Tamási Áron-emléktáblát avattak a Rákóczi-főiskolán
„Nincs módunkban kitérni a hűség elől”
„Azzal, hogy az egyik táblát ma itt, Beregszászban avattuk fel, a kárpátaljai magyarság nemcsak azt üzeni, hogy a magyar nemzet alkotórésze, hanem egyben azt is, hogy van itt egy közösség, amely emlékezik és egyben bizakodik egy békés jövendőben” – jelentette ki Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár Tamási Áron emléktáblájának ünnepélyes avatásán a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán (II. RF KMF) december 17-én.
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Tamási Áron Kossuth-díjas erdélyi magyar író születésének 125. évfordulója alkalmából emlékévet hirdetett. Ehhez kapcsolódva a Magyarság Háza a művész kivételes öröksége előtt tisztelegve határokon átnyúlóan, a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarokat egy szellemi közösségbe kapcsoló programsorozatot szervezett, melynek egyik záróeseménye Tamási Áron emléktáblájának beregszászi felavatása.
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – kezdte ünnepi köszöntőjét a székely magyar írót idézve Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, így folytatva: „Mély igazság ez, melyet ki más mondhat ki ennyire egyszerűen, őszintén, mégis megindítóan, mint egy magyar ember. Egy olyan ember, aki szellemében-lelkében, minden gondolatában, mondatában magyarságának büszkeségével élt és alkotott. Aki tudta, hogy otthon, szülőföld, haza nélkül a magány, az elszigetelődés, a sodródás lesz az osztályrészünk. A szülőföldünkhöz, a magyar közösséghez való tartozásunk olyan áldott kapcsolat, amelyért mindennap újra és újra hálásnak kell lennünk” – húzta alá.
Vidékünkön az említett gondolat napjainkban, egy háborús konfliktus kellős közepén új értelmet kapott. „Az otthonhoz való ragaszkodás ma nehéz vállalás. Ez a magyar közösség azonban az elmúlt bő évszázadban számtalan alkalommal bizonyította élni és megmaradni akarását, minden nehézség ellenére sikerült megmaradnia, és a nemzeti kormány támogatásának köszönhetően fejlődnie is” – jelentette ki Szilágyi Péter.
A Tamási Áron-emlékév során Magyarországon, a Kárpát-medencében, sőt a diaszpórában is számos eseménnyel emlékeznek a neves íróra. Az emlékév zárásaként a Kárpát-medence több pontján – Beregszász mellett Komáromban, Eszéken és Lendván –, a napokban pedig Edmontontól Johannesburgig a világ több pontján avatnak emléktáblát Tamási Áron tiszteletére. „Álljon ez az emléktábla tisztelegve a magyar kultúra egyik szellemi óriásának emléke előtt és egyben üzeneteként a jövő számára egy közösségtől, amely mindenek dacára hiszi, hogy itt van otthon” – zárta gondolatait a helyettes államtitkár.
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora beszédében aláhúzta, hogy azért került ide az emléktábla, mert egy olyan íróról van szó, aki egyik megtestesítője annak a magyar kultúrnemzeti gondolatnak, hogy mi, magyarok a Kárpát-medencében otthon vagyunk, és kultúránk közös. „Azt kívánom mindenkinek, hogy példát véve Ábelről, találják meg azt a helyet, ahol otthon vannak, és legyen ez az emléktábla annak a szimbóluma, hogy mi, magyarok otthon vagyunk, együtt vagyunk, és a kultúránk az közös” – szögezte le a rektor.
A köszöntőket követően Csordás László irodalomtörténész, a II. RF KMF Filológiai Tanszékének oktatója felvázolta Tamási Áron életpályáját, annak kezdetétől egészen addig, amíg az összmagyar irodalom fontos létformáját megteremtette. A kritikusok nem hiába jellemezték a művészt „székely Homérosz”-ként vagy a „legerdélyibb magyar író”-ként, akinek jellegzetessége, hogy bár élete végén kétlaki volt, a szülőföldből indult ki, és a szülőföldhöz tért vissza. Leghíresebb regényalakja, amiről az irodalomtörténet egy egész életformát nevezett el, az Ábel-trilógia, melynek főhőse – legyen akár az erdőben, az országban vagy éppen Amerikában – mindig kihívásokkal néz szembe, melyeket a sajátos székely humorral, feleseléssel mindig meg tud oldani. Ilyen szempontból hasonlít Tamási Áronra, aki bár eljutott Amerikába, de az otthont szülőföldjére visszatérve találta meg.
Az esemény végén Szilágyi Péter helyettes államtitkár és Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke leleplezték Tamási Áron emléktábláját, melyre az író egyik híres gondolata van vésve: „Nincs módunkban kitérni a hűség elől.”
Az ünnepségen tiszteletét tette mások mellett Íjgyártó István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott ukrajnai nagykövete, Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője és Vida László ungvári magyar első beosztott konzul.
CsA
