Biochipek, mesterséges intelligencia, génmódosítások…

Lehetőségek és veszélyek

2022. november 20., 10:27

Napjainkban hatalmas forradalom zajlik a biotechnika terén, miközben a robotika is egyre fejlődik, s a génmódosítások is mind komolyabbakká válhatnak. Mindez jó esetben könnyebbé teheti életünket, javíthatja az életminőségünket – rossz esetben elvezethet a technikai diktatúrához vagy éppen a Terminátor-filmekben ábrázolt lidércnyomásos jövőkép valóra válásához…

A Föld fejlettebb pontjain terjedni kezd a mikrochipek kézbe való beültetése, melyeket – mivel élőlények szervezetébe, a bőr alá helyezik be őket – biochipeknek is neveznek. Ezek a kicsiny elektronikai eszközök az ún. passzív rádiófrekvenciás azonosító rendszer (az angol szakkifejezés rövidítésével: RFID) elvén működnek. Nincs saját áramforrásuk, hanem leolvasáskor az ezt elvégző készüléktől kapnak áramot, a leolvasónak pedig a beültetett chiptől 30 cm-en belül kell lennie ahhoz, hogy leolvassa a mikrochipekben tárolt 16 jegyű azonosító kódot, s miután a kód bekerült a számítógépes rendszerbe, az utóbbi hozzáférést biztosít a biochippel rendelkező személynek a kapcsolódó információkhoz. De milyen felhasználási lehetőségeik vannak, illetve lehetnének a bőr alá ültetett chipeknek?

Felválthatják a beléptetőkártyát. A különböző cégek munkatársai számára engedélyezhetik a vállalat székházába, irodájába való belépést, helyettesíthetik a számítógépes jelszavakat, és van is olyan vállalat, amelyiknél már használják ezeket az eszközöket. Emellett fizetni lehetne biochippel, mely felválthatná a készpénzzel vagy hitelkártyával való vásárlást, egy brit–lengyel startup pedig már ki is fejlesztette az első, fizetésre alkalmas chipet, melyet használnak is a leolvasóval felszerelt üzletekben. S bár a módszer még nem terjedt el, nem lehet kizárni, hogy a jövőben egyre több áruházban, boltban, vendéglátóipari egységben válik majd lehetővé az implantátumokkal történő vásárlás. Szállodákban pedig a vendégek a számla kifizetése után kulcs helyett biochippel nyithatnák ki, zárhatnák be szobájuk ajtaját, így feleslegessé válna a kulcs, és megszűnne a kulcskérdés, ami idegesítő probléma lehet a szállodai tartózkodás során. Ugyancsak implantátumokkal lehetne jegyet váltani a tömegközlekedési eszközökön, s egy svéd vasúttársaságnál 2017 óta már biochippel is meg lehet venni a menetjegyet. Míg a személyközlekedésben ezek a chipek válthatnák le a jogosítványokat, így közúti ellenőrzéskor könnyebbé válna a rendőrök munkája, elmaradna a felhasználónak az adatbázisból, a felhasználói szám alapján való lekérdezése, majd a gépkocsivezető azonosítása a jogosítványon lévő fénykép révén. Emellett a chip titkosított lenne, csak hivatali személy férhetne hozzá az adatokhoz. Ha pedig biochippel biztosítanák be az okostelefont, akkor ellopása esetén a tolvaj hiába jönne rá – vagy ismerné már korábban is – a tulajdonos jelszavát, a biochip nélkül nem tudná használni az okostelefont, és nem juthatna hozzá az abban tárolt személyi adatokhoz. Ugyancsak a módszer hívei szerint, míg a hitelkártyát, a beléptetőkártyát, a pénztárcát el lehet veszteni, illetve ellophatják azokat, az implantátumot nem lehet ellopni. Csakhogy a kiberbűnözők elég könnyen hozzáférhetnek a biochipekben tárolt adatokhoz is. Ezenkívül a fém implantátumokkal – köztük a mikrochipekkel – rendelkező emberek nem mehetnek MRI-vizsgálatra, mivel a beültetett fémeszköz miatt vizsgálat közben belső égési sérüléseket, maradandó egészségkárosodásokat szenvednének. Ráadásul beültetett chippel rendelkező kísérleti állatok, sőt már háziállatok esetében is fedeztek fel szarkómát az implantátum mellett, melynek okozója a beültetett eszköz lehetett. Ez a veszély pedig emberek esetében is fennáll.

Ugyancsak felmerült, hogy a biochipek útján illegális megfigyeléseket végezhetnek a különböző állami szervek vagy nem állami intézmények, szervezetek. Ehhez viszont leolvasókat kellene titokban elrejteni otthonokban, munkahelyeken, üzletekben, vendéglátóipari egységekben, bár mobiltelefonok révén már most is nyomon követhetik a célszemélyeket…

Elon Musk dél-afrikai születésű, Amerikában élő mérnök, programozó, közgazdász, vállalkozó pedig azzal a futurisztikus ötlettel állt elő, hogy mikrochipet lehetni beültetni az agyba, és annak segítségével össze kellene kapcsolni az emberi agyat a számítógéppel. Már ki is fejlesztették a fejtetőn kiképzett vájatba belehelyezhető, pénzérme nagyságú kísérleti chipet, mely 1 024, a hajszálnál tízszer vékonyabb flexibilis elektródán keresztül kapcsolódik az agykéreghez, s az egész eszköz távkapcsolatot létesít a komputerrel. De miért lenne szükség az ember és a számítógép összekapcsolására? Nos, Musk attól tart, hogy a mesterséges intelligencia túlszárnyalja az emberi értelmet, az egyre intelligensebb gépek, robotok okosabbakká válnak, mint mi, így veszélyt jelentenek majd ránk nézve, s véleménye szerint csak úgy tudjuk megőrizni előnyünket velük szemben, ha mi még okosabbakká válunk agyunk és a komputer összekapcsolásával. Amellett szerinte több betegséget is gyógyítani lehetne a neuralinknek elnevezett eszközzel, például a memóriazavart, a paralízist, a látáskárosodást, míg gerincsérült emberek a további fejlesztések eredményeként teljesen visszanyerhetik mozgási képességeiket. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelületi Hatóság pedig úgy nyilatkozott, hogy a neuralink áttörést hozhat bizonyos kórok gyógyítása terén. Az eszközzel végzett eddigi állatkísérletek eredményeseknek bizonyultak, kritikusai szerint viszont a dolog gyenge pontja, hogy még mindig nem ismerjük eléggé saját elménket.

De visszatérve Musk fent említett aggodalmához… Yuval Noah Harari izraeli történész – aki műveiben nemcsak a múlt, hanem a jövő kérdéseivel is foglalkozik – ugyancsak aggodalmának adott hangot nemcsak a mesterséges intelligenciával, hanem a biochipekkel és a géntechnológiával kapcsolatban is. Attól tart, hogy a mesterséges intelligencia és a géntechnológia fejlődése negatív társadalmi folyamatokhoz is vezethet. A munkásoknál olcsóbb robotok elterjedése emberek millióit szorítja ki a munkaerőpiacról, így kialakul a „haszontalan osztály”, melynek tagjai elvesztik vagyonukat és politikai erejüket. Ugyanakkor létrejön a géntechnológia révén szuperemberekké fejlesztett elit, mely uralni fogja a társadalmat, a biotechnológia fejlesztése és rossz célokra való felhasználása révén folyamatos megfigyelés alatt tartja majd az embereket, tudomást szerez minden szavukról, sőt akár a gondolataikról is. Kialakulhatnak hát diktatúrák, melyek ellen lázadni sem lehet, hiszen azok vezetői minden szavunkat, gondolatunkat ismerni fogják. Sőt már ma, és még inkább a közeljövőben annyi adat áll, illetve állhat majd a cégek és a kormányzatok rendelkezésére, hogy jobban kiismerik az egyéneket, mint azok saját magukat, így manipulálhatják őket akár az árucikkek megvásárlásában, akár a politika terén, a választások során, így a demokrácia is formálissá válik. Ugyanakkor Harari szerint lehetséges egy jó jövő is. A biotechnológia és a géntechnológia forradalma, a mesterséges intelligencia fejlesztése odahat, hogy megszűnnek a betegségek, az emberek megszabadulnak a nehéz fizikai munkáktól, a legmodernebb megfigyelőrendszerekkel nem az embereket, hanem a kormányokat figyelik majd meg, kiküszöbölve a korrupciót, a biometrikus szenzorok pedig nem azt a célt szolgálják majd, hogy diktatúrák rendőrségei tudjanak meg mindent rólunk, hanem mi ismerjük meg jobban saját magunkat. S bár a robotok elterjedése miatt valóban sok ember válik munkanélkülivé, ám ők a robotok munkájával megtermelt profitból a kormányok által alapvető és ingyenes szolgáltatásokat kapnak, így kiteljesíthetik vágyaikat a sportok, a közösségépítés, a művészetek stb. terén. S Harari úgy véli, csak rajtunk múlik, melyik jövőkép válik valóra…

Ám az izraeli történész elfelejtkezik arról, hogy az embernek munkára van szüksége ahhoz, hogy a társadalom hasznos tagjának érezze magát, és nem ingyenes juttatásokra az állam bácsitól. Ezért a robotokat csak olyan mértékben kellene használni, hogy miattuk ne alakuljanak ki hatalmas munkanélküli tömegek. Abban viszont igaza van Hararinak, hogy nem szabad hagyni, hogy túl sok adatuk legyen az emberekről a cégeknek, a kormányoknak, így hát szabályozni kell az adatok feletti tulajdonjog kérdését. Ahhoz pedig öntudatos polgárokra van szükség, hogy ne alakuljon ki minden lépésünket figyelemmel kísérő diktatúra, és nagyon kell vigyázni, nehogy fölénk kerekedjen a mesterséges intelligencia…

Lajos Mihály