Kovács István, a tiszaújlaki polgármester optimista

Láthatáron a megegyezés

2022. február 8., 19:16 , 1095. szám

A Tiszaújlaki Kistérségi Tanács februárig sem fogadta el a 2022-es költségvetését. A tanácsban többséget alkotó KMKSZ és Nép Szolgája képviselői a legutóbbi tanácsülés napirendjét sem szavazták meg, miután a polgármester egyetlen javaslatukat sem vette figyelembe. Február elsején a Ridne Zakarpattya és az UMDSZ által támogatott Kovács István polgármestert kerestük fel, aki örömmel számolt be a küszöbönálló megegyezésről. Beszélgetésünk óta, február  5-én volt egy újabb tanácsülés, ahol a képviselők többsége újból nemmel szavazott a büdzsére. A polgármester úr jelezte, hogy az interjúban elmondottakat továbbra is vállalja, és törekszik a megegyezésre.

– Gazdagnak számít a Tiszaújlaki kistérség, hisz a tavalyi évet többlettel zárták…

– Nem mondhatjuk magunkat gazdagnak, de fizetésekre és intézményeink fenntartására volt elég pénzünk a múlt évben. A 2021-es költségvetés teljesítésével nem volt problémánk. Akkor a tanács első alkalommal elfogadta a büdzsét, hiányunk nem volt, egy éven keresztül zavartalanul működtünk. A béreket időben kifizettük, sőt prémiumokat is fizettünk, minden igénylő, aki hozzánk fordult, kapott szociális segélyt. A tavalyi évről az oktatási területtel együtt 6,5 millió hrivnya többletünk maradt. Az a törvény értelmében már szabadon felhasználható keret.

– Az idei költségvetésről miért nem tudtak megállapodni a tanács képviselőinek többségével?

– A pénzügyi osztályunk már 2021. december 6-ra elkészítette a 2022-es költségvetésünket, amelyre Kijev is rábólintott. Elmondhatom, hogy az idei évben is jut majd pénz minden fontos feladatra. A nehézség csak abból adódik, hogy akadtak olyan pártok, amelyek nem értettek egyet az összegek elosztásával, le akartak venni ötmillió hrivnyát a községháza munkásainak fizetéséből, egymilliót pedig a tanárokéból. A december 24-i ülésünkön a napirendet sem tudtuk elfogadni, a költségvetésig el sem jutottunk.

– Akkor a KMKSZ-frakció vezetői azt nehezményezték, hogy az elmúlt évi 2 millió hrivnya helyett csak 1 millió jut idén útfelújításra, 1 millióval kevesebbet kap az oktatás, míg 4 millió hrivnyát a tanács dolgozóinak fizetésen felüli prémiumaira irányoz elő a költségvetés. Illetve nehezményezték, hogy a KMKSZ által delegált és a tanács által megszavazott alpolgármestert nem iktatták be hivatalába.

– Mára megoldódott minden akkor vitatott kérdés. Úgy gondolom, hogy a pénteki tanácsülés előtt 99%-ban egyetértünk a költségvetéssel kapcsolatban. A KMKSZ- és a Nép Szolgája frakció által kért 2 millió hrivnyát az utakra és 2 milliót a vízelvezetésre és szennyvízkezelésre biztosítani tudja a Tiszaújlaki Kistérségi Tanács. Sikerült kompromisszumos megoldást találnunk. Amennyiben pénteken elfogadjuk a költségvetést, gördülékenyebben fog menni a munka.

– Mi a baj a KMKSZ által delegált alpolgármesterrel?

– Nincs vele semmi baj. Kardos úrral tíz éven keresztül dolgoztam a Tiszakeresztúri Bentlakásos Iskolában. Mai napig nagyon jó viszonyban vagyunk. Február elsejétől hivatalosan is alpolgármesterként dolgozik. A KMKSZ-frakció vezetőivel sem volt soha rossz a viszonyom. Az ő oldalukon mindössze egy fiatalember rakja folyton a tüzet, általában miatta nem sikerül megállapodnunk.

Ezúton is hangsúlyoz­nám, hogy nekem a KMKSZ-szel semmi problémám nincs. Magyar ember vagyok, a Szövetség által felvállalt célokat mindig támogattam. Ma már sokan nem emlékeznek rá, de 1989-ben a nagyapám, Szabó Pista bácsi szervezte meg a KMKSZ Tiszaújlaki Alapszervezetét.

– A KMKSZ-­frakció vezetőinek szempontjai érthetőek. Ők alkotják a legnagyobb frakciót a tanácsban, nekik szavazott bizalmat a legtöbb szavazópolgár. Ehhez képest azt mondják, bármilyen javaslatuk van, azt a polgármester lesöpri az asztalról. A költségvetés kialakításába sem engedték őket beleszólni, márpedig az lenne a helyes, ha az ő akaratuk is érvényesülne.

– Ebben egyetértünk, a tanácsban ők vannak többségben. Egyet viszont elfelejtettek, hogy a kistérségnek polgármestere is van, rám ugyancsak sok szavazópolgár szavazott, akárcsak rájuk. Ők meg a hátam mögött szervezkedtek, sok dologból ki akartak hagyni. Márpedig szerintem, amíg én ülök a polgármesteri székben, nekem mindenről tudnom kell. Még egyszer mondom, a KMKSZ-frakció vezetőivel nincs személyes ellentétem, úgy gondolom, hogy még a héten kompromisszumra tudunk velük jutni. Mindent meg fogunk egymás közt oldani. Ahogy említettem, a tavalyról megmaradt 6,5 milliós, szabad felhasználású keretből tudunk az általuk kért célokra pluszpénzt fordítani, amennyit kértek, és még tartalék is marad kb. 2,5 millió hrivnya. Vannak fejlesztési terveim, azokról még nem szeretnék beszélni, de a tartalékot is jól fogjuk felhasználni.

– Továbbra is finanszírozzák a falugondnok programot?

– Tavaly minden falu számára vásároltunk benzines kaszát, biztosítottunk hozzá benzint és fizetést is. Ezzel szerintem az idén sem lesz probléma. A köztereket, temetőket igyekszünk rendben tartani. Van villanyszerelőnk is, ahol valami probléma merül fel az elektromos hálózattal, oda küldjük. A közvilágítás is jelentős összegeket emészt fel, de minden településünkön működik.

– Az utak karbantartására és felújítására elegendő a kétmillió hrivnya?

– A tavalyi év folyamán elkészíttettük a tervdokumentációt a Salánk–Mátyfalva útszakasz felújításáról, amely megyei fenntartású út. Aljohin Viktor, a Nép Szolgája párt helyi frakciójának vezetője, korábbi salánki polgármester lobbizik Kijevben, azt mondta, hogy erre az útszakaszra kaphatunk 50 millió hrivnyát. Amennyiben a terve sikerülne, a projekthez kétmillió hrivnya önrészt kell adnunk. A kétmilliót egyelőre erre irányoztuk elő, ha nagyobb önrészre lesz szükség, azt is elő tudja majd a kistérségi tanács teremteni. Nagyon örülnék, ha a Legfelső Tanács képviselői támogatnának minket, és a képviselőtársam által vázolt tervek megvalósulnának, mert az említett útszakasz nagyon rossz állapotban van.

– Milyen fejlesztésekben gondolkodnak még?

– Szeretnénk más útszakaszokat is felújítani, sportpályákat építeni a gyerekek, fiatalok számára – csak engedje a zsebünk.

Badó Zsolt