Háborús advent

2022. december 11., 18:08 , 1138. szám

Az advent heteit éli a keresztyén/keresztény világ, s benne mi, kárpátaljai magyarok is. Ám a mostani karácsonyváró időszakunk nagyon különbözik az eddigiektől, ahogy Krisztus születésének ünnepe is merőben más lesz, mint amilyen az eddigi években volt. Az elhúzódó háború ugyanis hatalmas, sűrű szövésű, sötét takaróként hull reánk, s megnehezíti mind a karácsonyvárásunkat, mind az isteni és emberi szeretet ünnepének felhőtlen megünneplését.

A lelki-testi felkészülés most sokkal nehezebb, mint máskor. A lelkünkre rátelepedő gazdasági problémák, s talán még inkább a hosszú, gyakori áramkimaradások nyomasztóan hatnak ránk, az utóbbiak pedig még sötétebbekké, még lehangolóbbakká teszik az amúgy is hosszú, sötét decemberi estéket. És nincs olyan átlagember, szinte nincs olyan társadalmi réteg, aki, illetve amelyik ne érezné meg a háborús advent negatív anyagi és pszichológiai hatásait...

A gyermekek eddig többnyire felhőtlen, boldog izgalommal számolták, hány nap van még hátra karácsonyig, s várták, mi kerül majd számukra a karácsonyfa alá. Ám ők most – ha áramszünet van a tanórák idején, iskolájukat pedig gázkazánokkal fűtik, a fűtéshez szükséges, villamossággal működő keverőszivattyú viszont nem működik – nemcsak sötét, de ráadásul hideg osztálytermekben tanulnak, dzsekiben ülve a padokban. S még ha süt is a nap, az ablakoktól távolabbi padsorokba még ez a fény sem jut el, borús időben pedig még rosszabb a helyzet, ami nagyon megnehezíti a tanulást. Majd otthon a lecke elsajátítása, a házi feladat elvégzése is problémás az áramkimaradások miatt. Már kora délután is gyengék a fényviszonyok, ha nem égnek a villanykörték, este pedig jobb esetben neonlámpákkal is felszerelt, feltöltős kézilámpák, rosszabb esetben mobiltelefonok fénye mellett tanulnak, s mindez látásromláshoz vezethet. A délutáni, rövid ideig tartó árambiztosítottság ugyanis túl kevés a tananyag elsajátításához, s ha este nyolc, tíz óra felé jön meg az áram, a gyerekek már fáradtak a tanuláshoz. De természetesen a pedagógusok éppígy hideg osztályokban oktatnak, ha nincs villany, s számukra is komoly gondokat okoznak az áramszünetek a másnapi órákhoz való felkészülésükben, hogy minél jobban igyekezzenek átadni diákjaiknak az ismereteket. Minden pillanatot ki kell használniuk, amikor éppen van áram, s gyakorta már későn, fáradt aggyal végzik munkájukat, pláne ha tanárnőkként nyakukba szakadnak a házi munkák, s ha vannak kiskorú gyermekeik, az ő nevelésükre is időt szakítanak, így egyszerre kell helytállniuk pedagógusként, édesanyaként és háziasszonyként, ami a sűrű áramkimaradások közepette emberpróbáló feladat. S egy kis önvallomás: mi, újságírók is lassabban tudjuk megírni a cikkeinket, munkánkat nagymértékben megnehezíti, ha hosszú órákra elmegy az áram, amikor kényszerszünetekre vagyunk kárhoztatva, s megesik, hogy késő este vagy éppen éjjel tudjuk befejezni a munkánkat, leadni az írásainkat.

A bérből és fizetésből élőket a bérekhez képest magas, sőt a háborús infláció miatt egyre magasabb árak nyomasztják, s még jó, ha jogosultak az egyszeri magyarországi fizetéskiegészítésre, ami lélegzetvételhez juttatja őket, de nagy általánosságban még ez sem oldja meg súlyos anyagi gondjaikat. A mezőgazdasági termelők többsége rossz évet zárt, így ők is anyagi problémákkal küszködnek. S miközben a vásárlók számára gondot okoznak a magas élelmiszerárak, az ABC-k tulajdonosainak azért fő a fejük, hogy a raktár­áruházakból miként szerezzék be az egyre drágább élelmiszereket, feltöltendő árukészletüket. Még jó, ha az itthon maradottaknak vannak vendégmunkás családtagjaik, akik a fizetésükből segíteni tudják őket. És mit szóljanak a nyugdíjasok, akiknek a járandósága a puszta létfenntartáshoz sem elegendő? Őket jó esetben támogatják gyermekeik – ha vannak. De ha egyedülállók?

A munka mellett szükség lenne a kikapcsolódásra, a friss erővel való feltöltekezésre, ám ennek lehetőségei nagyon lekorlátozódtak, mivel a gyakori áramszünetek miatt az olvasás, a tévézés időtartama beszűkült, pláne, ha sokaknak a munkájuk mellett nem is jut rá elég idejük. S például a jó foci kedvelőit is nagyon zavarja, elkedvetleníti, hogy szinte nem is tudják nézni a most folyó labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit, gólösszefoglalóit.

Anyagi gondok közepette, áramszünetek által nyomasztva nagyon nehéz testileg-lelkileg felkészülnünk a karácsonyra. Többeknek nem fog telni akkora ünnepi asztalra, mint korábban, s kevesebb ajándék is kerül majd a karácsonyfa alá. De a lelkünket is nehezebben hatja át a karácsonyvárás öröme. Pedig most még inkább szükségünk lenne a lelki elcsendesedésre, a lelki elmélyülésre, hogy előkészítsük szívünket a megszületett Jézussal való találkozásra, hogy eltereljük figyelmünket az élethelyzetünkből fakadó, ránk telepedett problémákról, és befogadjuk a karácsony örömüzenetét, feltöltekezzünk az ünnep örömhírével. De magára az ünnepre is nagyon rá fogja nyomni bélyegét a háború, amit csak súlyosbítani fognak az áramkimaradások, szinte ellehetetlenítve gondtalan pihenésünket. És lesznek szentestei istentiszteletek, amikor sötétbe borult utcákon botorkálnak majd a hívek a templomokba, melyek jó részében – áramkimaradás miatt – nem fog szólni az istentiszteleteket ünnepélyesebbé tévő villanyorgona, s legfeljebb gyertyák gyér fénye mellett kerül sor az éneklésekre és a szentbeszédekre. Amellett jóval kisebb lesz a megjelent hívek száma is. Nem a külföldön dolgozók fognak ugyanis hazatérni a háborúba ájult Ukrajnába, azon belül ide, Kárpátaljára, nem a vendégmunkás férjek fogják meglátogatni feleségüket, s ha vannak, itthon lakó, döntően kiskorú gyermekeiket, hanem ha csak van rá módjuk, a feleségek, a gyermekek fognak elutazni hozzájuk, hogy a családok együtt tölthessék a karácsonyt…

A háborús infláció szülte anyagi nehézségek, az áramkimaradások adventjét éljük, s hasonló karácsony vár ránk. Isten adja, hogy mégis, minden nehézség ellenére hassa át szívünket az ünnepre való várakozás, majd a karácsony öröme!                

Lajos Mihály