Az ukrán média továbbra is magyarellenes

Az orosz–ukrán konfliktus nem tavaly, hanem kilenc évvel ezelőtt kezdődött, amikor a „méltóság forradalma” után Oroszország annektálta a Krím félszigetet. Ukrajna és a Nyugat a béke és a békés rendezés mellett foglalt állást, aminek köszönhetően megszületett a minszki megállapodás. Ez néhány évre lecsitította a konfliktust, mely Ukrajna keleti régióiban – Donyeck és Luhanszk megyékben – zajlott változó intenzitással. A minszki megállapodásokat azonban egyik fél sem hajtotta végre maradéktalanul, 2022. február 24-én pedig Oroszország agresszív támadást indított Ukrajna ellen. A háború az egész világot megdöbbentette, hiszen a XXI. században senki nem gondolta azt, hogy Európában egy fél Európa méretű országra rátámad egy atomnagyhatalom.

Az első kiterjedt bombázások, illetve rakétatámadások után több millió ember távozott Belső-Ukrajnából, egy élet munkáját hagyva hátra. Jelentős részük a nyugati határok felé vette az irányt, így Kárpátalja is menekültek befogadására volt kénytelen berendezkedni. A régióba több százezer belső menekült érkezett. Elszállásolásukat és ellátásukat a helyi önkormányzatoknak, illetve a helyi lakosoknak kellett megoldani. Ebben rendkívül nagy segítséget jelentett a szomszédos országok településeiről, a testvértelepülésekről, illetve a magyar állam részéről érkező gyors humanitárius támogatás. A Kárpát-medencei magyarság, valamint a határ menti térségben élők egységesen mozdultak meg, hogy segítsenek a bajba jutott embereken. Ugyanakkor nem mindenki maradt Kárpátalján, sokan közülük nyugat felé utaztak tovább. Mivel a kárpátaljai magyar települések jelentős része az ukrán–magyar határ mentén fekszik, a határátkelőkre igyekvő embertömeget az itt élők látták el.

A magyarok és az ukránok viszonya éppen annak köszönhetően javult helyben, hogy együtt és egységesen léptek fel. A Kárpátaljára érkezett bajbajutottak hálásak voltak, és köszönetet mondtak azért a fogadtatásért, amit a helyi magyaroktól kaptak. Sok menekült került tehát magyar községekbe vagy éppen olyan magyar oktatási intézményekbe, ahol a nap 24 órájában gondoskodtak róluk. A magyarok segítségnyújtásáért és kedvességéért pedig kifejezetten hálásak voltak.

A támogatás ellenére azonban az ukrán médiában továbbra is komoly magyarellenesség és Magyarországgal szembeni elégedetlenség tapasztalható.

Ennek oka, hogy Budapest nem küldött fegyvereket a háborúba. Ahogy a felelős magyar politikusok fogalmaztak: Magyarország a béke pártján áll, és békét teremteni tárgyalások útján lehet, nem pedig fegyverekkel. Tették mindezt a kárpátaljaiak biztonsága érdekében, mint ahogy az ukrán–magyar határon is megtiltották a fegyverszállítást. Az indoklás szerint ha nem így döntenek, a Magyarlakta területek veszélybe kerülhettek volna.  

Reményeink szerint a médiában mesterségesen generált magyarellenesség a jövőben alábbhagy majd, és a két nép viszonyában újra a régi baráti kapcsolat válhat hangsúlyossá. A rendszerváltozást követő években Magyarország kiváló diplomáciai kapcsolatokat ápolt Ukrajnával; az elsők között volt, aki elismerte Ukrajna függetlenségét, és egy olyan bilaterális szerződés is született a két ország között, amelyet a háborút megelőzően alkalmaztak. A kárpátaljai magyarság érdeke ugyanis a magyar–ukrán viszony helyreállítása.

A háború ára

A háború rányomja a bélyegét a kárpátaljai magyarság mindennapjaira. Az olykor akár 20 órát is meghaladó áramszünetek, az infláció, az áremelkedés és a gazdasági hanyatlás kézzelfogható. A létbizonytalanság az összes ukrán állampolgárt, így a kárpátaljai magyarságot is érinti. Annak ellenére viszont, hogy sokan elhagyták a vidéket, még mindig vannak Kárpátalján magyarok, még mindig működnek a magyar szervezetek, intézmények, és csak alig lett kevesebb első osztályos gyerek szeptemberben, együtt maradtak a különböző gyülekezetek is. Abban bízunk, hogy a béke beköszöntével számos, jelenleg ideiglenesen külföldön tartózkodó kárpátaljai magyar fog szülőföldjére visszatérni.

A háborús veszteségek, akárcsak az ukránokat, a kárpátaljai magyarságot is érintik. Az ukrán hadseregben ugyanúgy teljesítenek magyarok is szolgálatot, mint ukránok. 

A háború kitörése után a magyar állam történetének legnagyobb humanitárius segélyakcióját indította el, mely nagymértékben megkönnyítette Kárpátalja és a helyi önkormányzatok helyzetét, hatalmas segítséget nyújtva a bajbajutottak ellátásában. Ám nemcsak Kárpátaljára érkeztek a humanitárius segélyek, de eljutottak a bombázás sújtotta Borogyankába, Zahalyciba, Bucsába, Herszonba, illetve Belső-Ukrajna más területeire is. Oda, ahol jelenleg is harcok dúlnak. A segélyezés továbbra sem állt le: a tartós élelmiszerek, gyógyszerek és higiéniai cikkek mellett ma olyan speciális berendezések is érkeznek Magyarországról, melyek át tudják hidalni az áramszünetek végtelennek tűnő időszakait is.

Áramfejlesztőkkel sikerült felszerelni jó néhány kárpátaljai oktatási és egészségügyi intézményt, illetve az anyaország segített a megfelelő óvóhelyek kialakításában is. Bár szerencsére Kárpátalja a béke szigetének számít, és eddig egyetlen rakéta csapódott csak be a hegyvidéki Volócon, légiriadó esetén mégis minden gyermeknek kötelező óvóhelyre vonulni és mindaddig ott tartózkodni, míg a veszély el nem hárult.

Mint ismeretes, a nyugati országok első perctől kezdve a támogatásukról biztosították Ukrajnát. A háború kitörését követően először mindössze védekezésre alkalmas eszközökkel kezdték el a támogatást: sisakokat, golyóálló mellényeket, takarókat küldtek. Mára a támogatás páncélos járművek, tankok, illetve vadászrepülőgépek formájában érkezik az ukrán katonai egységekhez.

Azzal mindenki egyetért, hogy támogatni kell Ukrajnát, hiszen a saját területeit védi.

Fontosnak tartjuk, hogy a háborút követően mielőbb megkezdődjön az a megújulási folyamat, mely belátható időn belül Ukrajna európai uniós tagságához is elvezethet. Abban bízunk, hogy az európai integrációs jogharmonizációval megvalósulhat majd a kisebbségek jogainak garantálása, ezáltal pedig a kárpátaljai magyarok a gyakorlatban is visszakapják majd az egyébként alkotmányban garantált jogaikat. Nem kérünk többet, csak annyit, amennyit az ukrán alaptörvény is garantál számunkra.

Azt is szeretnénk, ha mindez egy békés, független, európai Ukrajnában válhatna valósággá. Reméljük, hogy törekvésünket a nyugati világ is támogatni fogja. Épp most véleményezi a Velencei Bizottság azt az új ukrán kisebbségi törvényt, mely a kisebbségek javaslatainak figyelembevételével készült. Bízunk benne, hogy a kárpátaljai magyarság által megfogalmazott észrevételeket beépítik majd a jogszabályba. Véleményünk szerint ugyanis ahhoz, hogy Ukrajnában ismét béke legyen, elengedhetetlen a kisebbségi jogok európai módon történő garantálása. Mi pedig azt szeretnénk, hogy legyen béke!

Darcsi Karolina