelemek (Ca, Mg) mellett nagy figyelmet kell fordítanunk a mikrotápelemekre, ugyanis a mikroelemek hiánya ugyanolyan terméskiesést okozhat, mint akármelyik makrotápelemé. A Liebig-féle minimumelv kimondja, hogy mindig a legkisebb mennyiségben rendelkezésre álló tápelem fogja a termés mennyiségét meghatározni. Tehát hiába van a növény makroelemekkel megfelelően ellátva, a szükséges mikroelemek hiányában terméskieséssel kell számolnunk. Alábbi cikkünkben néhány mikroelem általános hiánytüneteit ismertetjük.
A mikroelemek hiánya az esetek többségében nem az abszolút, hanem az úgynevezett relatív hiányesetekhez sorolható, amikor a talajban van elegendő tápelem, csak azt a növény valamilyen kedvezőtlen talajtényező miatt nem tudja hasznosítani. (Például lúgos talaj esetében a mikroelemeket a növények nehezebben veszik fel.) Ilyenkor az elsődleges cél nem az adott mikroelem kijuttatása, hanem a talaj kedvezőtlen tulajdonságának megszüntetése. Előfordulnak olyan esetek is, amikor egy-egy tápanyag túladagolásával azoknak az elemeknek a hiánya is kialakulhat, amelyek egyébként elegendő mennyiségben vannak jelen a talajban. A jelenséget, amikor az egyik tápelem túlsúlya lassítja vagy megakadályozza a másik felvételét, ionantagonizmusnak nevezzük.
A vashiány tünetei
A tünetek a fiatal növényi részeken jelennek meg először klorózis formájában. Kezdetben a levélerek közötti szövetrészek halványodnak el, majd az új hajtásokon egyre világosabbak (sárgábbak, fehérebbek) lesznek a levélszövetek. Súlyos hiány esetén a vékony erek is kifakulnak, a tünetek fokozatosan átterjednek a középtáji levelekre.
A vas felvétele akadályozott az erősen meszes, valamint a tömörödött, túlöntözött, rosszul levegőző talajokon. Ilyenkor a hiány megszüntetésének leghatásosabb módja a talaj lazítása.
A cinkhiány tünetei
A cinket a zöldségnövények csak kis mennyiségben veszik fel a talajból, de jelenléte a tökéletes élettevékenységhez nélkülözhetetlen. A cinkhiány a fiatal leveleken alakul ki először. A levelek aprók maradnak, a levélerek közötti szövetek fehéreszöld színűvé változnak. Néhány zöldségfélén, pl. a paradicsomon apró, nekrotikus barna foltok is képződnek a levélen, a száron és a levélnyélen.
A cinkhiány elsősorban meszes, lúgos talajokon, tőzegen, tápanyagban szegény homoktalajokon jelentkezik. A tőzegek foszfortrágyázásával is vigyázni kell (palántanevelés), mert a foszfor gátolja a cink felvételét.
A mangánhiány tünetei
A mangán hiánya súlyos zavarokat idéz elő a növekedésben és a belső élettani folyamatokban. A hiánytünetek – a vashiányhoz hasonlóan – a fiatal leveleken jelennek meg először sárgulás formájában. Az ízközi szövetek sárgulása, az apró nekrotikus foltok képződése gyakran összetéveszthető a vashiány tüneteivel. A vashiánnyal ellentétben azonban a mangánhiányt a középső, sőt az idősebb levelek is jelzik. A felsorolt tünetek megfigyelhetők a paradicsomon, a paprikán és az uborkán is. A levélzöldségeken a vékony levélerek zöldek maradnak, miközben az ízek közötti szövetrészek besárgulnak. A mangánhiány kialakulására elsősorban az erősen lúgos talajokon kell számítani.
Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
