Összemberi érdekek kontra partikuláris érdekek
A rendkívül forró és száraz nyár után szokatlanul hűvös, esős időt hozott magával a szeptember, s ez a tény is példázza, hogy a globális felmelegedés egyik fő vonása az időjárás szélsőségessé válása. Az egész emberiségre negatívan kiható klímaváltozás közepette pedig elgondolkodhatunk azon, mennyi részérdek homályosítja el az emberiség elől az egész fajunk számára fontos kérdéseket, melyek pedig megoldás után kiáltanak.
A Voyager–1 űrszonda 1990-ben, hatmilliárd kilométerre a Földtől ikonikus fényképet készített bolygónkról. A fotó a Halványkék pötty nevet kapta – nem véletlenül. Planétánk, mindannyiunk közös otthona egy alig észrevehető halványkék pöttyként ragyog a felvételen, szinte elkottyanva a világegyetem végtelenében. S ezen a kozmikus léptékben mérve parányi helyen mennyi energiát emészt fel a gyűlölet, a meg nem értés, a hatalomvágy, mennyi kárt okoz a rövid távú gondolkodás. Nagyhatalmak feszülnek egymásnak. Diktátorok élvezik ki hatalmukat a félelemben tartott népek fölött. Nacionalista államvezetések fosztanak meg nemzetiségi jogoktól nemzeti kisebbségeket. Mindeközben folyik a Föld több pontját érintő környezetrombolás. Brazíliában irtják az amazóniai esőerdőt. Kanadában olajpalából nyernek kőolajat, külszíni bányászattal, nagymértékű környezetpusztítással. Alaszkában a kőolaj-kitermelés tönkreteszi a sarkvidék ökológiai rendszerét. Kína és újabban már India, valamint több más fejlődő ország is nagyarányú iparosítást hajt végre, de elavult technológiákkal, nagymértékű szén-dioxid-kibocsátással fokozva az éghajlatváltozást.
A Föld, mindannyiunk közös otthona pedig egyre lakhatatlanabbá válik. A globális felmelegedés tengerszint-emelkedéshez, sűrűn lakott tengerparti területek víz alá kerüléséhez, az édesvízkészletek drámai csökkenéséhez, jelentős térségek kiszáradásához is vezet. És hiába fogadnak el klímaegyezményeket a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről, ha az egyezményeknek nincs kényszerítő erejük. Ám a fosszilis energiahordozók igen gyorsan elfogynak: 2075 körül kimerülnek a kőolajkészletek, 2150-re a földgázkészletek, míg 2072-re már csak a rendelkezésre álló szén 10 százaléka marad a bányákban, majd előbb-utóbb az is elfogy. De az érckészletek is kimerülőben vannak. 2029-től ezüst-, 2030-tól arany-, 2044-től réz-, 2065-től bauxit- (ez az alumíniumgyártás alapanyaga), 2074-től vasérchiánnyal kell számolni. Mindemellett egyre több ember számára kellene biztosítani az életfeltételeket, mivel a Föld népessége jelenleg 7,9 milliárd főt tesz ki, s még mindig nő, noha bolygónk nem képes eltartani korlátlan számú embert. Egyszerűen nincs hozzá elég termőterület, ivóvíz, ásványi kincs…
Mi jelenthet kiutat a jelenlegi helyzetből? Az egyik legfontosabb feladat a globális felmelegedés megállítása vagy legalábbis jelentős mérséklése. Ehhez pedig az ENSZ-nek szankciókkal kellene sújtania azokat az országokat, melyek nem csökkentik a szén-dioxid-kibocsátásukat. A fosszilis energiahordozókat leválthatnánk megújuló energiaforrásokkal, ám nagyon gyors ütemű fejlesztésekre van szükség ahhoz, hogy igazán gazdaságosan tudjuk felhasználni a nap-, illetve a szélenergiát. A vízerőművek is környezetkímélők, csak arra kell vigyázni, hogy ne törésvonalak fölött alakítsuk ki a víztározókat. A geotermikus energia felhasználása is csökkenti az energiaéhséget. Az atomerőművek pedig részleges átmeneti megoldást nyújtanak, mivel nagy mennyiségű energiát termelnek, nem járnak szén-dioxid-kibocsátással, urán pedig van még a Föld gyomrában, ám komoly gondot okoz a kiégett fűtőelemek biztonságos tárolása, és fennáll a reaktorbalesetek veszélye. Sokkal több energiát lehetne megtermelni, ráadásul biztonságosan a termonukleáris fúziós erőművekben, melyekben a hidrogénatomok egyesülése (fúziója) során felszabaduló energiát hasznosítanák, ám komoly technikai áttörésre van szükség ahhoz, hogy megépítsék a gazdaságosan működő termonukleáris reaktorokat.
Futurisztikus, ám komoly befektetésekkel megvalósítható tervekből sincs hiány. Napelemekkel lehetne beborítani a Hold egy részét, ahol semmi sem zavarná a működésüket, és mikrohullámokkal juttatnák le a Földre az ott megtermelt energiát. Égi kísérőnk, valamint a kisbolygók ásványi kincseinek a tervezett kitermelése jó időre megoldaná a földi érclelőhelyek kimerüléséből fakadó gondokat. A Mars terraformálását pedig már a mai technológiákkal is meg lehetne valósítani, hogy a jövőben az emberiség egy része áttelepüljön oda, s végül is a világűrben való terjeszkedés biztosítaná az emberiség jövőjét. Mindehhez természetesen az űrhajózás nagyarányú felfejlesztésére és hatalmas nemzetközi összefogásra lenne szükség. De az emberiség előtt tényleg csak két választási lehetőség van: vagy egymást faljuk fel egy erőforrásaiból kifogyó, túlnépesedett, éghajlatváltozással sújtott, lassan lakhatatlanná váló halványkék pöttyön, vagy legalább a normálisabb országok összefogásával, az összemberi érdekek részérdekek fölé helyezésével biztosítjuk mindannyiunk jövőjét.
Lajos Mihály
