Vasárnapi üzenet: 2022. augusztus 7.

Az Úr színeváltozása az én átváltozásomért

2022. augusztus 7., 08:35 , 1119. szám

Augusztus 6-án az egyház Urunk színeváltozását ünnepli. Miért cselekedte ezt a különös jelenséget az Üdvözítő? Erre a választ az ünnep egyik sztichirájában találjuk: „Hogy lássák a Te csodáidat, és ne rettenjenek meg a Te bekövetkezendő kínszenvedésedtől sem.” Jézus mintegy meg akarta erősíteni tanítványai hitét abban, hogy a rossz, a baj, a fájdalom mind csak ideiglenes, ami pedig örök – az Isten dicsősége és a mi részesülésünk eme jóság örök szemlélésében, mely boldogsággal tölt el minden embert. Isten valójában azt szeretné, hogy a mi életfelfogásunk más legyen, mint azoké, akik nem ismerik Őt. Krisztus élete során sohasem választotta a kellemes és könnyű utat. Ő mindig szembe tudott nézni a kihívásokkal, ellene irányuló ellenszenvvel, gyűlölettel. Ez így maradt egészen a kereszthalálig. Krisztus természetesen nem volt önsanyargató, nem élvezte mindazt a rosszat, ami ellene irányult, ellenben irigylésre méltó nyugodtsággal és megrendíthetetlen hittel vállalt minden szenvedést és kihívást. Jézus nem akart megalkuvás árán népszerűvé válni, ahogy azt sajnos sokan tették és teszik napjainkban is. Ő vállalta azt, hogy nem mindenkinek fog tetszeni az, amit mond és cselekszik. Számára csak egy volt a fontos: az Atya akaratát cselekedni.

De vajon jó döntés-e számunkra Krisztus nyomdokaiban járni, Őt utánozni, elvei és tanítása szerint élni? Érdemes-e becsületesnek lenni, amikor oly sok mindenki csal, lop, hazudik? Érdemes-e imádkozni, templomba járni, böjtölni, amikor oly sokan nem is tudják, mi az ima, és mégis sikeresek és gazdagok? Érdemes-e feláldozni életemet másokért, családomért, barátaimért, amikor körülöttem olyan sok egoista él? Igen, hisz mi, keresztények, nemcsak e földi életre összpontosítunk, hanem az örök élet fényében cselekszünk mindent. Ahogyan az apostolok, úgy mi se kételkedjünk! Isten dicsőségében, az igazakra váró jutalomban Jézus szenvedése s kereszthalála előtt 40 nappal megmutatta tanítványainak mennyei dicsőségét – ezt nevezzük az Úr színeváltozásának.

Ezért fontos, hogy földi életutunk során mi is tudjunk átváltozni, Krisztushoz hasonlóvá válni. Látván Krisztust lelkileg a Tábor hegyen, érintve Őt a szentáldozásban azt tudjuk mondani: „Uram, jó itt nekünk!” (Mt. 17, 4). Ha Krisztussal vagyunk, akkor mindig minden jó, máshogy ez nem is lehetne. Még ha nehézségeken is megyünk keresztül, tudjuk, hogy Krisztus, aki a kereszten függött, aki legyőzte a halált, engemet is megerősít, ha kell, akkor csodával, színeváltozással.  Az pedig, hogy mennyire tudjuk befogadni ezt a csodát, csak tőlünk függ, hisz az apostolok is annyira tudták átélni az úrszínváltozás eseményét, amennyire képesek voltak rá, ezt a konták így énekli meg: „Amennyire tanítványaid képesek voltak, meglátták a Te dicsőségedet.” 

Eme ünnepen a görögkatolikus szertartás régi szokása szerint a pap megáldja a gyümölcsöket mint a termés zsengéit. Ami a szertartást illeti, annak négy fő gondolata van. Az első, hogy köszönetet mondjunk Istennek, hisz Tőle kapunk mindent: „Néked, Uram, mindenki jótevőjének és a termés zsengéjének teremtőjének, mindenért köszönetet mondván.” A második, hogy „a termést akadálymentesen betakarítani, egészségünk javára fogyasztani” tudjuk. A harmadik, hogy imádkozzunk azokért, akik „a termést be fogják takarítani, fogyasztani és munkálkodni rajta”, és hogy ők – esetleg az elégtelen termés miatt – „ne legyenek elkeseredve, de a Te adományaiddal eltelve mindenkor köszönettel dicsőítsék a Te legszentebb nevedet”. A negyedik pedig az, hogy elmondjuk az Úrnak: „Fogadd ma is ezen eléd hozott gyümölcsöket, és méltass rá, hogy azok a Te örök kincstáradban legyenek letéve.” Hogy miért is szenteljük pont most a gyümölcsöket? Egyrészt mert most van a szezonja, másrészt pedig azért, mert a gyümölcs is átváltozik. Sok fázison megy keresztül. Átváltozása hosszú és nem egyszerű folyamat. Átváltozása Isten műve ugyanúgy, mint a mi átváltozásunk is.

Hozza el az úrszínváltozás ünnepe nekünk is az átváltozást, hogy igaz és jó keresztények legyünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére! Ámen.

Dr. Szolánszky Ágoston
görögkatolikus pap