A vöröshagyma betegségei

Vírusos betegség

A hagyma törpülése és sárga levélcsíkossága. A levélen és a maghozó száron egyaránt előfordulhatnak a tünetek. A levélen sárgászöld, sárga csíkok vannak, a viaszbevonat hiányzik. A levelek a talajra fekszenek, deformálódnak, a hagyma nyaki része megvastagszik. A maghozó száron szintén sárga csíkokat láthatunk. A magvak nagy része nem csirázik ki, a hagymatő törpe növekedésű lesz.

A fertőzési forrás a maghozó beteg növényekről került mag, amelynek a belsejében található a kórokozó. További fertőzési forrás lehet a dughagyma, az étkezési hagyma és az anyahagyma is. A kórokozó növénynedvvel és pollennel kerül a beteg növényekről az egészségesekre. Rovarvektorai a levéltetvek.

A vírusok ellen védekezni nem tudunk, csak megelőzhetjük a kialakulásukat és továbbterjedésüket. Megelőzésként a maghozó táblát különítsük el az étkezési hagymától. A hagymatáblákon található beteg töveket távolítsuk el.

Baktériumos betegségek

Burkholderiás betegség. A betegség a hagymafejen, a levélen és a maghozó száron is előfordul. A hagymafej megpuhul és kásásan rothad, a pikkelylevelek sárgásbarnák. A levélen és a maghozó száron hosszú, ovális, kifehéredő foltok láthatók.

A fertőzési források a növénymaradványok. A tünetek néhány nappal azután jelentkeznek, hogy a növény megfertőződött.

Vegyszeres védekezésként a betegség megfékezésére a réz-hidroxid, a réz-szulfát vagy a rézoxiklorid szerek ajánlhatók.

A hagyma erviniás lágyrothadása. A betegség elsősorban a tárolás során jelentkezik. A hagyma nyaki részéről kiinduló lágy, bűzös rothadás fokozatosan átterjed a pikkelylevelekre is. A hagyma megpuhul, és nyomásra a nyaknál baktériumnyálka ömlik ki. A kórokozó a hagymával kerül be a termőhelyről a tárolóba. Amennyiben a tárolási hőmérséklet 10 °C alatti, a baktérium jelenlétének gyakorlatilag nincs jelentősége. A kórokozó 10 °C felett kezdi el megfertőzni a hagymákat. A baktérium a hagyma szöveteiben rendkívül gyorsan terjed, s 2–4 hét alatt a teljes rothadását okozza.

Védekezésképpen csak annyit tehetünk, hogy betartjuk a felszedés és a tárolás menetének szabályait.

Gombás betegségek

Hagymaperonoszpóra. Két tünettípust különböztethetünk meg. Az első, amikor a hagyma alacsony növekedésű lesz, a levél enyhén eltorzul, halványzöld, a felületén szürke gyepet figyelhetünk meg. A másik tünet, amikor a levélen kb. 50-60 mm-es hosszanti átmérőjű zöldesfehér, majd sárgászöld foltok jelennek meg, felületüket szürke gyep borítja.

Védekezésképpen az új vetésű vagy ültetésű hagymatáblát a maghozó hagymatáblától távol kell elhelyezni. A vegyszeres védekezést szabadföldön kora tavasszal kell elkezdeni, és kb. 7-10 naponként addig folytatni, ameddig az időjárás tartósan száraz nem lesz. Védekezésre a kontakthatású szerek (pl. réztartalmú szerek) ajánlhatók.

A hagyma botritiszes betegsége. A legjellegzetesebb tünetek a hagymafejen, főleg a tárolóban jelentkeznek. Ilyenkor leggyakrabban a hagymafej nyaki részén és tönkjénél, esetenként – ha a buroklevél megsérült – a hagymafej oldalán észlelhető rothadás. A burokleveleket lehántva vagy a hagymafejet kettévágva megfigyelhetjük, hogy a húsos levelek szürkésbarnák, enyhén vizenyősek, de nem bűzösek. Később magas hőmérsékleten (magas hőmérsékletű tárolóban) a buroklevelek alatt dús, szürkésbarna gyep látható. Alacsony hőmérsékleten viszont szürkésfehér bevonat jelenik meg. Végül a hagymafej elrothad, mumifikálódik.

A kórokozó fertőzési forrásai a talaj, a hagymafej vagy a hagymahulladék. A kórokozók a hagyma fejlődése során fokozatosan leszáradó, esőtől átnedvesedett levélrészeken telepednek meg. A hagyma biológiai érésének velejárója, hogy a levelek fokozatosan elszáradnak, a hagyma szára a talaj felett elvékonyodik, majd megdől. A dughagymáról szaporított vöröshagyma augusztus elején, a magról vetett hagyma pedig augusztus végén, szeptemberben érik. Ha ilyenkor csapadékos az időjárás, akkor a hagyma nehezen érik be, száradó levele lédúsabb marad, s a hagymafej nyaki része nem záródik jól. A leveleken megtelepedett kórokozók a hagyma nyaki részén keresztül a húsos pikkelylevelekbe jutnak, és ott szétterjednek (rothadás a hagymafej nyaki részén).

A kórokozók az ép, száraz külső buroklevélen át nem hatolnak be, mert a buroklevél sejtnedve e gombákat gátló anyagot tartalmaz. Ha azonban a hagymát felszedés után sokáig napon szárítják, és a vékony buroklevelek felrepednek, vagy felszedéskor a hagymafejen sérülések, zúzódások keletkeznek, akkor a sebek a kórokozók behatolásához nyitott kapuként szolgálnak. Ilyenkor a rothadás a hagymafej oldalán látható.

A hagyma aszpergilluszos betegsége. A hagyma külső, száraz buroklevele alatt – sorokba rendeződve vagy elszórtan – apró, fekete konídiumtartó csoportok láthatók, amelyek a felületről letörölhetők. A kórokozó az elhalt növényrészeken rendkívül hosszú ideig életképes, sőt szaporodni is tud rajtuk. Konídiumai a felszedéskor kerülnek a hagymára. A kórokozó hőmérsékleti igénye rendkívül magas. A szabadföldről a tárolóba kerülve a magas hőmérséklet hatására elszaporodik a nyirkos felületű hagymákon.

A hagyma fuzáriumos rothadása. A hagymafejen a tünetek az alapi részen, a tönkön jelentkeznek. E tüneteket tönkrothadásnak nevezzük. Ilyenkor az alapi rész enyhén megpuhul, és a húsos levelekbe húzódó világosbarna elszíneződés látható. A hagyma alapi részét fehér, majd rózsaszín bevonat takarja. A hagyma később mumifikálódik.

Védekezés a betegségekkel szemben a tárolókban

Tulajdonképpen csak megelőzni tudjuk ezeket a betegségeket, méghozzá azzal, hogy betartjuk a felszedés és a tárolás helyes menetét.

Arra kell törekedni, hogy a hagyma felszedése mindenképp még a száraz, csapadékmentes időszakra essék. A hagyma felszedését akkor kell megkezdeni, amikor a növekedése már befejeződött, és a lombja leszáradt.

Felszedés után a hagymafejeket száraz, csapadéktól védett területre rakjuk, és ott szétterítve szárítjuk. A szárítás után következik a hagymák növényi maradványoktól és talajtól való megtisztítása, majd a tárolásra alkalmatlan példányok kiválogatása, eltávolítása. Csak ezután kerülhetnek a hagymák a tárolóhelyiségbe. Az idősebb korosztály régen az úgynevezett sonkahagymát felfűzte és fel­akasztva tárolta. Manapság már igen kevés háztartásban tárolják így a hagymát, a legtöbb háziasszony szétterítve a padon vagy ládákba rakva tartja. A tároláshoz igyekezzünk minél hűvösebb helyet keresni a hagymának.

Tihor-Sárközi Mónika,

a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza