Vasárnapi üzenet: 2023. február 26.

Lukács 17, 22–30

2023. február 26., 08:35 , 1147. szám

A kitartó imádkozásban való szolgálat felvállalása mint Krisztustól jövő parancs – „mindenkor imádkozniuk kell” – mindazoknak szól, akik Istennel vannak kapcsolatban, és Jézus visszajövetelét komolyan veszik. S ennek a parancsnak a megélése, az ítélet sarokpontja lesz mint a hit azonosítója (a képlet: ha van imádság, akkor van hit, ha nincs imádság, akkor nincs hit).

Ez a tanítás külön figyelemfelhívás, mely csak a kiváltságosaknak szól (kegyelmi megnyilvánulás). E példázat a Jézus biztos visszajövetelére és az utolsó ítéletre való várakozás legfőbb és legalapvetőbb megnyilvánulására irányul, ami a minden körülmények közötti imádkozásban maradás. Az imádság nincs minősítve (pl.: milyen a „hőfoka”, „lendülete”, „lelkesedése”, ill. stílusa, megnyilvánulása, formája stb., mint az özvegyasszony imádságának sincs minősítése, mert bizonyára rengeteg formában mondta el a kérését a bírónak), csak annak a rendszeressége vagy rendszertelensége, ill. hiánya van veszélyként megemlítve. Mert ahány imádság és imádkozó, az annyi fajta lehet. S ez rengeteg mindentől függhet. S a változó életben az imádság formája is változó (kérő, hálaadó, könyörgő, lázadó, panaszkodó stb. – ez az imádkozó belső és külső állapotától függ). A lényeg, hogy az imádság ténye, az Istennel való beszélgetés legyen állandó.

A veszélyek általánosak és változatosabbak is lehetnek a hitünkkel szemben. De mindegyiknek a célja: az imádság leállítása – tehát az Istentől, az élet forrásától, az üdvösségtől való elszakítás. Itt mutatkozik meg, hogy az imádságot gátló tényezők forrása az ördög, mert ő „emberölő volt kezdettől fogva”. Az özvegyasszony esete megmutatja a veszélyeket: magányosság (nincs, aki segítene neki), közöny (mert a városban mindenki elnézte, hogy legyen ellenfele, és nem tűrték a feszültséget), igazságtalanság (a bíró többszörösen deklaráltan igazságtalan volt), késés (mert nem történik semmi, s akár Istent is passzívnak lehet gondolni: Miért vár az Isten? Miért enged kínlódni? Miért engedi a szenvedést? Miért nem jön már vissza? Miért nem mutatja meg az igazságosságát, gyógyítását, szeretetét?). Rengeteg ellensége lehet az imádságnak, az Istennel való kapcsolat megélésének. Ezek eltorzíthatják az ember Isten-képét. Tehát az Isten-kép torzításának több lehetősége van. S egy torzulási fokon túl azt gondolhatja az ember, hogy már nem is érdemes imádkozni.

Nagy kiváltság, hogy mi érvényesíthetjük az imádság által Jézus igazságait mint legfőbb kincsünket. Az imádságban való meglankadás ne történjen meg velük, mert az Isten imádkozó gyermekeire vár a világ.

Radvánszky Ferenc református lelkipásztor

(Szerk.: Tóth János)