Vikingek az Újvilágban – ötszáz évvel Kolumbusz előtt
Meddig jutottak el?
A Skandináviából kirajzó vikingek megannyi felfedezőutat tettek az észak-atlanti térségben, a 800-as években benépesítették a Feröer-szigeteket és Izlandot, majd a X. században Grönlandon is megtelepedtek, sőt hamarosan Észak-Amerikában is partra szálltak. De miként játszódott le az Újvilág vikingek (más néven: normannok) általi felfedezése?
A történet nagy része Vörös Erik sagájában és a Grönland-sagában maradt fenn, de egyéb források is említéseket tesznek róla. A normann sagák mondák, hősköltemények, de kihámozhatók belőlük a történelmi tények. Az események pedig a következőképp rekonstruálhatók…
Grönlandot a Norvégiából szüleivel együtt, fiatalon Izlandra költözött Vörös Erik fedezte fel 982-ben vagy 983-ban. Majd az ő vezetésével – három év múlva – át is települt oda az izlandi vikingek első csoportja, akik két települést, valamint megannyi tanyát építettek fel a hatalmas sziget délnyugati, ma is lakott, akkoriban pedig a mainál enyhébb éghajlatú, zöldellő mezőkkel ékes délnyugati partjain. A gyarmatosok közé tartozott egy izlandi nagygazda, Herjulf és a felesége is. Fiuk, a tengerész-kereskedő Bjarni viszont ez idő tájt éppen kereskedelmi úton volt, s Norvégiából hazatérve – legnagyobb meglepetésére – üresen találta a családi portát. Megtudva, hogy szülei Grönlandra költöztek, ő is a nyomukba eredt. Ám a feltámadt sarki szél délnek sodorta hajóját, s egy erdős partvidékhez ért. Északnak fordult hát, s előbb ugyancsak erdős, majd kietlen, jeges, sziklás partok mentén haladt tovább, míg végül – felvéve a keleti irányt – elérte Grönlandot, ahol viszontlátta szüleit, s maga is ott telepedett meg. Természetesen szót ejtett az általa látott nyugati földekről, Vörös Erik egyik fia, Leiff pedig 1000 körül elhatározta, hogy részletesebben feltárja azokat.
Nyugatnak tartva előbb a Bjarni által utoljára megpillantott kopár szigeten kötött ki, melynek partjait a hegyekből aláereszkedő gleccserektől egészen a tengerig lapos sziklák borították, ezért Leiff Hellulandnak, a lapos kő országának nevezte el a szárazulatot. Ezután délnek fordította hajója orrát, s egy sík, erdős vidékhez ért, melyet Marklandnak, erdős földnek keresztelt el. Majd tovább tartva a felvett irányt felfedezett egy szigetet, melyet egy tengerszoros választott el az ugyancsak erdős szárazföldtől, továbbá egy hegyfokot, valamint a szárazföldön egy folyótorkolatot, a folyón felevezve pedig megállapította, hogy az egy tóból ered. Mind a tenger, mind a folyó jól megtermett lazacokban bővelkedett, s bár már ősz volt, igen enyhe időjárás uralkodott. Leiff elhatározta, hogy áttelelnek. Házakat építettek, s emberei – szertejárva – felderítették a vidéket. Egyikük Vörös Erikkel együtt Norvégiából Izlandra költözött, de a délvidéki származású Tyrkir – akit többek németnek, mások magyarnak tartanak (a X–XI.
században elég komolyak voltak a viking–magyar kapcsolatok) –, több napra eltűnt. Amikor rátaláltak, elmondta, hogy érett vadszőlőtőkék sokaságára lelt, s mivel szőlőtermesztő, bortermelő országból származik, leszüretelte a fürtöket, majd bort készített belőlük, amiből többet is ivott a kelleténél. Leiff Vinlandnak, a szőlő földjének nevezte el a szárazulatot, majd tavasszal megrakta hajóját fával, amiben Grönland szűkölködött, s értékes rakománnyal tért haza. De merre járt?
Helluland leírása ráillik a Grönlandtól nyugatra fekvő sarkvidéki sziget, a Baffin-föld déli részére. Markland a Labrador félsziget déli partvidéke lehetett. És Vinland? Ha figyelembe vesszük a lazacok lakóhelyének a déli és az Észak-Amerika atlanti partvidékén nagyszámban tenyésző vadszőlő elterjedésének az északi határát, Vinlandot a Boston és New York közötti partszakasz valamelyik pontján kereshetjük. Massachusetts állam partja mellett található egy sziget: Martha’s Vineyard. Valószínűleg ez volt a Leiff által Vinland közelében felfedezett sziget, az említett hegyfok a Cape-Cod félsziget lehetett, s a vikingek minden bizonnyal a mai Falmouth-nál, Bostontól délkeletre kötöttek ki.
Dr. Helge Ingstad norvég kutató Új-Fundlandon, L’Anse aux Meadowsnál normannok által épített házak maradványait tárta fel, melyek régészetileg is igazolják, hogy a vikingek nemcsak partra szálltak az Újvilágban, hanem meg is telepedtek ott. A sagák szerint is történtek gyarmatosítási kísérletek Vinlandon, az új-fundlandi ásatások pedig azt bizonyítják, hogy északabbra is megtelepedtek. A XI. század első feléből több expedícióról, az indiánokkal való összetűzések miatt sikertelenül végződött településalapításról, szőrmék és faanyag Grönlandra szállításáról olvashatunk, ám ezt követően a sagák elhallgatnak. Ma sem tudjuk, miért. Viszont az izlandi évkönyvekben az 1121. esztendőből megemlítik, hogy „Erik püspök elindult Grönlandból, hogy felkeresse Vinlandot”. Földünk legnagyobb szigetén ugyanis jelentős vikingkolónia fejlődött ki, ahol 17 templom, egy kolostor, egy apácazárda és egy püspöki székhely romjait tárták fel a lakóházak sokasága mellett. Az izlandi évkönyvek tanúsítják, hogy még a XIV. században is hajóforgalom zajlott Grönland, illetve Markland és Vinland között. A Minnesotában talált kensingtoni kő felirata pedig 1324-ből származik, s arra utal, hogy a grönlandi normannok a Szent Lőrinc-folyón és/vagy a dél felől a Hudson-öbölbe torkolló folyókon felevezve mélyebben is behatoltak a kontinensre. Az ekkor már zajló kis jégkorszak miatt azonban a XVI. század elejére a grönlandi vikingek eltűntek, a fagy és/vagy az eszkimók végeztek velük. Az amerikai normann telepek végső sorsát pedig ugyancsak homály fedi.
Lajos Mihály
