Az egyik legelterjedtebb összeesküvés-elmélet

Jártak-e emberek a Holdon?

1969. július 20-án az Apollo‒11 űrhajó Sas névre „keresztelt” holdkompja a Nyugalom tengere medencében leereszkedett égi kísérőnkre, s világszerte 530‒600 millió tévénéző figyelte, miként lép a Hold felszínére előbb Neil Armstrong, majd Edwin „Buzz” Aldrin. S nemzetiségtől és rassztól függetlenül felemelő érzés fogott el mindenkit, hogy a történelem során első ízben emberek léptek egy idegen égitestre. Az emberiség egészét rövid időre összekapcsoló pillanatokban pedig senki sem gondolt arra, hogy idővel milliók fogják megkérdőjelezni nemcsak az első Holdra szállást, de a NASA egész Hold-misszióját is…

Napjainkban az amerikai lakosság egyötöde nem hiszi el saját hazája egyik leghatalmasabb tudományos sikerét. Magyarországon a megkérdezettek egyhatoda szerint nem járt ember a Holdon. Egy angliai felmérés szerint a ködös Albionban ugyanekkora a szkeptikusok aránya, s különösen a 24‒35 éves korosztály tagadja e roppant sikeres űrmisszió puszta tényét. Világszerte pedig milliók vannak meggyőződve arról, hogy filmstúdióvá átalakított hangárban készítettek el minden fényképet, illetve forgattak le minden filmet az űrhajósok holdi tartózkodásáról, ténykedéséről, kutatásairól, az Apollo-űrhajók visszatérő parancsnoki egységeit pedig repülőgépekről pottyantották bele az óceánba. Sőt egyre többen kételkednek a Hold-missziókban, s ma a holokauszttagadás, a lapos Föld elmélete (ilyen is van!), valamint a Világkereskedelmi Központ elleni 2001. szeptember 11-i merényletet belső munkának tartó teória mellett a Holdra szállás tagadása az egyik legelterjedtebb összeesküvés-elmélet. Miként vált azzá?

A lavinát Bill Kaysing indította el, aki 1956 és 1963 között a Rocketdyne cég alkalmazottja volt, mely azokat a rakétákat tervezte meg, melyeket az Apollo-program során az űrhajók pályára állítására használtak. Előbb csak „megérzései” támadtak, majd szent meggyőződésévé vált, hogy Amerika az 1960-as években és az 1970-es évek elején (az Apollo-program 1972-ig tartott) nem rendelkezett a Hold-utazáshoz szükséges technikai tudással, hiányos ismeretek birtokában arra a következtetésre jutott, hogy a Földön forgatták le a Hold-expedíciókat, s 1976-ban kiadta Sohasem jártunk a Holdon: Amerika 30 milliárd dolláros csalása c. pamfletjét. (Az amerikai Hold-program 30 milliárd dollárba került.) De milyen „bizonyítékokkal” támasztotta alá elméletét? Nos, hiányolta, miért nem látszanak a csillagok a felvételeken, miért nincsenek kráterek a holdkompok leszállóegységei alatt, és miért vetülnek furcsán az árnyékok, mintha több fényforrásból – egy stúdió fényszóróiból – világították volna meg a terepet. Emellett máig kifogásolják, miért nem láthatók a leszállóegységek hajtóműveinek az égésnyomai, miért látszik fodrozódni a fotókon az Armstrong és Aldrin által a Sas leszállóhelyén kitűzött amerikai zászló, mintha meglobogtatná a szél, miközben kísérőégitestünknek nincs légköre, így szél sem fújhat, Aldrin sisakjának az üvegén pedig – melyen visszatükröződik az őt lencsevégre kapó Armstrong – miért nincs fényképezőgép az utóbbi űrhajós kezében. 2016-ban aztán egy Holdra szállás tagadó kiszúrta, miszerint a holdporba mélyedő emberi csizmatalplenyomatot megörökítő ikonikus fényképen a lenyomat recézése nem egyezik meg Neil Armstrong csizmatalpának a mintázatával, mely csizma és a kozmonauta szkafandere a Smithsomian Nemzeti Űrkutatási Múzeumban tekinthető meg. Mindezek alapján tagadják sokan az Apollo-misszió megtörténtét. S miért lett volna szükség erre a csalásra? Az összeesküvés-elmélet hívei szerint azért, hogy Amerika bebizonyítsa, miszerint a Holdra szállással megnyerte a Szovjetunióval vívott hidegháborús űrversenyt. Bár olyan összeesküvés-elmélethívők is vannak, akik az Apollo előtti Atlas, Mercury és Gemini küldetéseket, sőt Jurij Gagarin űrutazását is tagadják…

Most pedig vegyük sorra a Holdra szállás tagadók „bizonyítékait”. Miért nem látszanak a csillagok? Az űrhajósok gyönyörű csillagos égboltot láttak, ám a rövid exponálási idővel készült felvételeken ezt nem tudták megörökíteni, mivel mindegyik expedíció a holdi nappal során kereste fel égi kísérőnket, a Nap által megvilágított felszínről visszaverődő fény pedig túlragyogta a csillagokat. Az Apollo‒16 expedíció során viszont az asztronauták speciális ultraibolya kamerával is készítettek fényképeket, melyeken szépen látszanak a csillagok. Később ezeket összehasonlították a földi ultraibolya-távcsövekkel ugyanekkor lencsevégre kapott fotókkal, és jól látható, hogy az utóbbiakon ugyanaz a csillagállás látszik, mint amelyiket a kozmonauták lefényképezték. Miért nincsenek kráterek? A holdpor, vagyis a regolit mindössze 10 cm vastag, a felvert port a kompok hajtóművei elfújták, s a leszállójárművek nem hagyhattak olyan krátert, mintha egy földi homoksivatagban ereszkedtek volna le. Miért nincsenek égésnyomok? A vákuumban a légkör hiánya miatt a hajtóművekből kicsapódó sugarak nemcsak lefelé, hanem oldalirányban is szétszóródnak. Mi a helyzet az árnyékokkal? Ezek tényleg különösek, nem egyszer kettős vagy többes árnyék látszik, emellett olyan tárgyak is látszanak, melyeknek árnyékban kellene lenniük, ám ennek az oka a regolitban rejlik: a holdpor nagyon erős fényvisszaverő képességgel rendelkezik, így a Napból és a regolitból egyszerre érkező fény kettős vagy többes árnyékokat tud produkálni, sőt a holdporból visszaverődő fény még árnyékban lévő tárgyakat is megvilágíthat. A zászló látszólagos fodrozódására is van magyarázat. Abszolút nem lett volna felemelő látvány, ha a kitűzött lobogó csak úgy fityegett volna a zászlórúdon, ezért egy L alakú merevítő rúdrendszert helyeztek hátul a tetejére és a zászlórúddal ellentétes szélére, Armstrongnak és Aldrinnak viszont az igencsak merev űrhajóskesztyűikkel nem sikerült teljesen kihúzniuk a merevítő rudakat, ezért látszik úgy, mintha szél lebbentené meg a zászlót. Amúgy az összeesküvés-elmélet hívei is elgondolkodhatnának rajta, miként fújhatott volna szél egy műteremben… Ami a fényképezőgép „hiányát” illeti, az űrhajósok a szkafanderükön, nagyjából a mellkasi részen viselték a fényképezőgépüket, az ominózus – és ikonikus – felvételen pedig Aldrin sisakjának az üvegén látható is, hogy Armstrong karja a mellkasi részre nyúlik, ahol a kamera volt. És a mi a helyzet a csizmatalplenyomattal? Az ugyancsak ikonikus fotó nem Armstrong, hanem Aldrin csizmatalpának a nyomát örökítette meg, azon a fényképen pedig, amelyiken Aldrin mászik lefelé a holdkomp létráján, jól látható, hogy csizmatalpának a bordázata megegyezik a lábnyomon látható recézettséggel.

Mindemellett megannyi bizonyíték igazolja a Holdra szállást. Az űrhajóscsizmák, illetve a holdautókerekek által felvert holdpor a filmfelvételeken pontosan úgy, szép lassan hullik alá, ahogy égi kísérőnkön, a földi tömegvonzás hatodrészét kitevő gravitáció mellett alá kell hullnia. Maguk a kozmonauták is úgy, ugrálva mozognak, ahogy a holdi tömegvonzás mellett mozogniuk kell, és az adott időszakban nem volt olyan technológia, amelyikkel ezeket trükkfelvételeken le tudták volna utánozni. Az Apollo‒8 által készített ikonikus fotón jól látható, miként kel fel a Föld a Hold kráterektől szabdalt felszíne fölé, s a Holdra szállást követően is megörökítették bolygónkat kísérőégitestünk horizontja fölött. A Hold körül keringő űrszondák, mint pl. az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter, vagy éppen a kínai Chang’e‒2 által készített képeken ott láthatók az Apollo-expedíciók hátrahagyott eszközei is: a holdkompok leszállóegységei, illetve a holdautók. Sőt nagyobb teljesítményű földi távcsövekkel is észre lehet venni azokat. A mai holdjárók és űrszondák ugyanazokat a tájakat is lefényképezik, melyeket az Apollo-expedíciók során lefotóztak. És ott van a 382 kg kőzetminta, melyeket az űrhajósok hoztak haza, s olyan jellegzetességekkel bírnak, melyek kizárják a földi eredetüket. A kémiai összetételük is csak részben azonos a földiekével, részben viszont különbözik azokétól (ennek alapján dolgozták ki a Hold kialakulásának legelfogadottabb elméletét), amellett majdnem teljesen hiányoznak belőlük a hidratáción átesett, illetve az illékony anyagok. Tehát nem a bolygónkon uralkodó körülmények közepette képződtek. S ha mindez nem lenne elég, a holdfelszínen hagyott lézertükör segítségével nyomon követhetjük égi kísérőnk lassú távolodását.

Akkor miért vert gyökerek, és miért erősödik a Holdra szállás tagadása? Az okok sokrétűek. Az 1972‒1974-es Watergate-ügy, az amerikai kormányzat magas beosztású tagjai által törvénytelenül elrendelt lehallgatási botrány megingatta az amerikai vezetés hitelét az amerikai közvélemény szemében. Amellett Roger Launius, a NASA korábbi vezető történésze szerint „a valóság az, hogy az internet lehetővé tette az emberek számára, hogy minden eddiginél szélesebb körnek mondhassanak bármit, és az az igazság, hogy az amerikaiak imádják az összeesküvés-elméleteket. Minden alkalommal, amikor valami nagy dolog történik, valakinek van egy ellenmagyarázta.” A Fox News tévécsatorna 2001-ben bemutatott Valóban jártunk a Holdon c. dokumentumfilmje – vagy inkább áldokumentumfilmje – csak erősítette a Holdra szállás tagadás teóriáját. Ezenkívül a YouTube és a Reddit közösségi oldalak tele vannak a „leleplező” videókkal. S míg az 1960-as években ott élt a semmi sem lehetetlen, bármit elérhetünk optimizmusa, jelenleg, a társadalmi frusztráció időszakában sokan teszik fel a kérdéseket: ha megtörtént a Holdra szállás, akkor miért nem gyógyíthatjuk még meg a rákot, miért nem tudjuk megállítani az éghajlatváltozást, stb., stb., és egy hatalmas tudományos siker megtörténtében is kételkedni kezdenek. Mindemellett pedig nagy súllyal esik a latba a tájékozatlanság. A NASA mindezek miatt már internetes oldalt nyitott a Holdra szállás bizonyítása végett, s csak remélhetjük, hogy a tudomány mielőbb győzedelmeskedik az áltudomány fölött.

Lajos Mihály