Tábornokkeringő: Személycserék az orosz hadvezetésben

Az elmúlt napok egyik vezető híre volt a világsajtóban, hogy a Kreml leváltotta Szergej Szurovikin hadseregtábornokot az Ukrajnában harcoló orosz haderőcsoport éléről. Helyére Valerij Geraszimovot, az orosz fegyveres erők vezérkari főnökét nevezték ki. A média azóta is egyre azt firtatja, mi állhat a személycsere mögött.

Moszkva nem elégedett?

A legegyszerűbb magyarázatul a történtekre az kínálkozik, hogy Moszkva nem elégedett a háború állásával, hiszen úgy tűnik, hogy az orosz csapatok támadása megrekedt a Donyeck megyei Bahmutnál és Szoledarnál. Számos jel azonban arra utal, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű. Szurovikint ugyanis nem üldözték el – hiszen ő maradt Geraszimov egyik helyettese –, hanem inkább a kellő tisztelettel félretolták az útból, óvakodva attól, hogy mártírt csináljanak a szíriai sikerei miatt Oroszországban nagy tekintélynek örvendő katonából. Ezenkívül a tábornok a légi- és űrerők parancsnokának tisztét is megtartotta, vagyis egyáltalán nem úgy tűnik, mintha kegyvesztetté vált volna.

Ugyanakkor Geraszimov Szurovikin mellé két további helyettest kapott Oleg Szaljukov hadseregtábornok, a szárazföldi erők főparancsnoka és Alekszej Kim vezérezredes, a vezérkari főnök helyettese személyében. Mint látható, az orosz hadsereg vezetése a legmagasabb szinten vette kézbe az ukrajnai események irányítását. A DW ezzel kapcsolatban idézi az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériumának közleményét, amely szerint a vezetőváltás az Ukrajna elleni háború során megoldandó „feladatok körének bővülésével”, valamint „a csapatok közötti szorosabb együttműködés megszervezésének szükségességével” és „minden típusú ellátásuk minőségének s az irányítás hatékonyságának növelésével függ össze”.

A tábornok, aki csalódást okozott

Valerij Geraszimovot még 2012-ben nevezték ki az orosz hadsereg vezérkarának élére. Úgy tartják, hogy ő a hibrid háború koncepciójának atyja. A tudomány értéke az előrejelzésben című cikkében felvázolta a katonai műveletek lebonyolításának új formáit és módszereit, a háború és a béke állapota közötti különbségek elmosódásával. „A háborúkat többé nem hirdetik meg, és amikor kitörnek, nem a megszokott mintát követik” – írta. Katonai szakértők úgy tartják, hogy elképzeléseit felhasználták a Krím annektálása és a donbászi háború során. Valerij Zaluzsnij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka a The Time című amerikai kiadványnak adott tavaly szeptemberi interjúban bevallotta, hogy maga is tanult Geraszimovtól.

A tábornok azonban csalódást okozott. A média szerint Geraszimovot, aki 2022 februárjában Oroszország ukrajnai invázióját vezette, a megszálló erők sorozatos kudarcai után feltűnés nélkül eltávolították. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszterhez hasonlóan őt is sok bírálat érte, amiért nem sikerült győzelmet aratni az Ukrajna elleni háborúban.

Harc a befolyásért?

Mihajlo Podoljak, az ukrán Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója Geraszimov kinevezését kommentálva megjegyezte, hogy ez a személyi döntés „a klasszikus tábornoki kar revansa”. „Szurovikin közel állt – mondjuk úgy – egy ultraradikális csoporthoz Putyin környezetében, amely igényt tartott a »mi vagyunk a fők« státuszra” – jelezte az ukrán országos hírcsatornák közös műsorfolyamában a tanácsadó.

Mint kifejtette, Szurovikin Jevgenyij Prigozsinnal, a Wagner Csoport orosz katonai magánvállalat alapítójával és Ramzan Kadirovval, Csecsenföld vezetőjével együtt igen erőteljesen tört a „táplálkozási lánc csúcsára”. „Szerették volna – és ezt Putyin megértette – kiépíteni körülötte a saját környezetüket, hogy uralják az Oroszországi Föderációt, mivel tisztában voltak vele, hogy Putyin veszít befolyásából” – véli Podoljak.

Szurovikin, a bűnbak?

Szurovikint mindössze három hónapja – 2022. október 8-án – nevezték ki az Ukrajna elleni háború főparancsnokává. Ő lett az orosz inváziós erők első parancsnoka, akinek a nevét az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériuma nyilvánosan bejelentette.

Azt várták tőle, hogy rendet tegyen az alakulatoknál és a harcmezőn, hiszen az orosz hadsereg július óta jelentős területeket veszített az ukrán alakulatok támadásai nyomán. A tábornoknak célja eléréséhez számos népszerűtlen döntést kellett meghoznia: az orosz hadsereg kivonult Herszonból, ugyanakkor hatalmas rakétacsapásokat mért Ukrajna energetikai infrastruktúrájára. Ezzel párhuzamosan Oroszországban részleges mozgósítást jelentettek be, amely – enyhén szólva – nem növelte az orosz vezetés népszerűségét az országon belül. Ezek után mindenki azt várta, hogy Szurovikin végre kézzelfogható katonai sikereket lesz képes felmutatni a fronton. Ám a sikerek elmaradtak – vagy legalábbis a vártnál lényegesen szerényebbek –, az ukrán katonák kitartanak Szoledarban és Bahmutban.

A BBC News Ukrajina összeállításában rámutat, hogy a sikerek elmaradása miatt egyre mélyül a konfliktus az ukrajnai hadjáratban részt vevő Wagner-féle zsoldosok és a reguláris hadsereg vezetői között. A portál forrásaira hivatkozva azt sem zárja ki – bár konkrét bizonyítékokat erre nem tud felhozni –, hogy Szurovikin kinevezése eleve azt a célt szolgálhatta az orosz hadvezetés részéről, hogy a további kudarcokért őt tegyék meg bűnbaknak.

Az a tény, hogy Szurovikint a népszerűtlen, de sokak szerint elkerülhetetlen döntések – elsősorban Herszon feladása – és az első harctéri kudarcok után Geraszimov kinevezésével mindjárt a háttérbe szorították, arra utalhat, hogy a tábornoki kar „visszavág” a radikálisoknak és megerősíti hatalmi pozícióit. Ugyanakkor láthatóan oly módon teszi ezt, hogy a hatalmi konfliktusokat – amelyeknek a megszellőztetése egyik csoportnak sem tesz jót – igyekeznek „házon belül” tartani azzal, hogy Szurovikint nem távolították el végérvényesen.

Egyes szakértők szerint e manőverek mögött Vlagyi­mir Putyin állhat. Az elnök a konfliktusban a tábornokai pártját fogta Geraszimov ismételt pozícióba juttatásával, de legfőképpen a közvetlen környezetében tapasztalt nézeteltérések kiküszöbölésére törekedett.

Nem véletlenek a gyakori vezetőcserék

Az Ukrán Fegyveres Erők Vezérkara úgy véli, hogy a gyakori személycserék a megszállók vezetésében az orosz csapatok irányításának problémáit jelzik – közölte az Ukrajinszka Pravda Olekszij Hromov dandártábornokra, a Vezérkar Műveleti Főosztályának helyettes vezetőjére hivatkozva.

„Figyelemmel kísérjük a megszálló ország fegyveres erőinek vezetésében időről időre végbemenő személyi változásokat. Ha minden rendben lenne, a személycserék nem lennének ilyen gyakoriak.

A legutóbbi személyi változások soraikban azt jelzik, hogy szükség van a csapatok irányításának és vezetési rendszerének egyesítésére. Nem minden sikerül nekik úgy, ahogyan szeretnék” – jelezte a dandártábornok sajtótájékoztatóján.

(ntk/dw.com/bbc.com/pravda.com.ua)