Alternáriás betegség a paradicsomállományokban

A paradicsomhajtatással foglalkozó gazdáknak az időjárási viszontagságok miatt az elmúlt hetekben meg kellett küzdeniük a paradicsom egyik legjelentősebb gombabetegségével, a szürkepenésszel. De nem ez az egyetlen betegség, amely nagy károkat okozhat az állományban. A determinált és féldeterminált paradicsomfajták igen fogékonyak egy másik gombás betegségre, az alternáriára is, amely nemcsak a lombozatot, hanem a termést is tönkreteheti. Alábbi írásunkban ismerkedjünk meg a betegség tüneteivel és a védekezési módszerekkel!

A betegség lefolyása

A fertőzés forrása lehet a mag, ebben az esetben a kórokozó a mag felületén és a belsejében is előfordulhat. A beteg magvakból fejlődő csíranövényeken már a kelés után kb. 6-10 nappal megjelenhetnek a tünetek. Szintén fertőzési forrást jelenthetnek a beteg növényrészek, amelyeken a gomba – kedvező körülmények között – akár egy évig is életben marad. A talajon maradt növényi részeken a fertőzés áprilisban–májusban indul el. A fertőzés előfeltétele, hogy a növénymaradványok átnedvesedjenek, legalább +10 °C melegben legyenek, és érje azokat a napfény. A növénymaradványokon fejlődő szaporító képletek a légmozgással jutnak a növényállomány alsó leveleire, ahol a nyirkos levélfelületen megkezdik a fertőzést. A kórokozó bejutásához a növénybe +10 °C-on 10 óra, míg +26-28 °C-on mindössze egy óra szükséges. A növények a termésképződéstől kezdve fogékonyabbak a fertőzésre, valamint a generatív jellegű determinált és a féldeterminált paradicsomfajták úgyszintén fogékonyabbak, mint a folytonos növekedésűek.

A betegség tünetei

A levélen, a száron, a bogyókocsányon és a bogyón egyaránt előfordulhatnak a tünetek. A leveleken eleinte apró, majd egyre növekvő (kb. 5-10 mm átmérőjű), ovális vagy az erek által határolt szögletes, szürkésbarna foltokat figyelhetünk meg. A paradicsomon előforduló foltos betegségek közül igen jól kitűnnek az alternária okozta foltok, ugyanis ezek körkörösen zónáltak. Később a foltok elszáradnak, a közepük gyakran berepedezik. A folt körüli levéllemez elsárgul, majd elszárad. A száron nagy kiterjedésű, szabálytalan alakú, sötétbarna foltok láthatók. A bogyókocsányon és a csészelevélen a foltok már akkor is megfigyelhetők, amikor a bogyó még egészséges. Később a bogyón a kocsánytól kiinduló sötétbarna foltok jelennek meg. A folt rothad, széle ráncos lesz, a termést kettévágva szövete barna színű.

Védekezés

Mint ahogyan a legtöbb betegségnél, itt is a megelőzésen van a hangsúly, mivel a már megtelepedett kórokozókat nehéz elpusztítani. A sikeres megelőzéshez be kell tartani néhány fontos szabályt:

• csak megbízható, fertőzésmentes vetőmagot vessünk;

• amennyiben már az előző évben megjelent a betegség, igyekezzünk vetésforgót alkalmazni;

• megfelelő szellőztetéssel, esetleg fűtéssel tartsuk szárazon a lombfelületet.

A vegyszeres (megelőző jellegű) növényvédelem jól összeegyeztethető a fitoftóra elleni védekezéssel. Permetezésre az azoxistrobin hatóanyagú (pl.: Amistar), azoxistrobin + difenokonazol hatóanyagú (pl. Amistar Top), ciflufenamid + dife­nokonazol hatóanyagú (pl. Cidely Top) vagy a réztartalmú szereket (pl.: Champion, Cuproxat) részesítjük előnyben.

Ha már megjelentek a betegség tünetei, a fertőzött növényi részeket távolítsuk el. Mivel ezek a részek később a fertőzés forrásaivá válhatnak, így nem elég csak a földre dobni azokat, hanem lehetőség szerint meg is kell semmisíteni. Mivel a kórokozó a talajban nem marad életképes, így a fertőzött növényrészek talajba forgatása jó megoldás erre a célra. Fokozzuk a szellőztetést, vegyszeres védekezésként a fentebb említett növényvédő szerek valamelyikével gátolhatjuk a betegség terjedését.

Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza