31 végzős szíve fölé tűzték fel a remény zöld szalagját

Szalagavató ünnepség a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban

„A legszélesebb, legbővizűbb folyó is kis patakként kezdi útját, amely egy forrásból fakad. Jelképesen ilyen folyó mindannyiunk élete. A mai alkalmon betekinthetünk abba a csodába, amikor fiatal életek már patakká szélesedtek, amióta a forrástól – a családból – egy mederbe – az iskolába, a gimnáziumba – terelődtek sorsuk hullámai. Ma azt ünnepeljük, hogy a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum végzős diákjai arccal a célegyenes felé fordulnak, s heteken belül új vizekre eveznek. Egy mondás szerint nem az a fontos, honnan fúj a szél, hanem hogy hogyan állítod be a vitorláidat!” – ezekkel a gondolatokkal vette kezdetét a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum – korábbi nevén Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium – szalagavató ünnepsége március 24-én a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.

Az ünnepség kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek a háború áldozataira.

A végzősök ünnepélyes színpadra vonulását követően Szabó Árpád, a líceum igazgatója mondott köszöntőt. Beszédében arra biztatott mindenkit, hogy minden nehézség ellenére a pozitívumokat tartsák szem előtt és bizakodjanak a jövőben. „Eddigi pályafutásom alatt még soha nem láttam ilyen fontosnak a szalagavató ünnepségünket, amelyből nemcsak diákjaink, de mi is erőt merítünk. Mert amikor ma feltűzik osztályfőnökeitek a remény zöld szalagját, akkor nemcsak ti reménykedtek a szebb jövőben, de mi mindnyájan, mert ti vagytok a jövő, a mi jövőnk is” – szólt a diákokhoz Szabó Árpád, s arra kérte őket, legyenek hűek a líceum elveihez, hagyományaihoz és öregbítsék az intézmény hírnevét. „Telesüljenek vágyaitok, érjétek el céljaitokat, legyetek méltók nemcsak tanintézményünkhöz, hanem ehhez a maroknyi kárpátaljai magyarsághoz, amely már annyi vihart átélt a történelem folyamán, mégis itt vagyunk, és remélem, itt is leszünk” – húzta alá ünnepi beszédében az igazgató.

A szalagtűző ünnepség az intézmény legszebb hagyománya, melyre évről évre lelkesen készül az érettségi előtt álló évfolyam. A zöld szalag számos jelentést hordoz: reményt sugároz, bizakodást áraszt, összeköt. Ennek jegyében Mázor Júlia és Mihovics Magdolna osztályfőnökök diákjaik szíve fölé tűzték a zöld színű szalagokat, majd a diákok is feltűzték azokat osztályfőnökeiknek és az igazgatóság tagjainak. A büszke osztályfőnökök ezután személyes hangvételű és megható gondolatokat osztottak meg az elmúlt közös évekről, a megannyi maradandó emlékről.

„Azt kívánom nektek, hogy a hátralévő pár hónapot hasznosan, tanulással töltsétek, és legyetek hálásak szüleiteknek és tanáraitoknak azért, hogy a felkészüléshez erejükön felül minden lehetőséget megadnak. Ahogyan a zöld szín is szimbolizálja, a lehetőség adott és megvan, hiszen sikerült megtartani ezt a szalagavatót is” – hangsúlyozta köszöntőjében Erdei Péter beregszászi magyar konzul, majd egykori matematikatanárának gyakran emlegetett mondását idézte: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.”

„Ennyi feszültség, izgalom és várakozás régen kísérte a szalag­avató előkészületeit. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy a nehézségek ellenére ma méltóképpen tudunk ünnepelni. Ez a mai nap a közös munka diadala, felemelő érzés szülőnek, tanárnak, diáknak egyaránt” – fogalmazott köszöntőjében Babják Edit, a Beregszászi Városi Oktatási és Kulturális Osztály vezetője, aki útravalóul Váci Mihály szavaival biztatta a végzősöket: „És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy; s egy tekintetük elhitesse véled: – szép dologért élsz – és érdemes élned.”

Gratulált a „külső körülmények által rendkívüli módon megnehezített pályán is a célegyenesbe fordult” diákoknak Fodor Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettese, valamint levélben köszöntötte az ünneplőket Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője.

A köszöntők sorát Margitics János református lelkész és Marosi István görögkatolikus áldozópap zárta, akik megosztották biztató gondolataikat a zöld szalag kapcsán, majd Isten áldását kérték az érettségi előtt álló fiatalokra.

A mindenkori „gimnazisták” közös értékeinek szimbóluma a staféta, amelynek egyre gyarapodó szalagjai az előző évek végzősei számára fontos értékeket hordozzák és viszik tovább. A múlt, a jelen és a jövő értékei vannak feltűzve rá. Egy évig a mostani végzősök őrizték az összetartozásnak ezt a jelképét, s a szalagavató ünnepség keretében saját értékeikkel gazdagítva továbbadták azt a nyomukban haladó osztálynak.

A színpadon felsorakozott végzősök néhány évvel ezelőtt kisgyermekekként lépték át a tanintézmény küszöbét, s az eltelt idő alatt ismeretekkel, tudással, tapasztalatokkal, barátságokkal, életre szóló emlékekkel gazdagodva értek el a mai naphoz. A tarsolyukba gyűjtött gondolatokat, a számukra meghatározó értékeket mutatták be műsorukban, mely egyben versben és dalban kifejezett vallomás a családról, a szeretetről, a szülőföldről, az anyanyelvről, a hitről, a becsületről, a reményről. S hogy ezeket nemcsak szóban vallják, hanem ezen értékek szerint cselekszenek, annak egyik bizonyítéka, hogy adománygyűjtő dobozt helyeztek el a színpad előtt, s arra kérték szeretteiket: az ünnepi virágcsokrokra szánt összegeket ajánlják fel inkább a harcokban megsebesült katonák gyógykezelésére és rehabilitációjára. A gyűjtéshez csatlakoztak más osztályok, a tanári kar és az ünnepségen jelen levő számos meghívott is. Az végzősök összeállítása végén megható sorokkal emlékeztek meg az elmúlt évben elhunyt osztályfőnökükről, Onoprijenko Viktóriáról.

A hagyományokhoz híven a tanári kar dallal köszöntötte a szalagavatós diákokat, akik az ünnepség záróakkordjaként keringőt táncoltak, melyet Beregszász város lakóinak örömére megismételtek a művelődési ház előtti téren.     

CsA