85 éves a Tisza-parti zarándokhely
Petőfi Sándor emléktáblájáról emlékeztek meg Badalóban
Petőfi Sándor születése 200. évfordulójának emlékévében egy olyan emlékjel is kisebb jubileumához érkezett, amelyet Kárpátalján a legrégebben állíttattak őseink a nagy költő és forradalmár emlékére.
A badalói református templom külső falát 1938. augusztus 14. óta ékesíti az az emléktábla, amelyet annak a tiszteletére emelt 85 évvel ezelőtt a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség, hogy az itt élők emlékezzenek arra, hogy 1847 júliusában, útban Erdődre menyasszonyához, Szendrey Júliához Petőfi Sándor e szent falak tövében tartott pihenőt. A Tisza-parti településen élők máig nagyon büszkék erre a hagyatékra, és nemcsak a költő születésének napján, január 1-jén, illetve nemzeti ünnepünkön, a Petőfi által is fémjelzett 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján, március 15-én tartanak itt megemlékezést, de a legrégebbi kárpátaljai emlékhely jelesebb évfordulóin is.
A badalói református templomban megtartott ünnepi hálaadó istentiszteleten Sápi Zsolt helyi lelkipásztor Jób könyve 42. részének 10. verséből vett idézettel – „Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt” – hirdette Isten igéjét. A Szentírásból vett történet párhuzamaként elhangzott, hogy a bibliai hőshöz hasonlóan a kárpátaljai magyarság sorsa is hosszú évtizedeken keresztül megpróbáltatásokkal volt és van is tele, de mindezeket el kell viselni, mert az Úrnak velünk is terve van. Addig, amíg szülőföldünkön gyermekeink Petőfi-verseket szavalhatnak, amíg gyülekezeti közösségben megemlékezünk egy 85 éves évfordulóról, addig azt üzeni számunkra a Mindenható, hogy nemcsak múltunk, de jövőnk is van!
Az istentiszteletet követően a Petőfi-emléktábla köré gyülekeztek a megemlékezők, akiket elsőként Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntött.
Bevezetőjében azt emelte ki, hogy a sors és a Teremtő úgy rendelte, hogy a magyar történelem talán legrövidebb ideig alkotó költője vált nemzetünk leghíresebb és elismertebb poétájává.
Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően az érdekvédelmi szervezet helyi vezetője Petőfi Sándor nagyságát felelevenítve arról beszélt, hogy a költőóriás rövid életútja során olyan költeményeket és műveket hagyott az utókor számára, amelyek egy életre beíródtak a magyar történelem aranykönyvébe.
Jakab Lajos emlékeztetett rá, hogy a Kárpátalján fellelhető négy legjelentősebb Petőfi-emlékhely közül messze a badalói Petőfi-emléktábla a legrégebbi, amelyet még 1938. augusztus 14-én állított fel a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség Hrabár Konstantin, Kárpátalja akkori kormányzójának jelenlétében. Mint mondta, az akkori csehszlovák időkben sem volt egyszerű és könnyű a helyi magyarság helyzete és sorsa, de az akkori hatalom annyira toleráns volt az őshonos lakosokkal, hogy velük együtt osztozott egy nemzeti hős emlékének megörökítésében. Talán leginkább erre lenne szükség a mai, megpróbáltatásokkal tele időkben is…
Orosz Viktória, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatója Reményik Sándor Petőfihez című költeményét adta elő.
Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul köszöntőjében arról beszélt, hogy saját gondolatai helyett inkább egy ismert Petőfi-költeményt idéz, amely az összetartozásról és a közösség megtartó erejéről szól. A diplomata ezt követően Petőfi Föltámadott a tenger című versét adta elő.
„Az idő igaz. S eldönti, ami nem az” – idézte Petőfi Sándor egyik versét Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke, aki köszöntőjében az Isten küldöttjének nevezte Petőfit, aki rendíthetetlen szabadságharcosként megírta többek között a forradalom himnuszát is.
Az érdekvédelmi szervezet járási vezetője példaértékűnek nevezte a badalóiak hűségét és ragaszkodását a nagy költő örökségéhez, amelyet közel egy évszázada gondosan ápolnak és megőrzik azt az utókor számára.
A Mezőgecsei Tüzes Liliom Hagyományőrző Csoport tagjai az alkalomhoz illő népdalokat adtak elő.
A megemlékezés végén Sápi Zsolt tiszteletes imádságban adott hálát az eseményért, amit a Szózat eléneklése és a Petőfi Sándor-emléktábla megkoszorúzása zárt.
(felvégi)
