Ferenci Attila nyerte a Versünnep Fesztivál 2023-at, Jakab Tamás is döntőzött
2023. április 11-én, a költészet napján rendezték meg a Versünnep Fesztivál 2023-as döntőjére. A versünnep professzionális előadói számára a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán tartott döntőbe a zsűri döntése alapján 11 produkció jutott be. Öten versmondással, négyen versmegzenésítéssel, ketten képzőművészeti alkotással léptek színpadra a magyar költészet napján rendezett rangos seregszemlén. A zsűri értékelése alapján az ismert kárpátaljai színművész, a badalói Ferenci Attila kapta meg az első helyezettnek járó díjat, Lovászi Edina és zenekarával megosztva közösen. További örömre ad okot, hogy egy másik kárpátaljai fiatal – aki szintén Badalóból származik –, Jakab Tamás, a Kaposvári Egyetem 3. éves színinövendéke is bejutott a döntő legjobb 11 előadója közé, nagy sikert aratva produkciójával. A rendezvényről és az átélt élményeikről, tapasztalatszerzésről kérdeztük őket.
– Hogyan jelentkeztetek a Versünnep Fesztiválra? Milyen elvárásoknak kellett eleget tenni? Hogyan zajlott maga a verseny?
Attila: Én vagyok annyira elvetemült, hogy már 5. alkalommal mérettetek meg ezen a versenyen, és szintén 5. alkalommal jutottam be a döntőbe. Legelőször még 2006-ban, akkor az 1956-os forradalommal kapcsolatos témában szerepeltem. Mindig valamilyen neves évforduló kapcsán rendezik meg a versünnepet. Idén is az évfordulós költők – Petőfi Sándor, Szendrey Júlia, Kormos István, Madách Imre – voltak a kötelezők, akiktől lehetett választani. Emellett pluszkategóriaként kortárs mű, vers, próza, esetleg mese, képzőművészeti alkotás, illetve az idén már tánc is volt az elődöntőben. Az elődöntőt a Budapesti Operettszínházban, a Kálmán Imre teremben rendezték. Három verssel kell nevezni. Én Füzesi Magda Zárszámadás című versével neveztem mint kortárs, Petőfi Sándortól a Dicsőséges nagyurak, illetve Madách Imrétől az Isten veled című verseket adtam elő. Az utóbbi egy szép szerelmes vers, nagyon nehéz nyelvezettel. Az elődöntőre április 4-én került sor, itt szabadon választhattunk verset, nem egymás után kell előadni, hanem két körben, kis szünettel. Én Petőfi versével kezdtem, hála Istennek, a zsűrinek nagyon tetszett, elmondták, hogy komplex és jól felépített, kritikaként viszont elhangzott, hogy a közönség megszólítására kicsit kevés az impulzus. Aztán Méhes Lászlóval, a zsűri egyik tagjával, Jászai Mari-díjas magyar színésszel és rendezővel, illetve a többi zsűritaggal is nagyon jól elbeszélgettünk arról, hogy mik a versmondás határai. Az 5 alkalomból ez volt eddig számomra a legnagyobb élmény, hogy az elődöntőben a produkcióm után többet tudtunk beszélgetni, amiből szakmailag nagyon jól tudtam építkezni.
A döntőben viszont már nem választhatod meg az előadni kívánt művet, hanem a zsűri szerkeszt egy versenyprogramot, ami eléggé vegyes. Nagyon örültem, hogy számomra a Zárszámadást választották, ezt Füzesi Magda 2020-ban írta Trianon kapcsán. Ez a vers összefoglalja a kárpátaljaiak viszontagságait Trianontól egészen a XXI. századig, s jelenleg is nagyon aktuális. Fél évvel ezelőtt hallottam először ezt a verset, akkor nagyon megmaradt bennem, és ennyi időnek kellett eltelni ahhoz, hogy ez a vers úgy érjen meg bennem, és úgy tudjon kijönni, ahogy annak lennie kell. Aki engem ismer mint versmondót, az tudja, hogy általában elég széles skálákat használok az előadásmódban. Ez a vers pedig azt kívánja, hogy a belső indulatnak hatalmasnak kell lennie az emberben, viszont kifelé már nagyon fegyelmezetten kell dolgozni, a közönségnek viszont látnia kell, hogy mennyi feszültség van emögött, vagyis 100 évnyi történelem mögött. Ez nekem nehezebben megy, mert néha az indulatokat át kell, hogy engedd magadon. Idén is én voltam az első prózai előadó, ahogyan tavaly is – ennek már nem annyira örültem.
A zsűriből Császár Angela Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a zsűri elnöke vette magához először a mikrofont, és a Zárszámadás egyik sorát ismételve elmondta, hogy látszik, hogy milyen mélyről fakadnak fel az igazságok: „És tudjuk azt, Attila, hogy maga nagyon attraktív, intenzív előadásmódot szokott használni, viszont örülünk, hogy ezt ilyen fegyelmezetten meg tudta csinálni. Ebből kiviláglik, hogy előadóként kitűnően dolgozott, és emberként is nagyszerűen vizsgázott” – ennyi volt a kritika.
Nagyon örültem, hogy egy kárpátaljai verssel egy kárpátaljai színész kiállhat, és nekem ez mindig vesszőparipám volt, hisz eddig mind az 5 alkalommal a kortárs kategóriában mindig kárpátaljai művet hoztam. Ezzel most meg tudtam nyerni ezt a versenyt, nem ellenkezett senki, a versenytársak is odajöttek, gratuláltak, és elmondták, hogy ez egy megérdemelt díj volt.
Sikerült beszélnem Magdi nénivel is, mondtam neki, hogy az ő versét fogom előadni, aztán amikor megnyertem, ismét sikerült vele beszélnem, és örömmel mondta, hogy nagyon büszke rám. De ez igazából nemcsak az én eredményem, hanem a közös eredményünk.
Tamás: A jelentkezési határidő lejárta előtt pár perccel jelentkeztem a Versünnepre. Azt éreztem, hogy nekem szükségem van egy ilyen élményre. Továbbá nagy szerepet játszott az is, hogy ez az év Petőfié, aki mindig közel állt hozzám, és talán vele tudok a legjobban azonosulni. Az őrült című versét vittem a versenyre, illetve még választottam egy egészen más műfajt is: Kormos István Mese Csirió mókuskáról című meséjét. Végül a zsűri a mesét választotta, amit én nagyon élveztem mesélni. A döntőben érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen felnőtteknek gyerekmesét mondani. Sok csillogó tekintettel találkoztam közben. Érdekes ez a pódiumművészet, mert úgy fogom fel az egészet, mint a színházat, de ez valahogy másabb, és szerintem ugyanúgy tud hatni az emberekre, viszont ennek a kulcsát még nem találtam meg.
– Külön öröm, hogy két kárpátaljai, mi több, két badalói is eljutott az elődöntőig, aztán a döntőig is. Hogyan éltétek ezt meg?
Attila: Igen. Tamás hétfőn elődöntőzött, én pedig kedden. Amikor megérkeztem, mondták a stábtagok, hogy milyen jó, hogy jöttem, „mert eddig csupa női előadó volt, egy srác volt csak, aki viszont nagyon jó volt”. „Ki? Jakab Tamás?” Igen, aki mesét mondott, és a legjobb fajta stand upból, és nagyon jól szórakoztunk az előadásán.” Mondtam nekik, hogy a fiú falumbeli, ezért nem nagyon kell ezen csodálkozni. Tehát az 5 prózai előadó közül a versünnep döntőjében kettő badalói volt. Ennek nagyon örültem, Tamás nagyon izgult, saját elmondása szerint még nem is szerepelt szavalóversenyen, 23 évesen először volt ilyen rendezvényen, ahol azonnal eljutott a döntőig. Kapott hideget, meleget, fiatal még, érnie kell, sok mindent meg kell tanulnia, viszont nagyon izgalmas karakter. Egyébkén A helység kalapácsa produkción is együtt dolgozunk, és elmondhatom, hogy nagyon alázatos, tehetséges, jó adottságú fiú.
Tamás: Különböző napokon voltunk jelen a versenyen Attilával, és ő már eléggé tapasztalt ebben, hiszen többször döntőzött már, és érzi, hogy mikor jó valami, és mikor nem. Írta nekem az ő elődöntője után, hogy szerinte mindketten döntőzni fogunk, és büszkeséggel tölt el, hogy két badalói is itt van a versünnepen. Ezért külön is nagyon szép emlékként marad meg bennem.
– Milyen érzésekkel tértetek haza?
Attila: Azt mondtam, hogy ezt míg meg nem nyerem, addig ezt csinálni kell. Egy sportoló is úgy van vele, hogy bármilyen versenyre is nevez, akkor elégedett csak, ha megnyeri azt. Hogy megnyertem, nagyon jó érzés. Tehetséges emberekkel is találkozhat az ilyen versenyeken az ember, és olyan jó elbeszélgetni velük, elmondani, hogy a versnek jelenleg is van aktualitása. Nem az van, hogy: „Jaj, ki olvas verset a mai világban?” Igenis olvasnak verset, fiatalok verseket zenésítenek meg. Lovászi Edina és zenekarával holtversenyben nyertük meg az első díjat, ők is olyan csodálatos megzenésítést csináltak Petőfi Reszket a bokor, mert… című verséből, hogy két napig még azt dúdoltam a verseny után. Tehát ma is meg lehet modernül fogni egy verset, hogy aktualitása legyen. Én is azért választottam a Dicsőséges nagyurakat, mert annak jelenleg olyan aktualitása van, hogy az páratlan. Ismétlem: ez a díj nemcsak a saját érdemem. Mert ott van benne a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színháznak az érdeme is, mert sokszor lehetőséget biztosítottak, hogy szavaljak, tovább a TV21 Ungvár érdeme is, 3 évig, közel 1 000 versműsort szerkesztettem velük, illetve Füzesi Magda munkássága. A legfontosabb pedig, hogy ott legyen az ember mellett a családja, mert anélkül az egész nagyon hiányos lenne.
Tamás: Szép emlékekkel. Én az elődöntőt élveztem igazán, mert a Petőfi-verssel megríkattam a zsűrit, a Kormos István meséjén pedig nagyokat nevettek. Két véglet volt, jó érzéssel töltött el, hogy tudtam hatni rájuk, vagyis figyeltek az előadásomra.
A Versünnep Fesztivál 2023 döntőjének teljes műsorát itt megnézhetik újra:
Dankai Péter
