Menekült színészek menekült árváknak játszottak Kárpátalján

Egy menekült színészekből álló alkalmi társulat „Egy ölelés életet menthet” üzenetű színdarabbal örvendeztette meg a szintén menekült árvákat Kárpátalján.

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház jelenleg nem működik, előadások nincsenek, a nagy színházterem is zárva, de a többi helyiségben, a kisebb próba- és bemutatóteremben, az öltözőkben, a pihenőszobákban mindenhol ágyakat állítottak fel, és a helyek meg is teltek. A színház épülete számos, leginkább Kijevből vagy környékéről érkező menekültnek, többségében színésznek ad otthont a háború kitörése óta.

„Most épp 28 ember lakik ott, akik között van négy fizikus, a többiek színészek. Mindenki addig maradhat, amíg nem megy tovább, vagy nem találnak valamilyen más megoldást, nincs időkorlát. Minden költséget a színház vállalt magára” – tudhattuk meg Oleh Melnicsuktól, a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színész-rendezőjétől.

Az ország számos pontjáról érkezett színészekből álló alkalmi társulat egy gyerekdarabbal készült és örvendeztetett meg többnyire menekült gyermekeket Kárpátalján. Az előadást több helyszínre is elvitte a társulat, mint ahogy a Beregszásztól körülbelül húsz kilométerre található tiszakeresztúri árvaházba is, ahol a támadások miatt menekülő árvák is otthont kaptak.

A színészek az előadás előtt a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban gyülekeztek, ahol körülbelül ötven menekült lakik jelenleg, és ott működik a Szent Anna Karitász is, ahol békeidőben az önkéntes társaság gyertyaöntéses kézműves-foglalkozásokat tart. Most az ide menekültek – köztük néhány kijevi színész – lekváros derelyét készítettek a menekült gyerekeknek.

Amíg a színészek lelki felüdülést nyújtó előadással, addig a Szent Anna Karitász egy autónyi almával és édességgel járult hozzá a gyermekek jóllétéhez.

A gyerekek örömteli hangulatban várták a színészeket, kiknek fogadására egy egész tantermet pakoltak tele székekkel, miközben kint már tömve volt a szűk folyosó. Majd szempillantás alatt telt meg a terem 6–7 éves gyerekekkel, hiszen leginkább a kisebb gyerekeknek szóló előadással érkeztek a színészek.

Az előadás során a gyerekeknek rég nem látott jókedvük volt, hangosan nevettek, a hátsó sorokból pedig fél percenként pattantak fel, hogy a földön játszódó részeket is jól láthassák.

„A gyerekdarab üzenete, hogy milyen fontos akár egy ölelés is, amivel kifejezhetjük a szeretetet, a törődést. Annyira fontos, hogy akár életet is menthet” – mondta Oleh Melnicsuk az előadás után.

Az eredetileg a Krím félszigeten, a szovjet időkben kialakított népszerű üdülőközpontban, az Artekben található árvaházban többségében donyecki és luhanszki árvák voltak. Majd miután az oroszok annektálták a Krímet, és később a tengerparti Arteket elkezdték átalakítani, az otthonnak Kijevbe kellett költöznie. „Ahogy elkezdték lőni Kijevet, onnan is el kellett jönnünk” – mesélte az árvaház egyik munkatársa.

A háború kitörése után tehát az egész otthont, minden gyereket és tanárt, nevelőt összepakoltattak, és elindultak Kárpátaljára. Végül az összesen 35 tanár és 169 gyerek nem tudott teljesen együtt maradni: a társaság fele a közeli Huszton lett elszállásolva, a másik fele pedig a mostani előadás helyszínén, a tiszakeresztúri gyermekotthonban, ahol 83 gyerek és körülbelül 20 nevelő lakik. A gyerekeket megviselte a háború és a költözés, de pár nap után láthatóan legalább megkönnyebbültek egy kicsit itt, a nyugodt Kárpátalján – mondta az egyik tanár, majd hozzátette: „Mi is még csak adaptálódunk az új helyzethez.”

„Igyekszünk folytatni a munkát, amit elkezdtünk; a gyerekeket tanítani, közben szavaló- vagy énekversenyeket szervezni, hogy visszaálljon a normális ritmusa az életnek, amennyire lehet. „El kell vonni a figyelmüket a háborúról” – hangsúlyozta egy fiatal nevelő férfi, és hozzátette azt is, több gyereknek egyébként van gyámja, de egyikük sem menekült ide a környékre.

Az előadás két főszereplője egy egér és egy sündisznó, akik nagyon jó barátok. Az egér igazi hős, nindzsa, és a süni is az szeretne lenni, mert az anyukája is azt mondta neki, hogy erősnek kell lennie, meg kell tudnia védeni magát. El is mondja neki az egér, miket kell feltétlenül megtanulnia, és azt is, hogy kiktől tudja elsajátítani: „Tudnod kell járni a vízen, gyorsan futni és repülni. Az első lépés, hogy beszélj a teknőssel, ő tud a vízen járni.” El is megy a teknőshöz, majd a teknős továbbküldi a nyúlhoz, aki meg tudja tanítani nagyon gyorsan futni, ő pedig a mókushoz küldi, aki szinte repül a fákon. Ám később jön egy nagy róka, aki nagyon megijeszti az egeret, menekülnie kell előle, de a kis sündisznó gyorsan átöleli őt, és így a tüskékkel megvédi. Az ölelése megmenti a barátját, mindenki megértheti, hogy egy ölelés mennyit segíthet – meséli a darab üzenetét az egyik színésznő, Natalja.

A darab végén, amikor el is hangzik az ölelés és segítség fontosságáról szóló üzenet, minden gyerek minden színészt megölelt, többször is. Voltak szégyenlősebbek, akikhez a mellettük ülök hívták oda a színészeket, hogy öleljék meg a barátjukat.

„Ez egy olvasópróba, és egy művészeti terápia is volt egyben” – mondta Oleh az előadás végén, majd hozzátette, terveik között szerepel a jövőben is ellátogatni a gyerekekhez.

                (telex.hu/K.K.)