Felmérés: Élet háború idején

A Rejting Szociológiai Csoport március közepén átfogó felmérést készített az Ukrajna háborús körülmények között projekt keretében, hogy megvizsgálja, hogyan változtatta meg a háború a polgárok megszokott életét.

A dolgozók fele munka nélkül maradt

A háború előtt munkahellyel rendelkező ukránok fele (53%) ma nem dolgozik. Mindössze 22%-uk folytatja a munkát a megszokott módon, 21%-uk távmunkát végez vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, mindössze 2% talált új állást.

A foglalkoztatottság nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és pszichológiai problémák mutatója is. A munka ugyanis nem pusztán gazdasági kérdés, hanem a megszokott életmód, a kommunikáció és az együttműködés embertársainkkal, az idő strukturálása, egyszóval olyasvalami, ami a mindennapi betevőn túl stabilizál, önbizalmat ad, csökkenti a szorongást és növeli az önbecsülést. Ebben az értelemben kijelenthető, hogy sokan elvesztették a talajt a lábuk alól. Ez leginkább az ország keleti részén élőket (74%), a 35 évnél fiatalabbakat (60%) és a településüket elhagyni kényszerülőket (66%) érinti.

Elvesztett jövedelmek

A háború hatására csupán a polgárok 18%-ának jövedelmi helyzete maradt változatlan, 52 százalékuké jelentősen romlott, 28 százalékuknál jobbára romlott. Pedig a jövedelem fedezi az ember alapvető szükségleteit, biztonságérzetet ad és csökkenti a bizonytalan jövő miatti szorongást.

A megkérdezettek 40%-a jelezte, hogy megtakarításai csak egy hónapra elegendőek. A Covid–19 világjárvány a jelek szerint megtanította az ukránokat a takarékoskodásra, és nőtt azok aránya, akik igyekeznek gondoskodni anyagi biztonságukról. Az első totális karantén (lockdown) idején, 2020 áprilisában ugyanis még a lakosság 55%-a gondolta úgy, hogy csak egy hónapra lesznek elegendőek a megtakarításai.

Ezzel együtt, tekintettel a foglalkoztatás társadalmi-gazdasági és pszichológiai jelentőségére, most nagyon fontos lenne, hogy minél előbb és minél többen újra munkába álljanak – vélik a szakemberek.

Távol mindentől

Az ukránok 44%-ának átmenetileg el kellett válnia családjától. Arányuk keleten a legmagasabb (54%), s nyugaton a legalacsonyabb (39%). A fiatalok körében ez a mutató 50%, ami a legmagasabb a korcsoportok között.

Ezenkívül a polgárok 19%-ának el kellett hagynia faluját/városát (döntően az ország keleti részén). Abszolút többségük (93%) azonban azt tervezi, hogy a háború után hazatér. A „visszatérési terv” erős támogatást, ösztönzést jelenthet számukra egy nehéz és bizonytalan háborús helyzetben. Ugyanakkor az érintetteknek csak az 58%-a lehet biztos benne, hogy lesz hová visszatérnie, azaz a házával-lakásával minden rendben; 10% tudja, hogy otthona megrongálódott, 9% pedig értesült róla, hogy az otthona megsemmisült. A többiek nem tudják, mi történt a lakóhelyükkel.

Válság és hit

A válaszadók 60%-a hisz Isten létezésében, és nem kételkedik ebben. Ez az adat 2021 óta nem változott. A megkérdezettek 14%-a (szemben a 2021-es 17%-kal) hisz Istenben, bár néha kételkedik. Nem hisz Istenben, de hisz a felsőbb hatalmakban a válaszadók 17%-a – szemben a 2021-es 14%-kal. Vagyis az „agnosztikusoknak” mondhatók tábora némileg bővült. Istenben a megkérdezettek 6%-a nem hisz, szemben a 2021-es 7%-kal. Legnagyobb arányban az ország nyugati részén élők (71%), az idősek (64%) és a nők (68%) hisznek kételkedés nélkül Istenben.

Kommunikáció

Változtak a hangsúlyok, ami az információszerzés módjait, forrásait illeti. 2021 novembere óta valamelyest ismét nőtt az országos tévécsatornák szerepe e tekintetben (56%-ról 62%-ra), s ezzel változatlanul a televízió a meghatározó információforrás. Jelentős előretörést produkáltak a messengercsoportok és csatornák (13%-ról 42%-ra), ami a publikációk megjelenésének gyorsaságával és folyton növekvő számával magyarázható. A háború fokozza az állandó tájékozottság iránti igényt, amit a messengerek tudnak a leginkább kielégíteni, hiszen bárhol és bármikor olvashatók, ehhez csak okostelefonra és internetre van szükség.

Ezzel párhuzamosan csökkent a közösségi oldalak jelentősége az információszerzés szempontjából (49%-ról 37%-ra), valószínűleg éppen a messengercsoportok és csatornák szorították ki őket. Hiszen a közösségi hálózatok funkciója tulajdonképpen nem is annyira az információszerzés, mint inkább a kommunikáció és az információ megosztása. Nőtt a hozzátartozóktól, ismerősöktől szerzett információk aránya (14%-ról 28%-ra), mivel ők gyakran közvetlen szemtanúi az érdeklődésre számot tartó eseményeknek. Az újságok és folyóiratok olvasóinak tábora ugyanakkor tovább zsugorodott (11%-ról 6%-ra), mert nem tudnak lépést tartani az eseményekkel. Viszont gyarapodott (10-ről 15%-ra) a rádió közönsége, mivel egyfajta alternatívája lett a televíziónak.

Az idősebbek számára hagyományosan a televízió a fő információforrás (78%). A középkorúaknál ezt a szerepet az internetes oldalak töltik be (58%). A 35 évnél fiatalabbak körében a messenger dominál (62%). Ebben a tekintetben a háború nem hozott lényeges változást.

A felmérést a 18 éven felüli, azaz a felnőtt lakosság körében végezték az ország valamennyi régiójában – a Krím és a Donyec-medence ideiglenesen megszállt területeinek kivételével. A minta életkor, nem és településtípus szerint reprezentatív. Mintapopuláció: 1 000 válaszadó. Felmérés módszere: CATI (Computer Assisted Telephone Interviews). A 0,95-ös konfidenciaszintű vizsgálat reprezentativitásának hibája legfeljebb 3,1%.

(ratinggroup.ua/zzz)