A gyümölcstermelők jó része a fennmaradásért küzd

A tavasz nagy részére jellemző rendkívül hideg időjárás, az igen csapadékos június, a növényvédő szerek árainak a megnövekedése, a háború szülte munkaerőhiány közepette milyen idényt zártak a szamócatermesztők, és milyen helyzetben vannak jelenleg a bogyós gyümölcsök, illetve a fás szárú gyümölcsök termesztői? Ezekről a kérdésekről beszélgettem el Molnár Ildikó falugazdászszal.

– Már tavaly, a háború kitörésének az évében súlyos gyümölcstúltermelés alakult ki az országban, melynek következtében a friss árukkal való piaci kereskedés sem hozott nagy hasznot a termelőknek, s a tárolt vagy feldolgozott termékeket is nehezen vagy éppen nyomott áron lehetett csak értékesíteni. Míg ugyanis a világjárvány, illetve a háború előtti időszakban a helyi termelők hatalmas mennyiségű gyümölcsöt exportáltak a szomszédos országokba, főleg vasúton és hajón, addig a háború kitörésével és a gabonaexport előtérbe kerülésével a gyümölcsök kivitele háttérbe szorult, úgymond „elfeledetté” vált Ukrajnában – fejti ki a szakember.

– Rátérve a különböző gyümölcsök termelőinek a helyzetére… Milyen lett az idei szamócatermés a minőség és a mennyiség terén? Miként viszonyult mindez az előző évekéhez képest, és milyen árak mellett tudták értékesíteni a termelők az árujukat?

– Ez a kultúra volt a leginkább jövedelmező a 2023-as idényben, sőt elmondható, hogy előreláthatólag ez az a kultúra, amelyikkel még megéri foglalkozni. A szamóca az idei szezonban jó bevételt biztosított a helyi termelőknek. Igaz, a szeszélyes időjárás a termés mennyiséget csökkentette az előző évihez képest, de valamivel jobb áron és könnyen el lehetett adni. A fóliás termesztők esetében 200 hr/kg ár mellett kezdődött a szamócaidény, míg a dömping beköszöntével, a szabadföldi ültetvények érésének az elindulása előtt a termelők 100–120 hr/kg áron tudták eladni a nagybani piacokon az árujukat. A szabadföldi termesztők esetében már valamivel kisebb ár volt a jellemző, de ebben az esetben sem csökkent 30–40 hr/kg alá a szamóca ára. A termés minőségét illetően is jó évet zártak a termelők, mert ha visszaemlékszünk, a piacokon alig lehetett találni lekvárnak való gyenge minőségű termést, ez hiánycikk lett, s alig volt különbség a lekvárnak és friss fogyasztásra szánt termés ára között. Összességében elmondható, hogy a termés mennyisége a többi évhez képest közepes, a minőség kiváló, az ár pedig éppen megfelelő volt, mert követte az inflációt. A jó szezon máris meghozta a kedvet a szamóca ültetéséhez, már most látszik, hogy a jó jövedelmezőségnek köszönhetően sokkal nagyobb területen fogják termeszteni a következő évben a szamócát, mint idén.

– Milyen a helyzetkép a bogyósok termesztése és értékesítése terén?

– Itt már sokkal árnyaltabb a helyzet. Vidékünkön elsősorban málna-, illetve ribizliültetvények vannak, s az áfonya termesztésére is történnek próbálkozások.  A málna- és a ribizliszezon lassan befejeződik, a termések ára az előző évihez képest nem változott, s a piacokon megfelelő mennyiségben kaphatók. Elmondhatjuk, hogy pont elegendőt termelnek belőlük vidékünkön, nem beszélhetünk sem túltermelésről, sem hiányról. Ám a termesztő szemszögéből nem megnyugtató a helyzet, mivel a kézimunkaerő-igény különösen nagy, és az órabérek, valamint a munkaidő-ráfordítás költségének a megemelkedése sok termelőnél azt eredményezte, hogy a termést nem szedték le. Pedig kimagasló termésmennyiség ígérkezett a bogyósokból.

– Az áprilisi havazást és a jégesőket túlélő, illetve elkerülő fás szárú gyümölcsök esetében milyenek lettek a már beérett termések, milyen árak mellett tudták azokat értékesíteni, s milyen kilátások várhatók a később érő gyümölcsök terén?

– A fás szárú gyümölcsök termesztői nagy bajban vannak. Az inputanyagok árainak a megnövekedéséhez, a munkaráfordításhoz és az ültetvények fenntartási költségeihez képest már tavaly sem volt kifizetődő az eladhatatlan 7–10 hr/kg árú alma, a 30–40 hr/kg árú barack stb. termesztése. A termelők éppenséggel nullával vagy veszteséggel zárták az évet. Ennek következtében, illetve a munkaerőhiány okán már tavasszal sok termesztő metszés és lemosó permetezés nélkül vágott bele a szezonba. Némileg kedvező jövőképet fest, hogy van ellenpélda is, a termelők több mint fele elvégezte a tavaszi munkálatokat, és bízva a megfelelő jövedelmezőségben, folytatta a munkáját. „Ha már termőkorba került az ültetvény, akkor dolgozni kell vele, csak lesz valahogy…” – mondták.

A kora tavaszi meleg időjárás idő előtt megtörte a kényszernyugalmi állapotot, így sok esetben a megszokottnál egy-két héttel hamarabb kezdtek virágzani a gyümölcsfák, s valamilyen csoda folytán az erősen hideg április és május sem tett kárt a virágzásban, legalábbis nem olyan mértékben, mint az előző években. A virágzás a csapadékos, szeles időjárás mellett is megtörtént, bekötött, sőt a gyümölcskötődés is megfelelően végbement. A jelentkező kártevőket, gombás megbetegedéseket is könnyen kivédte az a gazda, aki permetezett, és odafigyelt a munkájára. Tehát biztató volt a szezonkezdés, úgy nézett ki, elég jó termés lesz. Na, de ezután jöttek a bajok…

A csapadékos május és június épp a hajtás- és a termésnövekedés időpontjában kedvezett a baktériumos betegségeknek (tűzelhalás), továbbá a meggy, valamint a szilva esetében a moníliás fertőzésnek. A körte, egyes fogékony almafajták sok esetben súlyos fertőzésekkel küzdenek, melyeknél a kezelés csak korlátozott módon érhető el, tehát előreláthatólag nem lesz körte, és egyes almafajták is hiányozni fognak. A meggy esetében a monília rendszerint, mint minden évben, a hajtásokat és a terméseket is elvitte, már ahol nem volt védekezés. Megjegyzendő: évről évre csökken a meggy termésmennyisége és a piacokon való fellelhetősége, aminek oka a moníliás fertőzés. Tehát már ez évben, illetve a következő esztendőben is oda kell figyelnünk e gomba elleni védekezésre. S hogy mekkora áron tudták értékesíteni a gazdák a termésüket? A jobb meggyfajták esetében 50–60 hr/kg árat is elkértek a termelők.

 A cseresznye ára egy ideig kimagasló volt, közel 80–100 hr/kg, mert nem volt, aki leszedje. Mire felmentek az árak, beindultak a szedések, így gyorsan piaci dömping alakult ki, és 40–50 hr/kg árban tudták eladni a cseresznyét a termelők. A bőséges termést látva, nem volt rossz az idei év, de csak azok számára, akik időben leszedték, mert a sok csapadék miatt több termelőnél megcsattant és a fán rothadt el a termés.

Június végén megkezdődött a korai őszibarack érése. Idén szinte minden termelőnél megmaradt a gyümölcs, jó a minőség, és nagy a mennyiség.  Így viszont a piacokon dömping van, s a legkorábbi (viszonylag gyenge minőségű) fajták csak 20–30 hr/kg áron értékesíthetők. Ez az ár pedig szinte nevetséges, ha számításba vesszük a termesztés munkaigényét és az anyagi ráfordítás mértékét. A következő hetekben viszont már a középkorai fajták is érésnek indulnak, ezek sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, nagyobb lesz a választék, s elindul a sárgabarack érése is.

Ami azonban a téli gyümölcsöket illeti, ezek terén nagyon nem jó a helyzet. A csapadékos időjárás és az előző év gyenge jövedelmezősége a termelőt spórolásra készteti. A bőséges csapadék serkenti a hajtásnövekedést, így tömegével jelennek meg a kártevők, a fertőzések járványszerűen ismétlődnek, jóformán minden eső után ellepik a legjobb ültetvényeket. Gyakran kell permetezni, ami nagymértékben megnöveli a termesztési költségeket, és megterheli a gazda költségvetését, ráadásul a tárolókból kikerült alma is alig magasabb áron volt értékesíthető, mint ősszel, a tárolás előtt. A termelők már nem bizakodnak, úgy vélik: lesz, ami lesz, a szükséges permetezéseket elvégzik, és igyekeznek spórolni ott, ahol csak lehet. A spórolás, persze, nagyon kockázatos, és az ültetvény kondícióját kockáztatva, a fennmaradásért dolgoznak a gyümölcstermelők.

Lajos Mihály