Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

Boldogulás szülőföldön (32. rész)

Sorozatunk mostani részében egy olyan kárpátaljai lányt ismerhetnek meg, akinek interjúja minden sorából a talpraesettség és a reményteljes céltudatosság sugárzik, némi egészséges lokálpatrióta érzelemmel megfűszerezve. Azt tartja, hogy akik itthon maradnak és szülőföldjükön szeretnének boldogulni, mindenkinek meg kellene adni az esélyt a kibontakozásra és a fejlődésre. Ahogy fogalmaz: „Vallom és hiszem, hogy Krisztus Úr a mennyben és mindenek felett!” Balog Henriettával készült interjúnkat olvashatják.

– Mesélj magadról!

– Nagydobronyban születtem, 23 éves vagyok. Ugyan falusi leányzónak vallom magam, de egész fiatalon, 16 évesen kiszakadtam a családi fészekből, és sikeresen felvételt nyertem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumába, turizmus szakra. Majd ezt követően a szaknak megfelelően folytattam tovább a tanulmányaimat a Rákóczi-főiskolán. Ezek az évek nagyban meghatározták a gondolkodásomat és az egész énképemet. Már gyerekkoromban a szüleimtől megkaptam, hogy „bármit, de beszélni azt tudsz”. Ekkor még nem értettem a miértjét, mára tudom, hogy Isten olyan „beszélőkével” áldott meg, amit már gimnazista koromban kamatoztatni tudtam. Szakmámból kifolyólag egyre jobban kezdett érdekelni az idegenvezetés, amit először szakmai gyakorlatok keretében próbálhattam ki, később már saját magam fogadtam az ide érkező turistákat és mutattam be nekik Kárpátalja látnivalóit, az itt élő emberek szokásait, hagyományait. Jelenleg a turizmus-menedzsment szak mesterképzésében veszek részt. Emellett szeretek kirándulni, új helyeket felfedezni, családcentrikus, de nyitott személyiség vagyok, szeretem az olyan tevékenységet, ami adrenalinnal tölt fel, rajongok a cápákért.

– Mi volt a legfőbb ok – felsorolhatsz többet is –, hogy itthon, Kárpátalján maradtál és helyezkedtél el? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal, hogyan látod ezt?

– Mások nevében nem tudok nyilatkozni, de én sokszor megkapom, hogy már túlzásban is patrióta vagyok, hiszen túl elfogult tudok lenni, ha Kárpátaljáról van szó, amiben teljesen igazuk van. Nekem ez az otthonom, itt élnek a szüleim, nagyszüleim, barátaim, ha a faluban végigmegyek, mindenkinek hangosan köszönök, és visszaköszönnek, a boltban az eladó előbb tudja, hogy miért mentem oda, mint én saját magam. Én nem szeretném máshol elképzelni az életemet. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy külföldön talán jobb lenne, de maradtam, mert hiszem, hogy Istennek itt van terve velem, és nem véletlenül vagyok itt.

– Kérlek, mondj három olyan dolgot, mondatot, ami meghatározza azt, hogy ki vagy te! Kezdd a legfontosabbal!

– Hívő nő. Kárpátaljai magyar. Szerető társ.

– Hogyan éled meg kárpátaljai magyarként a mindennapokat ott, ahol élsz?

– A mindennapjainkat jelenleg beárnyékolja a háború, még ha nem is beszélünk naponta róla, viszont érezzük, hogy nem olyan már, mint régen. Családok szakadtak el egymástól, és sokan csak a virtuális térben láthatják egymást. Nehéz és embert próbáló idők ezek. Ezekben az időkben én is, a Nagydobronyi kistérség lakosai is megtapasztaljuk, mennyire fontos, hogy jó és felelősségteljes vezetők álljanak a falu élén, akik azon munkálkodnak, hogy ebben a nehéz időben is összetartsák a lakosságot, hiszen együtt minden könnyebb. Én hiszem, hogy ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy könnyebbek legyenek a mindennapok, és erősíti a hitünket abban, hogy hamar vége lesz a háborúnak, és minden jóra fordul.

– Mit gondolsz, mi, kárpátaljaiak, hogyan éljük meg az életünket a szülőföldünkön vagy a „nagyvilágban” az adott körülmények függvényében?

– Úgy gondolom, hogy mi, kárpátaljaiak a nehéz körülmények között is feltaláljuk magunkat, a céljaink vezérelnek minket, és legyünk bárhol a nagyvilágban, nem fog ki rajtunk semmi.

– A munkádban eltöltött idő során milyen tapasztalatokra tettél szert? Mik jellemzik leginkább a foglalkozásodat, hivatásodat?

– Lehet kissé már közhely, de megtapasztaltam, hogy jobb adni, mint kapni, és ez nem feltétlenül a tárgyakra értendő. Az idegenvezetések során más és más emberekkel és történetekkel találkozom. Nagy örömmel tölt el átadni a tanultakat és mindazt, ami a szívemben van. A munkámat legjobban a rugalmasság és a nyitottság jellemzi. Rugalmasnak és nyitottnak kell lenni egy adott helyzetben, szituációban. Mert tegyük fel, ha a turista azonnal saslikot szeretne kóstolni a Szinevéri-tó közelében, akkor bizony mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, mivel a vendég és az ő akarata az első.

– Napjainkban hogyan lehetne itthon tartani a fiatalokat? Milyen új ötletekre volna szükség? Hogyan tud most boldogulni egy fiatal a szülőföldjén?

– Azon az állásponton vagyok, hogy nem feltétlenül kell minden fiatalt itthon marasztalni, hiszen mindenkinek másak a vágyai, a céljai, és más a világképe. Viszont, aki úgy dönt, hogy igenis itthon marad és a szülőföldjén szeretne boldogulni, meg kellene adni az esélyt a kibontakozásra és a fejlődésre. Például különböző tréningeken és/vagy továbbképzéseken, jó közösségeket kialakítani, ahol tanulhatnak egymástól és akár közös sikereket is elérhetnek.

– Kérlek, idézd fel eddigi legjelentősebb teljesítményedet az életben, bármely téren!

– Elsősorban a tanulmányaimban elért sikereket és az eddig megszerzett diplomáimat emelném ki. Mert a tudás az, amit soha senki nem vehet el tőled! Sikerélménynek könyvelem el, hogy egy alkalommal 45 gyerekkel és 2 segítő tanárral voltam 4 napot idegenvezetni, ami nagy felelősséggel járt, de sikeres és élménydús napokat zártunk.

– Mit jelent az önismeret számodra?

– Sokszor felmerült már bennem a kérdés: ki vagyok én? Mit akarok elérni az életben? Mik a terveim, vágyaim? Én úgy gondolom, ha megtaláltad vagy legalábbis kerested a választ, tulajdonképpen azt nevezzük önismeretnek.

– Számodra mit/kit jelent a kereszténység? Mit jelent neked a hit? Ki számodra Isten? A nagy többség számára ki Isten?

– A hit minden ember számára mást és mást jelent. Valakinek egy szoros kötelék, de valaki csak a „nehéz napokon” keresi Istent. Nekem a hit az életem minden napját képezi, és ezzel együtt igyekszem megőrizni az Istennel való kapcsolatomat, vallom és hiszem, hogy Krisztus Úr a mennyben és mindenek felett!

– Melyek azok a kompetenciák, értékek, amelyek leginkább jellemzik a kárpátaljai lakosságot? A kárpátaljai emberek miben különböznek másoktól? Egyáltalán különböznek-e?

– Büszkén állítom, hogy igen: különböznek. A munkám során sok helyen megfordultam már és sok pozitív visszajelzést kaptam. A kárpátaljai emberek vendégszeretők, kedvesek, őrzik és ápolják a hagyományaikat, szokásaikat, odafigyelnek magukra és környezetükre, és a legfontosabb, hogy soha nem távozol tőlük üres kézzel. Aki ezt még nem tapasztalta, azt arra biztatom, látogasson el Kárpátaljára, nem fog csalódni!

– Mit jelent igényesnek lenni? Mi, kárpátaljaiak igényesek vagyunk?

– Az igényesség az, ha megpróbálod jól vagy viszonylag jól csinálni a dolgaid, nem sajnálsz energiát vagy akár pénzt is belefektetni. Fontos a hozzáállás, és az, hogy ez természetessé váljon a hétköznapokban is.

Úgy gondolom, hogy mi, kárpátaljaiak igényesek vagyunk, amire büszkék is lehetünk.

– A kialakult körülmények tekintetében mi az, amivel a legtöbbet tudunk tenni a környezetünkért, embertársainkért, önmagunkért?

– Hinni kell, küzdeni, és teljes szívből szeretni! Ha ez a három megvan, akkor már sokat tudtál tenni ebben a nehéz időben.

– Mi a véleményed az országban, a világban a közelmúltban és a jelenben zajló, mindenkit érintő folyamatokról, eseményekről?

– Sokan aggodalommal vannak tele e válságos idők miatt, ahol újabb és újabb próbákkal kell szembenézni. A világunk nem jó irányba tart, és a világjárvány vagy a háború tökéletes példája annak, hogy változtatnunk kell. Úgy gondolom, ha tovább is így folytatódik a helyzet, az emberiség fogja elpusztítani önmagát.

– Reménnyel tekinthetünk-e mi, kárpátaljaiak a jövőbe?

– Erről a kérdésről Madách Imre kiemelkedő művéből, Az ember tragédiájából szeretnék idézni egy részletet, ami már szállóigévé vált: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

– Mit osztanál meg leginkább magadból?

– A szülőföldem iránt érzett szeretetemet!

– Mit jelent az egyéniség és egyediség?

– Ezek adnak színt és viszik előre a világot. Valójában minden ember egyéniségnek születik, csak sajnos kevesen mernek kibontakozni és megmutatni valódi énjüket. Az egyéniség tudja, mit akar, azt teszi, amit helyesnek érez, vállalja a felelősséget tetteiért és felülemelkedik a hétköznapokon. A világ unalmas lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna, ezért jó, ha van saját egyéniséged és egyediséged, amit merj vállalni, és meg fogod tapasztalni, hogy mennyi mindent tartogat számodra az élet.

– Mit ajánlanál más fiataloknak? Milyen megoldásokat eszközöljenek, milyen irányba mozduljanak el az itthon boldogulás reményében? Mit tegyenek és mit ne?

– Járjanak nyitott szemmel és nyitott szívvel! Ragadjanak meg minden lehetőséget, amit az élet az útjukba helyez. Legyenek nyitottak és ne féljenek kinyilvánítani a véleményüket. De a legfontosabb, hogy soha ne adják fel. Ha csak egy lépést is tettél egy értelmes cél felé, máris sikeresnek mondhatod magad.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Én mindig egy tervező lány voltam, előre tudtam, hogy a következő héten mit fogok csinálni, sőt már télen is a nyári programokat raktam össze. Sajnos a jelenlegi helyzet bebizonyította, hogy semmi nem úgy működik, ahogy te előre eltervezted. Az élet sok olyan dolgot állított elénk, amiről azt hittük, hogy soha nem fog bekövetkezni. Ebben a helyzetben nagyon nehéz tervekről beszélni, de ameddig vannak terveid, addig bizakodva nézel a jövő felé, és én is ezt teszem. Szeretnék a szakmában még jobban kiteljesedni, és a mesterképzés befejezése után sem szeretném abbahagyni a tanulást. Az egyik legnagyobb vágyam pedig végre kimondani azt a boldogító „igent” annak a személynek, akivel már 8 éve alkotunk egy párt. Én hiszem, hogy egyszer minden rossznak vége lesz.

Dankai Péter