Karácsonyi ajándékok Győrből

Száz éves a református templom egyik harangja Csetfalván

240 gyermek kapott karácsonyi ajándékcsomagot a kárpátaljai Szalókán és Csetfalván a Győr-Szabadhegyi Református Egyházközség, valamint az Audi Hungaria gyártástervező csapatának jóvoltából, melyeket három győri mérnök, a gyülekezet két presbitere, Csáfordy Ferenc és Kohán Zoltán, valamint Németh Gyula vitt el a két kárpátaljai faluba és adott át a gyermekeknek és a gyülekezet vezetőinek az ünnep előtt.

Csáfordy Ferenc presbiter, aki a győri áramszolgáltató vállalat villamosmérnöke, tudósítónknak elmondta, hogy a Győr-Szabadhegyi Református Egyházközségben hirdettek meg gyűjtést. „Az összegyűlt adományt hoztuk el személyesen Szalókára és Csetfalvára, amelynek körülbelül egyharmad részéből lettek összeállítva az ajándékcsomagok a gyermekek részére, a fennmaradó kétharmad részt pénzbeli adományként az egyházközségek rendelkezésére bocsátottuk.”

Kohán Zoltán, az Audi Hungaria Gyártástervező Részlegének gépészmérnöke presbitertársát kiegészítve elmondta még: „240 csomagot állítottak össze Kárpátalján a mi finanszírozásunkkal, amit fele részben Szalókára, fele részben pedig Csetfalvára vittünk el. Mindkét faluban sikerült megörvendeztetnünk vele az óvodásokat, hittanos gyermekeket és iskolásokat is. Megemlíteném még, hogy gyülekezetünk gyűjtéséhez munkatársaim, az Audi gyártástervező csapata is hozzájárult.”

A jótékonysági akciót szervező három győri közül Németh Gyula, aki ugyancsak az Audi mérnöke, már egy ideje támogatja különböző adományokkal a kárpátaljai magyar közösségeket. Gyakran ellátogat az Ungvári járási Szalókára. Elmondta, hogy pár éve vidékünket járva mászott fel a csetfalvai fából ácsolt haranglábra, ahol a díszesebbik harangon a következő feliratot olvasta: „Istennek dicsőségére öntette a csetfalvai ref egyház / részint a saját költségén. részint közadakozásból / Csáfordi Ferencz lelkészkedése és Tar Endre gondnoksága / idejében az úrnak 1922 ik esztendejében.”

„Nekem még általános iskolában volt osztálytársam Csáfordy Ferenc, aztán gimnáziumban is osztálytársak voltunk, azóta is haverek vagyunk” – kezdte mesélni a történetet Németh Gyula, majd Csáfordy Ferenc folytatta: – „Öt éve, érettségi találkozónkon kérdezte meg Gyula, hogy nem lehetett-e rokonom az a Csáfordi Ferenc, aki 1907–1934-között lelkész volt Csetfalván. Mondtam, hogy nagyapám unokatestvére volt az említett lelkész. Édesapám is járt Csetfalván többször, például joghallgatóként legációba. Abból a rokoni ágból tudtommal már senki sem él, de a családban él az emlékük. Én emiatt már korábban is jártam Csetfalván, igaz több mint 30 éve. Megható volt újra ellátogatni ebbe a faluba, találkozni az ott élőkkel. Itt akikkel csak beszéltünk, mindannyian a békét várják, ugyanakkor akik itthon vannak, mind úgy vannak vele, hogy ők már biztosan nem akarnak elmenni. Megható volt a számunkra a gyerekek kis műsora és fegyelmezettsége is” – mondta el a Szalókáról már hazafelé induló Csáfordy Ferenc.

Németh Gyulától megtudtuk, hogy Csetfalván a templom kisebb felújítását követően ünnepséggel akartak megemlékezni arról, hogy százéves lett a harangjuk, de a háborús helyzet miatt a felújítás és az ünnepség is elmaradt. Remélik, hamarosan sor kerülhet az ünnepségre.

A harmadik útitársnak, Kohán Zoltánnak ugyancsak vannak kárpátaljai felmenői. Ősei Munkácsról származnak. Mostani utazásuk során oda is ellátogattak. Tudósítónknak elmondta: „Gyula és Ferenc felvetését én egy szikrának érzékeltem, ami nagyon könnyen elindított egy kis lángot a gyülekezetünkben. Presbiteri gyűlésünkön tétovázás nélkül, azonnal Feri kezdeményezése mellé álltunk. Nekem is fontos volt, hogy személyesen is láthassam a Kárpátalján élők helyzetét. Mert bár itt nem lőnek, de ha nincs villany, még egy ebédet sem lehet rendesen előkészíteni, megfőzni, nem lehet kimosni. Légiriadókor megáll az élet, az iskolákban az órákat nem lehet megtartani, pincébe kell vonulni, nem lehet olyankor ügyet intézni, vásárolni – elképzelni is nehéz nekünk otthon, hogy milyen terheket kell most megtapasztalniuk itteni testvéreinknek. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani vendéglátónknak, Bátori Józsefnek, az Ungi Református Egyházmegye főgondnokának, aki irányítótoronyként hajszálpontosan segítette a mi szándékaink célba érését. Nagyszerű, hogy vannak ilyen emberek. Szeretnénk, ha gyülekezetünk és a két általunk felkeresett kárpátaljai gyülekezet között valamiféle kapcsolat is kialakulna.”

A három győri utazó hat és fél óra várakozás után jutott át a Csap–Záhony határátkelőhelyen, hogy tovább folytassák útjukat hazafelé. 

dózsa