A végrendelet szerinti örökösökről

„Én vagyok apám egyetlen vér szerinti örököse. Megteheti, hogy nem hagy rám semmit, ha végrendeletet ír?”

– A választ erre a kérdésre a Polgári törvénykönyv (Цивільний кодекс України – a továbbiakban: Ptk.) 1235. cikkelye adja meg.

A cikkely 1. pontja értelmében az örökhagyó megtehet örökösévé egy vagy több magánszemélyt – függetlenül attól, hogy családi, rokoni szálak kötik-e hozzájuk, vagy sem –, valamint „a polgári jogi kapcsolatok egyéb résztvevői”, így például jogi személyek, szervezetek stb. is lehetnek örökösök.

A 2. pont kimondja, hogy az örökhagyó az ok megjelölése nélkül a törvény szerinti örökösök közül bárkit megfoszthat az öröklés jogától. Ebben az esetben ez a személy nem szerezhet jogot az öröklésre.

Ugyanakkor a 3. pont értelmében az örökhagyó nem foszthatja meg az öröklés jogától azokat a személyeket, akik kötelező részre jogosultak az örökségből. A végrendelet érvényességét az örökségből kötelező részre jogosult személyek vonatkozásában az örökség megnyílásakor, vagyis az örökhagyó halála után állapítják meg.

A kötelező részről a Ptk. 1241. cikkelye rendelkezik. Ennek első pontja szerint az örökhagyó kiskorú, fiatalkorú, nagykorú munkaképtelen gyermekei, munkaképtelen özvegye és munkaképtelen szülei a végrendelet tartalmától függetlenül öröklik a hagyaték azon részének a felét, amely törvény szerinti öröklés esetén – vagyis amennyiben nem születik végrendelet – mindegyiküket megilletné. Ez az a bizonyos kötelező rész. A bíróság, figyelembe véve ezen örökösök és az örökhagyó kapcsolatát, valamint egyéb jelentőséggel bíró körülményeket, csökkentheti a kötelező rész nagyságát.

Megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság 2014. február 11-én kelt 1-рп/2014-es határozatával oly módon értelmezte/pontosította az 1241. cikkely első pontját, hogy az örökhagyó nagykorú, munkaképtelen gyermekeinek kötelező örökrészhez való jogát úgy kell érteni, hogy az többek között az örökhagyó nagykorú, a törvényben meghatározott eljárás alapján rokkanttá nyilvánított gyermekeit is megilleti, a rokkantsági csoporttól függetlenül.

Az 1241. cikkely 2. pontja értelmében a kötelező rész magában foglalja a hagyományos háztartási, berendezési és használati tárgyak értékét, valamint azon egyéb tárgyak és vagyoni jogok értékét, amelyek örökösként a tulajdonába kerültek.

A 3. pont kimondja, hogy a végrendeletben a kötelező részre jogosult örökös vonatkozásában megállapított korlátozások és terhek csak az örökség azon részére érvényesek, amely meghaladja a kötelező részt.

Összefoglalva, végrendeletében az édesapa jogosult szabadon meghatározni örökösei körét. Élve ezzel a jogával akár a fiát is kizárhatja az öröklésből, hacsak ő nem jogosult kötelező részre a hagyatékból a Ptk. 1241. cikkelye szerint.

Valószínű, hogy édesapja ügyvédje, esetleg a végrendeletet hitelesítő közjegyző fel fogja hívni édesapja figyelmét erre a körülményre is a végrendelet megírásakor. Ha ön jogosult kötelező részre, ám a végrendelet még sincs erre tekintettel, arra a hagyatéki eljárás során fény fog derülni, a közjegyző ez ügyben köteles eljárni.

Tekinthetjük úgy, hogy a kötelező részre vonatkozó szabály alkalmazása a végrendelet törvény szerinti módosítása. Ez azonban nem jelenti a törvény szerinti öröklési eljárás alkalmazását, vagyis az egész végrendelet hatályon kívül helyezését. A végrendeletnek az a része, amelyet nem szükséges módosítani a kötelező részre vonatkozó szabályok érvényesítése érdekében, érvényben marad.

A kötelező részhez való jog nem függ más örökösök hozzájárulásától, az örökhagyó akaratától, és nem befolyásolja az sem, ha az örökhagyó és a kötelező részre jogosultak közös háztartásban éltek. Ha azonban más örökösök kifogásolják a kötelező rész öröklési jogáról szóló igazolás kiállítását a közjegyző által, jogukban áll keresetet benyújtani a bíróságon. A kötelező részre jogosult személy ugyancsak fordulhat a bírósághoz, amennyiben nem ért egyet a végrendelettel, illetve a hagyatéki eljárással.

Mint ismeretes, a törvény szerinti örökösöknek jogukban áll megtámadni a bíróságon a végrendeletet, ha nem értenek egyet azzal. Azonban számítani kell arra, hogy a bíró csak kivételes esetekben semmisíti meg a végakaratot vagy annak egy részét:

• ha a dokumentumot arra nem jogosult személy állította össze;

• ha a végrendelet a formai, illetve a hitelesítésre vonatkozó követelmények megsértésével készült;

• ha egy érdekelt fél keresete nyomán bizonyítást nyer, hogy az örökhagyó nem szabad akaratából végrendelkezett, és a dokumentum nem tükrözi az akaratát. (Lásd a Ptk. 1257. cikkelyét!)

hk