Vasárnapi üzenet: 2023. augusztus 6.

„Uram, jó nekünk itt lenni!”           (Mt. 17, 4)

A görögkatolikus egyház a nyár második felében ünnepli Urunk Jézus Krisztus színeváltozását. Az Isten Fia tanítványai szeme láttára – amennyire képesek voltak ennek a csodának a felfogására – színében átváltozott a Tábor-hegyen. Különleges csodáról beszélünk, mert Jézus Krisztus személyét érinti. Szíriai Szent Efrém szerint ez az az esemény, ahol az Ószövetség és az Újszövetség együtt van, és engedik magukat kissé megérteni.

Ez az ünnep bár emberi számítás szerint a naptárban húsvét ünnepétől távol helyezkedik el, mégis a történések előképet mutatnak hitünk lényege felé. Máté evangéliumának 17. fejezete számol be nekünk erről az eseményről, amelyben olyan jelenetekkel találkozunk, amelyek előremutatnak a 26. fejezettől kezdődően lezajló szenvedéstörténetre. Jézus Krisztus három tanítvánnyal (Péter, Jakab és János) a Tábor-hegyre emelkedik, később az említett három apostollal megy a Getsemáne-kertbe imádkozni. Urunk színeváltozásakor ruhái fehérek, mint a napsugár, Illés és Mózes jelennek meg mellette, és felhők takarják el őket a tanítványok szemei elől. A keresztre feszítéskor a római katonák elosztották egymás között a Megváltó ruháit, és két lator közé helyezik el, majd az ég, látva ezt, sötétségbe borul. Az adott ünnepen a felhők közül szózat hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam...” A Golgotán, a kereszt alatt a százados pedig, mikor látta a történteket, megvallja: „Ez valóban Isten Fia volt.” Színeváltozás ünnepe Nagyboldogasszony böjtjének idejére esik, ahogyan a húsvétot is megelőzi a nagyböjt időszaka. A hagyomány szerint az ünnep végén gyümölcsszentelés történik, a feltámadás ünnepén pedig a húsvéti eledeleket áldja meg az áldozópap. Minden jelenet Jézus Krisztus emberért hozott áldozatának fontosságára mutat. Az Úr Jézus szenvedése előtt megmutatta apostolainak fényes Isten-arcát, hogy szenvedő arcát látva se felejtsék el, hogy Ő Isten.

Az isteni jelenlét hatására Péter ezekkel a szavakkal fordul Mesteréhez: „Uram, jó nekünk itt lenni!” A mennyei boldogság apró részét megérezve maradni akartak, hogy továbbra is részesei legyenek a mindannyiunknak készített örök nyugalomnak és örömnek. Kérjük az Istent, hogy adja meg számunkra is a kegyelmet, hogy együtt lehessünk vele a végtelen boldogságban és addig is nyugalomban, békében mondhassuk szülőföldünkön: „Uram, jó nekünk itt lenni!”

Kótonovics István

görögkatolikus áldozópap