Rendhagyó módon tartották meg a kárpátaljai táncházzenészek találkozóját

A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) idén is megszervezte a Kárpátaljai Táncházzenészek Találkozóját június 29-én. A programot ezúttal rendhagyó módon Sátoraljaújhelyen tartották meg. Az eseményen a szervezők a zenekarok számára, valamint a kárpátaljai folkműhelyek vezetői számára igyekeztek olyan platformot kialakítani, melyen lehetőség volt arra, hogy a zenekarok, műhelyvezetők beszámoljanak jelenlegi helyzetükről.

A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltsége számára fontos, hogy segítse a kárpátaljai táncházzenészek működését. A mostani alkalom során elsősorban felmérték, hogy kinek miben tudnának segíteni.

Váradi Enikő, a HHHK kulturális szervezője elmondta: „Idén hatodik alkalommal – rendhagyó körülmények között – szerveztük meg a programot. Sajnos nem tudott mind a nyolc zenekar jelen lenni az eseményen, hiszen az Ukrajnában kialakult helyzetből adódóan a zenekarok nagyon sok oldalból szétestek. Vannak olyan együttesek, melyek egyáltalán nem tudják elhagyni az országot. Azok a zenekarok, amelyek át tudtak jönni, vagy éppen azokat képviselve valaki itt tudott lenni, velük igyekeztünk egy olyan kötetlen beszélgetést létrehozni, mely során felmértük, hogy a zenekarok jelenleg hogyan tudnak működni, milyen a létállapotuk, illetve mi, a Hagyományok Háza Hálózat részéről hogyan tudjuk segíteni tovább szakmai munkájukat.”

A táncházzenészek találkozóján a kárpátaljai műhelyek helyzetét is felmérték, hiszen a zenekarok tagjainak jelentős része valamely műhelyben tanítja a felnövekvő generációt. Az oktatás pedig kiemelt szerepet játszik a mozgalom előrehaladásában, amelynek segítésében nagy szerepet vállal Pál István Szalonna, a Hagyományok Háza mesterképzésének elindítója, segítve ezáltal is a népzeneoktatók fejlődését.

Pál István Szalonna népzenész kiemelte: „A táncházzenészek találkozójának legfontosabb pontja az, hogy létezzen ilyen. Hosszú évek vágya az, hogy Kárpátalján valóban legyenek táncházzenészek, akikkel tudunk beszélni arról, hogy milyen táncházak és programok vannak, az oktatást hogyan kell segíteni, van-e valahol tanár vagy mentor stb. A különbség az elmúlt esztendőkhöz képest, hogy tudtunk beszélni arról, hogy milyen táncházak vannak, és hol kell a régióban egy kicsit bővíteni. A mostani háborús-pandémiás helyzet az újranyitás gondolatát fogalmazza meg, s hogy azok után a pillanatok után, amikor egyszer béke lesz – ami szerintem mindenkinek a vágya –, és az oktatás visszaállhat a maga formájába, akkor hogyan tudjuk segíteni egymás munkáját.”

A háborús helyzet megnehezítette a kárpátaljai művészetben tevékenykedők életét is. Sajnos több zenekar kényszerült eddigi munkájának átmeneti feladására. Becske Adrienn, a Viski Fricskák zenekar vezetője kérdésünkre elmondta: „Sajnos ez a helyzet a zenekarokra sem volt jó hatással, és továbbra sincs. Mi annyiban vagyunk szerencsésebbek, hogy a zenekar tagjai még gyerekek, én nő vagyok, és van egy hetvenéves harmonikásunk. A prímásunk az, aki katonaköteles, ő otthon van. Mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, sajnos a többi zenekarról ez nem mondható el, vannak olyanok, amelyek kettészakadtak, egy részük itt van, Magyarországon, a többiek otthon maradtak, így nem tudnak működni, de olyanok is vannak, amelyeknek ettől függ a létük, a megélhetésük. Ahány zenekar, annyiféle probléma. Azt látom, hogy amit az elmúlt öt évben felépítettünk, az most szintet fog esni, és még nem látjuk, honnan kell majd az egészet újrakezdenünk.”

Az eseményen a szervezők és a zenekarok, valamint a műhelyvezetők azon dolgoztak, hogy az őszi oktatási szezonra lehetőség szerint megoldást találjanak az oktatási folyamatok folytatására.

Kőváry