Vasárnapi üzenet: 2023.február 12.

6. évközi vasárnap (Mt. 5, 17–37)

Közismert tény, hogy a „Ne ölj!” parancsának megszegésében gyakran közrejátszik a szívünkben felgyűlt harag mérge. Az is nyilvánvaló, hogy az élet elleni bűnök igen változatosak. Országunkban fegyverek ropognak. Nemcsak fegyverrel lehet ölni, hanem káini civilizációnk számos megnyilvánulásával. Vajon nem kell-e gyilkosnak minősítenünk a koncentrációs táborok kiagyalóit és létrehozóit? Vajon nem tapad-e a gyilkosság bűne azok kezéhez, akik embertelen körülmények között kizsákmányolják a munkásokat? Vajon nem gyilkos-e az a társadalom, ahol milliók élnek embertelen nyomorúságban? Vajon nem gyilkos-e sokat emlegetett technikai civilizációnk, amely megfertőzi a földet, a levegőt, a vizeket és az emberi szervezetet? Sajnos sokkal több a gyilkos, mint azt a bíróságokon megállapítják. Jézus világosan látta mindezt, és ezért követelte a szív megtisztítását, a harag, a gyűlölet gyökeres kiirtását. Jól tudta, hogy ezek jelentik azt a veszedelmes rést, ahol a gonosz betörhet életünkbe. Ezt szemlélteti Assisi Szent Ferenc egyik legendája.

Ferenc testvér társaival együtt a Porciunkula-kolostorban imádkozott. Ima közben szentünknek látomása támadt, amelyben az ördögök seregét látta, amint körülvették a kolostort, és keresték azt a rést, ahol behatolhatnának falai közé. Mivel azonban a ferences barátok nagy buzgósággal végezték imájukat, az ördögök nem tudtak betörni. Ez csak akkor sikerült egyiküknek, amikor az egyik barát haragra gerjedt valamelyik társa ellen, és bosszút forralt szívében. Ennek következtében ő lett az a rés, amelyen át a gonosz besurrant a kolostorba, és a haragos barát nyakába csimpaszkodott. Mikor ezt Ferenc testvér észrevette, magához hívatta a haragos barátot, és megparancsolta, hogy azonnal béküljön ki társával. Miután ezt megtette, és töredelmesen meggyónta bűnét, az ördög eltűnt a kolostorból.

Ez a tanulságos legenda is figyelmeztet arra a kötelességünkre, hogy a haragot és a bosszút mielőbb ki kell lakoltatni szívünkből. Nem véletlen, hogy minden szentmisében arra szólít fel mindnyájunkat egyházanyánk, hogy engesztelődjünk, béküljünk ki egymással. A haragos, gyűlölködő szív nem lehet otthona a béke fejedelmének. Nem szabad tehát elengednünk fülünk mellett Jézus intelmét: „Légy békülékeny, amíg úton vagy!” Végzetes magatartás, amikor valaki még halálos ágyán sem akar megbocsátani, kiengesztelődni felebarátjával. Vajon mit remélhet az, aki gyűlölködő lélekkel indul a halálba? Ezért kell még útközben, tehát életünk során békét teremtenünk.

A megbocsátás mindig a szív irgalmáról tanúskodik. Ezzel komoly változást eszközölhetünk haragosunk magatartásában. Közismert tény, hogy a büntetés, a szigorú ítélet, a börtönélet ritkán téríti jó útra a bűnözőket. Ha valami esélye van egy ember megváltoztatásának, az csakis a szeretet lehet. Vajon mi térítette meg nagypénteken a jobb latort? Nem a szigorú és megérdemelt büntetés, nem a keresztfa gyötrelme. Hanem micsoda? Az ellenségeiért imádkozó, a gyilkosainak is megbocsátó Jézus szeretete. Mindenkori keresztény feladat ezzel az életmentő, üdvözítő szeretettel fordulni a gyűlölködő világhoz.

Pohareczky Róbert
plébános