Balla Pál-tárlattal egybekötött ünnepi megemlékezés Ungváron

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából március 14-én kiállításmegnyitóval egybekötött ünnepi megemlékezésre került sor Magyarország Ungvári Főkonzulátusán.

Az egybegyűlteket Albertné Simon Edina konzul asszony köszöntötte, majd a Himnusz közös éneklését követően Bacskai József főkonzul mondott köszöntőt március 15-e, a nemzeti ünnep alkalmából.

– Ma március 15-re emlékezünk, a szabadságot ünnepeljük, a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulóját, azt a napot, amikor a szabadságra, függetlenségre vágyó magyar nép megmutatta erejét. Megemlékezünk és ünnepeljük a forradalom és szabadságharc hőseit, az ő tetteiket, felidézzük az emléküket, őrizzük örökségüket, s összegezzük a történelem máig tartó tanulságait.

1848 fordulópont a magyar nemzet sorsában, határkő a birodalmi elnyomás és a szabad nemzeti, független, önálló nemzeti jövő között, szakítás az elnyomással, és cselekvés azért, hogy a magyar szabadság ne csak álom maradjon, hanem valósággá váljék. A szabadság feltételezi a testvériséget, az összetartozást, mert az emberek csak együtt lehetnek szabadok. A közösségek csak együtt élhetnek szabadon, együtt, és nem egymás ellenében – hangsúlyozta a diplomata.

Elhangzott, hogy Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, az országban azóta is háború dúl, ami nem egyszerűen rányomja a bélyegét, de meghatározza az ünnepeket is.

– Az egyik oldalon ott vannak azok, akik az érvek és a meggyőzés helyett a fegyvereket választották, a másik oldalon ott állnak azok az ukrán polgárok, akik a szabadságot, az egyén és a közösség szabadságát választották, s ezért vállalják akár a halált is. Vállalják a harcot, a küzdelmet, mert hisznek abban az általuk vallott örök magyar igazságban, hogy egyetlen népnek sem szabhatja meg senki, egy másik nép legfőképp, hogy milyen életformát válasszon, milyen utat kövessen – emelte ki Bacskai József.

Beszédében úgyszintén elhangzott, hogy a háború elől százezrek kerestek menedéket Magyarországon s szerte a világon.

– Keresik a reményt, a kiutat, s mentik az életüket, nők és gyerekek, szegények és gazdagok, együtt menekülnek és hisznek abban, hogy előbb vagy utóbb visszatérhetnek a békés szülőföldjükre. Amikor béke van, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a történelemkönyvekből ismert háború nem térhet vissza. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a szabadság, az önállóság mennyire törékeny dolgok. Ilyenkor látjuk és érezzük, hogy a szabadságért mint eszméért nemcsak állandóan meg kell harcolni, de azt meg kell óvni, őrizni – fogalmazott a főkonzul, és kitért arra is, hogy a nemzeti ünnep kapcsán Petőfi Sándorra is emlékezünk, a magyar nemzet költőjére, a forradalmárra, a nemzeti hősre, akinek idén ünnepeljük születésének 200. évfordulóját.

– Ő számunkra azt jelenti, amit Ukrajnának Tarasz Sevcsenko, hiszen minden nemzetnek van nagy költője. Petőfi és Sevcsenko pedig összeköti a magyar és az ukrán népet, s összekapcsolja azokat az érzéseket, melyek bennünk ilyenkor megfogalmazódnak.

Hajtsunk fejet hőseink előtt, emlékezzünk rájuk, tetteikből merítsünk erőt, és kövessük céltudatos összefogásukat, amelyre ma is oly nagy szükség van – zárta ünnepi gondolatait Bacskai József.

A magyar Országgyűlés Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából Petőfi-emlékévet hirdetett a 2022/23-as évre. Magyarország Ungvári Főkonzulátusa Balla Pál festőművésznek a témához kapcsolódó alkotásaiból összeállított tárlattal emlékezik a nemzet költőjére.

Fuchs Andrea, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének alapító tagja és titkára méltatta Balla Pál (1930–2008) festőművészt, aki egykoron rajztanára is volt.

– Jó ötlet volt, hogy ezeket a festményeket a főkonzulátusnak ajándékozta, mert az alkotásokat látva rá is, Petőfire is, március 15-re is és a szabadságharcra is gondolunk, s így egyben kerek a történet. Képeiben minden benne van: kárpátaljai, klasszikus, magyar érzelmű, kidolgozott – mondta többek között.

Balla Pál a monumentális és a táblaképfestészet műfajában alkotott. 1945–50-ben az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában folytatott tanulmányokat, ahol Erdélyi Béla, Boksay József, Manajló Fedor, Koczka András voltak a mesterei. 1955–56-ban elvégezte a Lembergi Iparművészeti Főiskolát. 1958-tól az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola tanára, 1968-tól az Ukrán Képző- és Iparművészeti Szövetség tagja, 1976–80 között az Ukrán Képző- és Iparművészeti Szövetség kárpátaljai szervezetének elnöke. 1970–80 között a kárpátaljai és kassai művésztelepeken alkotott; kezdeményezte a Péterfalvai Képtár létrehozását. 2005-től a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének örökös elnöke, nevéhez fűződik a Tiszaháti Alkotótábor (Péterfalva) létrehozása is. 1946-tól vett részt csoportos és egyéni kiállításokon.

A rendezvényt az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola diákjainak tematikus műsora színesítette.

Az ünnepség zárásaként felcsendülő Szózat sorait – „A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell” – az aznap harmadik alkalommal megszólaló sziréna hangja törte meg, könnyeket csalva egyesek szemébe.

RV