Gondban vannak a szemestermény-termesztők

Hullámzó időjárás, magas önköltség, kevés várható bevétel

2022. május 7., 17:31 , 1106. szám

Lapunkban már írtunk róla, hogy a gazdák a kukorica jelentős részét a tél beköszöntéig sem tudták betakarítani, s megannyi tengeritábla „a saját lábán” volt kénytelen elszenvedni a hideg évszak megpróbáltatásait. Most pedig Molnár Ádámmal, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdászával készítettem interjút arról, végül is mi történt az említett táblákkal, illetve hogy milyen helyzetben vannak jelenleg a szemestermény-termesztők.

– Mi lett a sorsa a telet átvészelt kukoricának? Be tudták-e takarítani, vagy kárba veszett a termés?

– Minden év próbára teszi a helyi kistermelőket. A kukoricatermés az előző szezonban közepesnek, esetenként gyengének volt mondható, s részben éppen a gyenge állomány miatt hagyták sokan betakarítatlanul a tábláikat, melyeket aztán az időjárás sem kímélt a tél folyamán. Az elvetett kukoricásokból – saját meglátásom szerint – 15–20 százalék maradt letöretlenül, amiben a fent említett okon kívül nagy szerepet játszott az elhúzódó vetés, illetve az át nem gondolt fajtaválasztás. Megannyi táblán ősszel még nem volt betakarítható állapotban a termés, sok esetben 20–28 százalék fölötti nedvességtartalom volt tapasztalható. A kukorica szárítási költségei pedig megdrágultak, ezért a termelők jelentős része kénytelen volt – úgymond – „a lábán szárítani” a tengerit. A drágulás mellett az a tény is erre kényszerítette őket, hogy bár vidékünkön a múlt év őszén néhány kisebb terményszárítót már beüzemeltek, de azok nem tudták kielégíteni az igényeket, sőt igen leterhelten működtek. A kora őszi fagyok pedig tovább lassították a kukorica nedvességtartalmának a csökkenését, emiatt decemberre épphogy betakaríthatókká váltak a közepes FAO-számú fajták, ám a hosszú tenyészidejű (400 FAO-szám fölötti) fajták bizony, még mindig alkalmatlanok voltak a törésre. S mire neki lehetett volna fogni a betakarításnak, az időjárás közbeszólt. Előbb a folyamatos esőzések, majd az erős mínuszok lehetetlenítették el a kombájnok munkáját, így a tél folyamán igen kevés területen sikerült betakarítani a termést. Mire pedig felengedett az idő, addigra már sok kukoricatábla összeroskadt az elmúlt télen lehullott, viszonylag bőséges mennyiségű hó súlya alatt, és bizony, elgondolkodtató volt a betakarítás értelme. Sok termelő tette fel a kérdést: megéri-e márciusban letörni a tavalyi tengerit? Nos, a termés jelentős része valóban elveszett, vagy romlott a minősége, de azoknak volt igazuk, akik a betakarítás mellett döntöttek, mivel akkor a legnagyobb az anyagi veszteség, ha semmit sem kezdünk a termésünkkel, és átadjuk azt az enyészetnek. A legkisebb terméseredmény is bevételt jelent, miközben egy be nem takarított kukoricatáblát is le kell szecskázni, a talajba kell forgatni, ami pénz- és energiaigényes, és alig olcsóbb, mint ha lekombájnoznák. De természetesen mindenki döntsön a saját belátása szerint.

A tavalyi esztendő jó például szolgált a kukorica-fajtaválasztás fontos szempontjaira. Azokat a fajtákat kell előnyben részesítenünk, melyek kimagaslóan hideg- és aszálytűrők, továbbá jó vízleadási képességgel bírnak. A nagy FAO-számú, hosszú tenyészidejű fajták használatával évről évre rosszabb eredményeket lehet elérni, hiába bírnak bő termőképességgel, ha a mi vidékünkön e fajták pozitívumai nem tudnak érvényesülni.

– Most pedig térjünk át az idei tavaszi munkálatokra. Miként alakulnak?

– Azoknak a termelőknek sem kellemes a helyzetük, akik idejében be tudták takarítani a tengerit. A hosszan tartó őszi aszályos hónapok ugyanis ellehetetlenítették az őszi búza, árpa, tritikálé idejében való vetését. Azok pedig, akik nem tudták betakarítani a kukoricát, a vetésforgót feláldozva – jobb választási lehetőség híján – újra kalászost vetettek a földjükbe, ez viszont a továbbiakban pluszköltségeket és egyéb problémákat fog okozni. Ezek között említeném meg, hogy egyre elterjedtebbek az egyszikű gyomnövények az őszi kalászosokban, melyek hatékony gyomirtása egyrészt költséges, másrészt pedig mára igen problémássá vált a permetszerek beszerzése is.

Minden évnek megvan a maga negatívuma és pozitívuma is. Az elmúlt tél viszonylag elegendő mennyiségű hótakarót biztosított a kései vetéseknek, továbbá a belvizek is elmaradtak idén, s ez mind hozzájárult ahhoz, hogy többnyire szép kalászostáblákat láthatunk a határokban.

De rátérve a tavaszi munkákra, ezek is elkezdődtek a földeken, jobb esetben már a fejtrágyázást is elvégezték, viszont sok termelőtől hallom, hogy ebben az évben a magas műtrágyaárak miatt a lomb­trágyázás mellett fognak dönteni. Ám jegyezzük meg jól: a lomb­trágyázás csak kiegészítő művelet a tápanyagellátás szempontjából, s mivel a növények „szája”, vagyis a gyökér a föld alatt található, kizárólag lombtrágyázás alkalmazása esetén aligha lesz eredményes a betakarítás. Emellett össze sem lehet hasonlítani a hatóanyag mennyiségének az arányát egy kijuttatható lombtrágyában és egy szilárd fejtrágyában. Tehát azt tartsuk szem előtt: ha nem etetünk, akkor nem aratunk.

A kukorica vetése is elkezdődött, mivel a talaj immár megfelelő állapotban van hozzá. Sok esetben pedig a tavaszi szántással küszködnek a gazdák, és az üzemanyag hiánya, illetve a műtrágya magas ára miatt ott spórolnak, ahol nem kellene. Ugyanis a nem megfelelő magágy és az összecsapott vetés esetén nem valószínű a jó termés. Viszont éppenséggel jó látni, hogy ebben a háborús helyzetben is hétről hétre egyre több földet munkálnak meg, már „csak” üzemanyag és egészség kell a gazdáknak, de mindenekelőtt a földműveléshez is béke szükséges.

–  Milyen problémákkal, fenn­akadásokkal kell számolniuk a helyi termelőknek a háború miatt?

– Egyrészt a hosszú távú tervezés- és befektetéshiány jellemzi a hangulatot. Amellett sok faluban munkaerőhiány alakult ki, ami a talajmunkákat és a vetést is késlelteti. Megannyi gazda csökkenti a termőterületeit, és jóval kevesebb földet művel meg, mint tavaly. Ráadásul a műtrágyák, valamint a különféle vegyszerek is nagyon megdrágultak, s ez egyes esetekben egyelőre alig látszik, más esetekben viszont jól látszik a termény árában is. Ám a műtrágyák, a permetszerek beszerzésével egyelőre nincsenek gondok, éppenséggel az üzemanyag hiánya miatt alakult ki pánikhangulat a kisebb gazdák körében. Emellett pedig a jó minőségű vetőmagból is hiány van, és sok esetben többéves vetőmagot vetnek el a termelők, amivel gazdaságuk fennmaradását kockáztatják. S még egy problémával kell számolnunk: az alkatrészek hiányával. A lerakatokban, a raktárakban egyelőre még megtalálhatjuk a szükséges kellékeket, de a továbbiak beszerzése még kilátástalan, mivel legtöbbjüket hajóval, repülőgéppel szállították országunkba.

– A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány tud-e segítséget nyújtani a szemeseket termesztő gazdáknak, farmereknek?

– A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadó hálózata a háborús helyzetben is működik, természetesen minden, hozzánk forduló termelőnek kész szakmai, gyakorlati segítséget nyújtani annak érdekében, hogy ne csak sikeres, hanem jövedelmező is legyen a termés. Elsősorban helyszíni szaktanácsadással, telefonos konzultációkkal segítünk gazdáinknak a megmaradásban és a fejlődésben.

„Csak” alacsonyabb permetszer-, illetve műtrágyaárak, jobb várható terményár, beszerezhető és nem magas árú üzemanyag, a későbbiekben is biztosított alkatrészellátás, a háborús menekültek hazatérése, valamint a háború mielőbbi lezárulása szükségeltetik a fennmaradáshoz és a fejlődéshez – fűzhetjük hozzá végezetül.

 Lajos Mihály