József Attila: Ősapám
Fakó köntösben, hószin ménlován,
Álomban, éjjel, itt jár Ősapám,
Ruhája egyszerű, diszt nem visel,
De nagy szemében őserő tüzel.
Dús hosszu fürtje barna mint a föld,
Vasmarka kérges, nagy tusákra tört,
Süvegje mellett karvalyszárnya száll,
Előtte messze száz vitéz halál.
Rézarca, mint a gondos est, nyugodt,
– Kacagni tán soha nem is tudott –
Nyakán feszűlnek holló-vérerek,
Tömbmelle vulkán tengerek felett.
Leszáll lovárul – tán Hadúr maga! –
Bronzajka mozdul s nem hallik szava,
Rám néz, szemembe, kezet fog velem,
Bús apa bús fiával, csendesen.
Kissé Ady Az ős Kajánjára emlékezet, de csak látszólag. Nem pöröl senkivel, nem sopánkodik, panaszkodik, önsajnálkodik. Nem is a borgőzből, hanem az álomból érkezik hozzá az ősapja. József Attila igen fiatalon írta e versét, ugyanabban az évben, amikor a Nem, nem, soha! című csatakiáltását. Lehet, hogy éppen ezért hívta országos tetemre az ősapját is. Az őskultusz legősibb örökségünk, még messze napkeletről hoztuk magunkkal. A halott ősök szelleme őrzi tovább az utódokat, kis pusztai balbaljaik (kő síremlékeik) ajkait tiszteletből zsírral kenik, tejet, italt visznek nekik, hogy kiengesztelődjenek, és vigyázzák leszármazottjaikat. Igen ősi képzetek, képek ezek. Figyeljék csak: kérges vasmarok, karvalyszárnyak, száz vitéz halál. Versbéli időutazás. A költészet ősforrásáig tér vissza József Attila, s a téma nem véletlenül jelenik meg A Dunánál című versében is: „ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,/ mert az őssejtig vagyok minden ős”. E dalát koboz- és dorombkísérettel lehetne énekelni, olyan, mintha valahol Keleten szerezték volna, koroméjben, harsogó tüzek mellett, mert e vers akár ezer évvel ezelőtti is lehetne. Élvezni kell minden sorát, hisz gyönyörű, műremek képekből alkotja meg az álombéli jelenésből gigásszá emelt ősét. Ám a „bronzajak” figyelmeztetés is, hisz szobrok készülnek bronzból, s noha jelentheti, hogy ősapja szavatartó s embere szavának, ám még inkább arra int, hogy ne szobrokban őrizzük az ősök szellemét, hanem magunkban.
Pataki Tamás
