A forradalom érdeklődés hiányában elmarad?

Bár folyamatosan nőnek az árak, és drágul a gáz Ukrajnában, a lakosság egyelőre nem hajlandó az utcára vonulni, a tiltakozási kedv nem magasabb a szokásosnál. Az emberek még nem tartanak ott, hogy ez így nem mehet tovább, bár ez a pillanat gyorsan elkövetkezhet – derül ki a vesti.ua összeállításából.

A forradalom elmaradt

Sokan már hétfőn forradalmi hangulatra számítottak Kijevben, hiszen visszatért Ukrajnába Petro Porosenko volt elnök, az Európai Szolidaritás párt vezére. Bár valóban összegyűlt a fogadására néhány ezer ember, a forradalom elmaradt.

A szociológusok szerint a titok nyitja az úgynevezett tiltakozási potenciál destabilizálási indexe. Tömeges akciókra akkor lehet számítani, ha ez a mutató, amelyet az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete rendszeresen szokott mérni, meghaladja az 5%-ot. Így volt ez mindkét ukrán Majdan esetében, azaz 2004-ben és 2013-ban is. Tavaly novemberben azonban a mutató értéke mindössze 4,3% volt – mondja Jevhen Holovaha, az intézet vezetője. Vagyis a novemberi helyzet enyhén szólva nem volt forradalminak nevezhető.

Miből lesz a forradalom?

„Ennek a számnak (az indexnek – a szerk.) a növekedését a helyzettel való elégedetlenség befolyásolja, különösen, ha annak szintje magas. De ez a tényező önmagában nem elégséges. Az index kritikus mértékű emelkedéséhez olyan helyzetre van szükség, amelyben becsapják az emberek várakozásait. Méghozzá úgy, hogy maguk az ukránok is sérelemnek érezzék ezt” – magyarázza a szakértő.

Helytelen lineárisan szemlélni a tiltakozások körüli helyzetet, közvetlen összefüggést keresve az ok (amilyen például Kazahsztánban a gáz árának emelkedése volt) és az okozat (a felgyújtott középületek, megölt rendőrök, kifosztott üzletek) között.

„Ez így túlságosan leegyszerűsítő. A felzúdulás társadalmi folyamata rendszerint nem egyetlen pillanat alatt megy végbe, és több okra vezethető vissza, amelyek ráadásul időben elhúzódhatnak” – magyarázza Viktor Pascsenko kárpátaljai szociológus, a Politikai Kutatások Intézetének vezetője. – Társadalmi tiltakozások Ukrajnában akkor lehetségesek, ha az emberek úgy érzik, hogy nincs más mód az országban uralkodó helyzet megváltoztatására. Ez egyébként a kérdések teljes spektrumára vonatkozik, a politikai szférában, a gazdaságban, a háború és a béke tekintetében egyaránt.”

Nem állunk készen

A közvélemény-kutatások is arra vallanak, hogy az ukránok nem állnak készen a tiltakozásra. A 2021. decemberi állapot szerint Ukrajna felnőtt lakosságának 32,4%-a lett volna hajlandó részt venni engedetlenségi akciókban; 15,7%-a választási kampányban; 11,3%-a engedélyezett gyűléseken és tüntetéseken; 10,3%-a aláírásgyűjtésben kollektív folyamodványok támogatására. Még 2020-hoz képest is 5,6%-kal csökkent a részvételi hajlandóság, ami a tüntetéseket illeti – derül ki a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMISZ) felméréséből.

A túlélés mint nemzeti eszme

Érthetően meglepő, ha a proteszthangulat nem nő, hanem éppenséggel csökken, miközben emelkednek az árak.

„Ukrajna nemzeti eszméje a túlélés, és a »túlélők« nem tiltakoznak, hanem túlélnek, méghozzá egyénileg, bármilyen eszközt felhasználva, hogy elmeneküljenek az állam elől, esetleg valahogyan megvédjék magukat annak befolyásától – mutat rá Jurij Havrilecsko gazdasági szakértő. – És csak abban a pillanatban, amikor a polgár úgy érzi, hogy ez a »valami« személyében fenyegeti őt, válik lehetővé a szervezett tiltakozó cselekvés.”

A szakember kifejti, a proteszthangulat nem magukkal az árakkal, hanem a kormány politikai stratégiája megvalósítása során kifejtett tevékenységével szemben alakul ki. A jelszavak nem fontosak ilyenkor, mert a „túlélők” nem mindig értik a politika és a gazdaság összefüggéseit, s a (szerintük) hibás gazdasági döntésekről szóló frázisokat tűzhetnek zászlajukra. „Azaz a következmény ellen harcolnak, ami még soha nem vezetett eredményre. Vagyis lázadás kitörhet, de forradalom aligha” – véli Havrilecsko.

Több tisztán gazdasági hátterű tiltakozó akció is volt az utóbbi években: a „tarifamajdanok” 2015-ben, majd 2021 januárjában; az egyéni vállalkozók tiltakozása a fiskális szigorítások ellen múlt év végén; a piaci árusok tiltakozása a helydíjak emelése ellen 2009-ben. Ezen akciók egyike sem mondható különösebben eredményesnek.

„A tiltakozás előfeltételeinek megteremtéséhez fontos, hogy az emberek élesen érzékeljék az igazságtalanságot. Jogaik és szabadságaik korlátozását, megsértését. A gazdaság önmagában nem elég” – állítja Jevhen Holovaha.

A kockázat mindig fennáll

Érdemes vetni egy pillantást a tiltakozási potenciál alakulására az egyes régiókban. A KMISZ szerint keleten a legalacsonyabb a tiltakozási hajlandóság (a válaszadók 69,8%-a nem áll rá készen), nyugaton és délen 65,4%, illetve 66,7%. „A Nyugat kicsit más – ott erősebbek a proteszthangulatok, de nem az apróbb dolgokban, mint amilyenek például a gazdasági követelések; hacsak abban az összefüggésben nem, hogy »Nem tudjuk kielégíteni szükségleteinket, és ezért a hatóságok okolhatók« – mondja Viktor Pascsenko. – Keleten viszont hagyományosan kisebb a tiltakozási potenciál, az emberek toleránsabbak a hatalommal szemben: »a főnöknek mindig igaza van«. De persze ezt is fel lehet robbantani.”

Lényeges az időkeret, amelyen belül az ukránok készek tiltakozni. A tél beállta előtt átlagosan 4,3% volt a destabilizálási index, de februárra akár nőhet is.

„Az elégedetlenséget mindig a kommunális szolgáltatások árának emelkedése, a fűtési szezon kezdete váltja ki. Ez a közvélemény-kutatásokból jól lemérhető. A tavaszhoz és a nyaralói-kerti szezonhoz közeledve viszont az emberek lágyabbá és a hatalommal szemben megbocsátóbbá válnak. Vagyis most az a fő Zelenszkijnek, hogy kitartson a melegig – mondja Andrij Zolotarev politikai szakértő. – Az energiaválsággal kapcsolatban is adódhattak volna meglepetések, elvégre azt jósolták, hogy »minden leáll« gáz és szén hiányában, de egyelőre nem történt meg. Bár ennek a kockázata mindig fennáll.”

Ugyanakkor a tisztán politikai hátterű tiltakozás lehetőségét sem tartják kellően megalapozottnak a szakértők. Például még Petro Porosenko erősen motivált nyugat-ukrajnai szavazója sem áll készen arra, hogy vakon az exelnök után rohanjon egy tiltakozó akcióba.

„Csak ha a hatóságok keményebben lépnek fel az oligarchákkal szemben, és azok nekiállnak destabilizálni a helyzetet, akkor alakulhatnak ki az előfeltételei annak, hogy az előrehozott parlamenti választásokhoz folyamodjanak, mint »szelephez«, amely segít kiereszteni a gőzt és rendezni a helyzetet az országban. A hatalom nem vágyik rá különösebben, hogy ezt a forgatókönyvet válassza és tökéletesen megértem őket” – vonja le a következtetést Zolotarev.     

(zzz)