Lao-ce: Tao Te King (50.)

A sebezhetetlen ember

2022. augusztus 7., 12:32 , 1119. szám

A világra jönni annyi, mint a halál küszöbéhez jutni.

Életnek, halálnak tizenhárom csatlósa van.

Az ember alighogy megszületik, már ez a tizenhárom

csatlós viszi a halál felé.

Miért van ez?

Mert az ember a maga életét túlságosan vágyakban éli le.

Hallottam valaha a következőket:

Aki életét helyesen éli le, annak nem kell

vándorútján sem tigristől, sem orrszarvútól félnie.

Az ilyen ember az ellenség hadseregén át is

páncél és fegyver nélkül szabadon vonulhat el,

mert sem a tigris, sem az orrszarvú, sem a fegyver

nem tud neki ártani.

Miért van ez?

Mert az ilyen ember sebezhetetlen.

 

 

 

Sebezhetetlen ember? Hát létezik ilyen? Van olyan élő ember, akinek se puskája, se „páncélja”, és mégsem árthat neki „sem tigris, sem orrszarvú, sem fegyver”? Nos, úgy néz ki, hogy igen, létezik.

Persze ennek megértése nem könnyű a mi elménknek – mondjuk így: az újkor emberének –, aki teljes meggyőződésével állítja, hogy csakis az érzékszerveivel észlelt világ tekinthető valóságosnak. Már csak azért is, mert a valóság szavunk kivétel nélkül minden esetben ezt a valóságot jelenti.

Ám ez nem volt mindig így. Például a Lao-ce által lejegyzett tudás is ezt bizonyítja, mint ahogyan a Tao Te Kingnél jóval fiatalabb ember- és világértés – az Evangélium – szintén ezt a tudást állítja a középpontba. És pont erre utal A sebezhetetlen ember legelső sora, hogy „világra jönni annyi, mint a halál küszöbéhez jutni”.

Mert aki úgy tekint önmagára, mint kizárólag anyaghoz kötött emberre, mint olyanra, akinek „valóságos” élete csakis a vágyai elérésében teljesedik ki, nos, ezt az embert tényleg „tizenhárom csatlós” kíséri át a halálba úgy, hogy földi élete során esélye sem volt ráeszmélni saját mélyebb valóságára.

Ami itt, A sebezhetetlen emberben a „helyes életre” történő utalás, azt más szavakkal úgy is mondhatjuk, hogy lelki élet, lélekvalóság. Mert aki önmagát képes lélekvalóságként felismerni, ő a „sebezhetetlen”: neki nem tud ártani „sem tigris, sem orrszarvú, sem fegyver”...

Penckófer János