Húsvéti üzenetek

Jézus Krisztus maga a béke

„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.” (Jn. 14, 27)

Jézus ezeket a szavakat akkor mondja tanítványainak, mielőtt egyikük fegyvereseket hozna ellene, hogy elfogják és bíróság elé állítsák Őt. Bíróság elé, mert hamis tanúkat hoznak ellene, hogy olyan bűnökkel vádolják, amelyeket nem követett el, és halálra adják azt, aki csak jót teremtett.

„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.”

Milyen békét adott Jézus a tanítványainak? Az Ő békéjét, melyet a szívében hordozott, és amely mindig benne volt, amikor azokkal kommunikált, akikkel találkozott: akár jókkal, akár rosszakkal. Ő mindig is ennek a békének a hordozója volt. Követnünk kell Jézus minden tanítását, viselkedését, az emberekhez és az eseményekhez való hozzáállását, hogy tisztán felismerjük ezt, és átjárjon bennünket ennek a valósága. Olyan valóság ez, mely különbözik számos más béketervtől: „Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” Jézus békében van és békét hordoz – Ő maga a béke. Látjuk, hogy Jézus mindent békében él meg, még akkor is, amikor azokkal beszél, akik elárulták, elítélték, halálra adták, megverték, megalázták és keresztre feszítették.

Jézus azoknak adta át ezt a békét, akik nyitottak voltak Őrá, akik elfogadták Őt; átadta tanítványainak, és egyben hatalmat és küldetést is adott nekik, hogy az Ő békéjét másoknak is elvigyék. Ennek a békének a forrása a világ Teremtőjével, a Mennyei Atyával való kapcsolat. Ebben a kapcsolatban Krisztus megtapasztalta az Atya gondoskodását és szeretetét. Hasonlóképpen mindazok, akik elfogadják Jézust életük urának, és rábízzák életüket, szintén megtapasztalják ezt az erőt, szeretetet, gondoskodást és békét, ami az Atyával való kapcsolat gyümölcse.

Amikor pedig Krisztus feltámadt, ennek a békének újabb forrása lett – az Ő halál felett aratott győzelme. A mennyek országának kapui most mindenki előtt nyitva állnak. Egy olyan országnak a kapui, melynek minden lakója között béke uralkodik. Itt, a Földön mindannyian ilyen békére vágyunk, különösen most, amikor annyi fájdalmat élünk át a háború borzalmai és az azzal kapcsolatos veszteségeink miatt.

„Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen!”

Szívünk aggodalmai és félelmei azt mutatják, hogy még nem fogadtuk el Krisztus békéjét. Mert a háború kellős közepén is lehetünk a béke emberei. Ez különösen is vonatkozik ránk, akik hiszünk Krisztus feltámadásában, hisszük és tapasztaljuk az Ő győzelmét, erejét és útmutatását mindennapi életünkben.

Krisztusban szeretett Testvéreim! A mi küldetésünk az, hogy Krisztus békéjének hordozói legyünk. Valóban az vagy? Békesség van a szívedben? Vagy talán aggodalmak és félelmek szorongatnak? Ne félj beismerni a félelmeidet, inkább attól félj, nehogy bennük maradj. Menj el aggodalmaiddal Krisztushoz, keress vele szoros kapcsolatot, fogadd el az Ő megszabadító erejét, és töltsön el az Ő békéje! Mert az a béke, amit Jézus adott, mindannyiunkhoz közel van, ha Őrá bízzuk az életünket.

Legyen a húsvéti ünnepek ragyogóan fényes időszaka alkalom arra, hogy Krisztus győzedelmes erejével töltekezzünk, és a béke emberei legyünk még a háború közepette is!

Krisztus feltámadt!

Lucsok Péter Miklós

püspök, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye apostoli kormányzója

Húsvéti örömhír

„Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

       (Lk. 15, 32)

Húsvéti örömhír – így nevezzük a Jézus Krisztus feltámadásáról szóló üzenetet.

Kétezer évvel ezelőtt félelem, veszteség, reménytelenség uralkodott a csalódott tanítványok életén. Ebben a helyzetben jelent meg az örömhír az angyal közvetítésében, amit először a két Mária hallott: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondta” (Mt. 28, 5–6). Azt követően találkoztak Jézussal ők is és a tizenegy tanítvány, akiket köszöntött az élő Jézus: „Békesség nektek!”

A test feltámadása felől győződhettek meg a tanítványok és mindazok, akik találkoztak Jézussal. Húsvétkor, a feltámadás ünnepén nem szeretném bizonygatni a feltámadás tényét, inkább csak azt mondom, hogy én hiszem a feltámadást. Hiszek abban, hogy Jézus ígérete szerint lesz a test feltámadása, és azt követően az ítélet. Hiszem és vallom, hogy Jézus az élő Úr, aki az én életemet formálja nap mint nap. Ő hívott a hitetlenség állapotából hitre igéje és Szentlelke által. Ő elevenítette meg életemet, mert a halál állapotában voltam. Rám is igaz a tékozló fiú atyjának a kijelentése: „Meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Lk. 15, 24).

Mostani helyzetünkben is életet támaszt Jézus Krisztus. Ez megtapasztalható az egyház mindennapjaiban. Az evangélium hirdetése a Szentlélek munkája által eredményez ébredést (ráébredést), megtérést, olyan változást, amit meggyőződéssel állíthatunk új életnek. Az ige élettelen gyülekezetet elevenít meg, halott családi kapcsolatokat tesz élővé.

Ukrajnában a háború árnyékában élő emberek joggal érezhetik, hogy a pusztítás, a halál útján járnak. Európában és Ukrajnában háborúról, fegyverkezésről beszélnek, halálról, gyászról és veszteségről tudósítanak. Ebben a helyzetben szólít meg bennünket az Élet Ura, aki legyőzte a halált: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok” (Jn. 14, 18–19).

Ezzel a titokzatos látással és csodálatos élettel ajándékozzon meg bennünket az Isten, hogy lássuk az élő Krisztust az egyházban, a családban, és lássák bennünk, tanítványaiban is. Kérjük az Élet Urát, hogy elevenítse meg az elhalt, elpusztított életkedvet, párkapcsolatokban a szeretetet, embertársak között a tiszteletet és a megbecsülést. Kérjük az Élő Urat, hogy igéje és lelke által vezessen a hitetlenségből hitre, a reménytelenségből reménységre, halálból az örök üdvösségre. Erre a változásra van szükség az egész világon: hogy a pénzt istenítő emberiség teremtőjét, megváltóját és megszentelőjét imádja és tisztelje, felebarátját szeresse és támogassa.

Áldott ünnepet kívánok!

Zán Fábián Sándor,

a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke

Húsvéti üdvözlet – 2023

„Láttuk azonban, hogy Jézust a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta. […] Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat vezet a dicsőségbe, hogy üdvösségünk szerzőjét szenvedés által vezesse el a tökéletességre.” (Zsid. 2, 9–10)

Feltámadt Krisztus!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Miután befejeztük a szent nagyböjtöt, a megtérés időszakát, amely telve volt imádsággal, böjttel és irgalmassági cselekedetekkel, átimádkoztuk a szent nagyhét gyönyörű szertartásait, belépünk Jézus Krisztusnak a halál, a bűn és a Sátán fölött aratott győzelmének kimondhatatlan örömébe. Jézus győzelmének ezen a nagy ünnepén, az egyház – mint jó anya – meghív bennünket, hogy teljes szívből dicsőítsük a feltámadt Krisztust. Meghív bennünket, hogy hitünk szemével szemléljük Üdvözítőnk sebeit, amelyet a mi örök üdvösségünkért kapott. Jézus Krisztus lett a mi üdvösségünk szerzője.

Szent Pál zsidókhoz írt levele úgy beszél az Üdvözítőről, mint legfőbb főpapról, aki életét adja az Ő testvéreiért, hogy dicsőségre vezesse őket. „Jézus a végsőkig beteljesítette a megszentelődést, a főpapi önátadást a világnak és Istennek” – írja XVI. Benedek pápa azt mondva, hogy Krisztus keresztjének titkában új, egyetemes liturgia valósult meg.

Jézus Krisztusban az Atyaisten nekünk adja szeretetét, és magához vonz bennünket úgy, hogy a kereszt Isten egyetlen igaz dicsőítésévé válik. Nagypéntek után, amikor az Üdvözítő meghal a kereszten, és eltemetik, a húsvét hajnalának új korszaka köszönt be: Jézus dicsőségesen kiszáll a sírból, Ő erősebb a halálnál. Jézus Krisztus feltámadása Isten ősatyáknak és pátriárkáknak adott ígéretének a beteljesedése: „Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, mert az Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust” (Apostolok cselekedetei 13, 32–33). Szent Pál apostol beszédének ezen szavai hallgatóságát kimondhatatlan örömmel töltötték el. Mi részesei vagyunk Isten ígéretének, a nagy ősatyák és pátriárkák gyermekei vagyunk.

Aranyszájú Szent János, a választott nép ószövetségi húsvétját összehasonlítva a keresztények húsvétjával ezt mondja: „Az izraeliták csodát szemléltek. Te is meglátod azt, sőt sokkal nagyobbakat és magasztosabbakat annál, mint amit ők láttak az Egyiptomból való kivonuláskor. Te nem láttad a hadseregével elmerülő fáraót, de láttad a Sátánt teljes fegyverzetével a hullámokba fulladva. Az izraeliták átkeltek a tengeren, te átléptél a halálon. Őket kiragadták Egyiptomból, téged a gonosz lelkektől. Az izraeliták elhagyták az idegen rabságot, te pedig elvetetted a bűn sokkal keserűbb rabságát.” Halálból való dicsőséges feltámadásával Isten Fia legyőzte a Sátánt összes fegyverzetével együtt, legyőzte a legfélelmetesebb ellenséget, a halált. Győzelmével Isten fiainak szabadságát ajándékozta nekünk.

A húsvét titka a szent apostolok életének alapjává válik. Azzá a forrássá, amely Krisztus tanítványainak első közösségeit táplálja. Mindezt jól fogalmazza meg a katolikus egyház katekizmusa: „Mindaz, ami ezekben a húsvéti napokban történt, az apostolokat – és egész különösen Pétert – a húsvét reggelén kezdődött új korszak építésének szolgálatába állítja. Mint a Föltámadott tanúi, egyházának alapkövei maradnak” (642. pont). Ezen az alapon áll Krisztus egyháza, amely magára Jézus Krisztusra épül, és amelyet helytartójára, Péter apostolra és az ő utódaira bízott. Ezért az egyházért szenvedtek az apostolok és tanítványaik, Szent Jozafát és munkácsi egyházmegyénk hű fiai: Romzsa Tódor és Orosz Péter, Chira Sándor és Zavagyák József, Legeza Péter és Legeza István, Margitics János, Ortutay Elemér és Lelekács János, Háfics István, Ruszinkó Miklós, Cibere Teodor és sok más atya, hitvalló. Így mi is, szeretett testvéreim, szilárdan tartsunk ki Péter sziklája mellett ebben a nem egyszerű időszakban. Legyünk hűek katolikus egyházunkhoz, hűek jóságos püspökeinkhez és papjainkhoz.

A 410. napját éljük népünk hősies harcának, amelyet a kegyetlen megszállók, a jelen gonosz fáraója ellen vív, aki rabságba taszítani és elpusztítani akar minket. Valójában a honvédő háború történelmi időszakát éljük egy kegyetlen és erős ellenséggel szemben, ugyanakkor megértve, hogy az Isten védelmez bennünket, segít minket, meghallgatja könyörgésünket. Hallja az egész világ keresztényeinek imádságát, akik imádkoznak és segítenek nekünk.

Tanúsítjuk a zsoltáros szavainak igazságát, amely így dicsőíti Istent:

„Az Úr világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, […] ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem. Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem” (Zsolt. 27, 1–3).

A feltámadt Krisztus fénye ragyogjon mindnyájunk szívében, és adjon erőt, bátorságot hazánk védőinek, mindazoknak, akik most nagyon nehéz helyzetben vannak, akik elvesztették legkedvesebb hozzátartozóikat. A halált legyőző feltámadt Úr áldjon meg mindnyájunkat!

Feltámadt Krisztus!

Luscsák Nílus

munkácsi görögkatolikus püspök