Meghökkentő mese, avagy „gyilkost” fogtak a tiszabecsi határon

Az ugocsaiak jól tudják, a tiszaújlaki határátkelőn minden megtörténhet, és persze annak az ellentettje is. Ami viszont nemrég hölgyismerősömmel ott megesett, az nyugodtan pályázhat forgatókönyvre a régi Meghökkentő mesék című bűnügyi sorozatba. Mert azért az is biztos, hogy nem mindennap tudja meg határátkelés közben az ember lánya, hogy ő biza gyilkos, aki előre megfontolt szándékkal kiakolbólította e földi siralomvölgyből embertársát. Ismerősömmel – nevezzük csak E.-nek – viszont pont ez történt.

E. a minap ugyanis férjeurával igyekezett átkelni Magyarhonba, mikor az útlevél-ellenőrzést követően két magyar határrendész odalépett hozzá és közölte: „Hölgyem, őrizetbe kell vennünk!” Valljuk be, egy ilyen antré hatására legtörvénytisztelőbb polgártársunk hátán is elindultak volna a vöröshangyák, hiszen Richelieu bíboros örökbecsű mondása, mi szerint „…adják kezembe Franciahon legbecsületesebb polgárának tízsornyi kézírását, és én találok benne olyat, amiért fel lehet akasztani…”, manapság Ukrajnában igencsak aktuális tud lenni. Nem csoda hát, hogy E. abban a pillanatban alaposan megszédülve tett eleget a felszólításnak, és követte az egyenruhásokat. A szolgálati helyiségben aztán megtudta a vádat is, mi szerint pár hónapja a Német Szövetségi Köztársaság területén, aljas indokból elkövetett, előre megfontolt, gyilkossággal gyanúsítják. Ennek értelmében pedig EuroPol-körözés van érvénybe ellene! No itt aztán a megdöbbenéstől végképp hanyatt esett szegény, hiszen ez ideig sosem járt a Lajtától nyugatabbra, Németországgal meg annyi kapcsolata van, hogy férje kedveli a germán söröket.

Mindeközben a félreállított kocsiban élete párjával is közölték a vádakat, és faggatni kezdték, hogy kedves neje nem mutatott e közelmúltban gyilkos hajlamokat. A férj alaposan megrökönyödve erre csak annyit mondott, ha nejének gyilkos hajlamai támadnának valószínűleg rajta kezdené a „praxist”, ám mivel még szuszog, nem tarja valószínűnek, hogy felesége lenne a hamburgi darabolós gyilkos követője.

Szerencse a morbid sztoriban, hogy azért a magyar határrendészek is gyanúsnak találták a dolgot, és a hölgy vallomásának hitelt adva izzítani kezdték az europolos kommunikációs vonalakat. Erről pedig csak annyit, hogy E. elmondása szerint a szomszédos komputerteremből egy idő után egyre hangosabban hallatszottak ki a magyar helyesírási szótárban nem szereplő, bizonyos vaskosabb kifejezések. Többek között valaki többrendbelileg emlegette az Europol körözési adatbázisának programozóit, és azok kedves anyukáit…. És bizony nem ok nélkül….

Hamarosan ugyanis szánom-bánom kifejezéssel orcáján leült egy tisztségviselő E. mellé és bevallotta: tévedés történt, valójában egy férfit gyanúsítanak a gyilkossággal, csak a körözvénnyel elku…tak valamit, és E. útlevelére „kattant rá” a rendszer. Itt persze már a „gyanúsított” is kacagott, hiszen abszolút hitelességgel (meg két felnőtt gyerekkel) tudja bizonyítani, hogy ő nőnek született, és nem valami agyafúrt LMBTQ-aktivisták által kiötlött menekülési terv részeként műttette a közelmúltban azzá magát. Az alaptalan előállítását kompenzáló jogorvoslattól érthető módon eltekintett hát, és a határőrök sűrű bocsánatkéréseitől kísérve távozott.

Ez lenne a történet, ám van mélyebb aspektusa is a dolognak. Nevezetesen az, hogy digitális világunk „agytrösztje” se káptalan. Ezért aztán nem elég tisztességesnek lenni. Sokkal fontosabb, hogy elektronikus tanúsítványunk is legyen róla….

-matúz-