A Kárpátaljai márkacsalád bemutatása: Anicka-Hadady Csilla kézműves

A kárpátaljai ember leleményessége legendás. Híresen kitartó, a jég hátán is megél. Szereti a szülőföldjét, amely táplálja, a hegyeket, amelyek hűsítik, a folyókat, amelyek szomját oltják. Szívesen vállalkozik, mert megszokta, hogy abból lesz valami, amit magától megold. De a kárpátaljai ember is csak közösségben lehet sikeres, hiszen tudja: „A magányos farkas elpusztul, a falka életben marad.” Hiába a világszínvonalú termék, hiába a rengeteg munka, önmagában senki nem tud hosszantartóan sikeres maradni.

A Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége (KMVSZ) és a Kárpátaljai Fiatal Magyar Vállalkozók Szövetsége (KFMVSZ) felismerte a vásárlók arra vonatkozó igényét, hogy minél több megbízható és helyi árut vásárolhassanak. Ennek érdekében arra törekedtek, hogy létrehozzanak egy olyan egyedülállóan új üzleti szerkezetet, amely mindezt megvalósítja. Szükségesnek látszott egy emblémával jól azonosítható önálló márka felépítése, amely a legjobb minőségű kárpátaljai termékeket és szolgáltatásokat képviseli.

A Kárpátaljai márka bejegyzett védjeggyel rendelkezik, amelynek tulajdonosa a KMVSZ. A szövetség 2020-ban hirdette meg a Kárpátaljai embléma hivatalos használatát engedélyező pályázatát, melyre közel 40 vállalkozó pályázott. A nyertes pályázók és a szövetségek közös szándéka szerint alakult meg a Kárpátaljai márkacsalád, melyhez minden vállalkozó csatlakozhat, aki teljesíti az előírt feltételeket. A márkacsalád 2021 elején indult útjára. Brandépítési programját a Fiatal Vállalkozók Szövetsége dolgozta ki. Ennek keretében létrehozott egy olyan átfogó projektet, amelynek köszönhetően a márkatermékek és szolgáltatások egyre több helyen megjelenhetnek, illetve egyre szélesebb ismertségre tehetnek szert. A kezdeményezés legfőbb célja, hogy az egymással összefogó és együttműködő vállalkozók megmutassák mindazt az értéket, amit a kárpátaljai termelők és szolgáltatók előállítanak, képviselnek. A termékekben, a szolgáltatásokban és az emberi tulajdonságokban is a prémium szintet határozták meg alapként. Ezek a szigorú feltételek, illetve folyamatos betartásuk eredményezheti, hogy az első, önálló kárpátaljai márka sikere tartós lesz, mindannyiunk előnyére, igényeinek kielégítésére és az itt élők büszkeségének, a szülőföld iránti szeretetének erősítésére.

Huszonhatféle lekvár sorakozik takarosan a polcokon, többek között olyan különlegességek, mint a berkenyéből, kökényből vagy homoktövisből készültek, valamint a fahéjas körte és alma vagy a gyömbérrel ízesített őszibarack. Valamennyin a Csilvár felirat olvasható, és mindegyiket a Kárpátaljai márkacsalád logója díszíti.

– Gondolta-e valaha, hogy ilyen színes lesz a paletta?

– A választék remélhetőleg jövőre még ennél is gazdagabbá válik, hisz a tervek szerint naspolyából is készítünk majd lekvárt – válaszol lelkesen Anicka-Hadady Csilla benei kézműves. – Most valóban úgy tűnik, hogy az általunk készített lekvárok, gyümölcsízek kínálatának csak a fantázia szab határt. Persze azt jó lenne előre tudni, hogy miből mennyire van igény, hisz bár minden esetben nagy lelkesedéssel állunk a főzőüst mellé, de nem mindegy, hogy a kész termék mikor talál vevőre.

– Bizonyára ebben sokat segíthet, hogy a Kárpátaljai márkacsalád tagjaként termékeivel egyre több árusítóhelyen jelenik meg.

– Ez így igaz. Néhány évvel ezelőtt kezdődött azzal, hogy egy-egy borkóstoló után a falunkbeli családi borászat vezetője felkért, hogy mutassam meg az ide látogató turistáknak, hogy errefelé milyen lekvárokat készítünk. Először nagyon meglepett, hogy a vendégek körében milyen nagy volt az érdeklődés. Mindehhez természetesen hozzájárult az igényes csomagolás, a termék egyedi megjelenése. Jelmondatunkhoz híven – amely így hangzik: „Egy kanálnyi boldogság” – minden üveg lekvár kötözőzsinórján egy csöppnyi fakanál lóg, amellyel adagolható az edénybe rejtett finomság. A kanalat az egyik fafaragó ismerősöm készítette. A fentiekből kitűnik, hogy a kézműves termékek előállítói körében már korábban is alakultak egymást segítő kapcsolatok. Ha pedig egy-egy üzlet polcain jelennek meg termékeink, az számunkra még nagyobb segítséget jelent, különösen most, a világjárvány idején, amikor kevés népünnepély megtartására nyílott alkalom. Hadd mondjam el, hogy már korábban kiváló együttműködést alakítottunk ki néhány falusi vendéglátóval. Ők abban a helyiségben, ahol a turisták étkeznek, külön polcot szereltek fel lekvárjaink számára. Ez a dolog persze csak akkor működik, ha vannak turisták.

– A kézműves termékek célközönsége egyértelműen a messzi földről hozzánk látogató vendég?

– Szerencsére ma már egyáltalán nem ez a helyzet. A környéken lakó háziasszonyok ugyanis szívesen vásárolják és próbálják ki a különböző sütemények készítése során lekvárkülönlegességeinket. Közismert, hogy Bene „az őszibarack hazája”.  Ám kóstolta-e már valaki, hogy a hamis hájas vagy csak egy egyszerű piskóta milyen ízű, ha azt gyömbéres őszibarackkal töltjük meg? Örömmel jelentem, divattá vált szépen, ízlésesen csomagolt lekvárt ajándékozni barátnőinknek, hölgyismerőseinknek is.

– A Kárpátaljai márkacsalád tagjaként milyen további terveket dédelget?

– Egyrészt fontosnak tartom, hogy a Kárpátaljai embléma használatából mind többen profitáljunk azokkal együtt, akik kézműves termékeket állítunk elő. A minap valaki közülünk megjegyezte, hogy már az is sokat jelent a megélhetésünk szempontjából, ha egymástól vásárolunk. Ám még nagyobb az együttműködés hozadéka, ha a márkacsalád többi tagjának a termékét népszerűsítjük. A téli – kora tavaszi hónapokban ugyan nálunk kevés turista fordul meg, ám úgy látom, rájuk a továbbiakban lehet építeni. A kézműves termék, nemkülönben az általunk előállított kézműves élelmiszer-alapanyag a turisták körében az egyik legkeresettebb ajándéktárgy. A brandépítés másik része magát a családi vállalkozásunkat érinti. Nagy álmom, hogy felépüljön az a korszerű lekvárkészítő műhely, ahol már minden feltétel adott a legjobb minőségű termékek előállításához. Akik ismernek, tudják, hogy tizenegy évvel ezelőtt horgolt díszek és használati tárgyak készítésével kezdtem kézművesi pályafutásomat. Az utóbbi időben sajátítottam el a gyertyafonás tudományát, mindez jelzi, hogy mennyire nyitott vagyok az új dolgok felé. Szerencsére a három foglalatosság időben nem üti egymást. A lekvárkészítés ideje a nyár második felére és az őszi hónapokra tevődik, a gyertyafonásé a téli hónapok. Horgolni pedig bármikor lehet, amikor éppen ráérek.

Eszenyi Gábor