Az apaság megállapításáról

„Házasságunk megromlott, sokáig hol együtt, hol külön éltünk a feleségemmel, majd elváltunk. Mivel külföldön dolgoztam, csak hónapokkal később tudtam meg, hogy időközben a volt feleségemnek gyermeke született. Az is csak később jutott tudomásomra, hogy a volt feleségem nem íratott be az anyakönyvi hivatalban a gyermek apjának, így most még ahhoz sincs jogom, hogy lássam őt. A tudomásomra hozta, hogy nem én vagyok a gyerek apja, s nem szeretné, ha részt vennék a nevelésében. Kértem, hogy végeztessünk apasági tesztet, de nem egyezett bele. Mi ilyenkor a teendő?”

– Az egyetlen megoldás keresettel fordulni a bírósághoz, kérve az apaság megállapítását, illetve célszerű egyúttal a gyermekláthatás feltételeinek rögzítését is kezdeményezni. A keresethez csatolni szükséges az esetleges bizonyítékokat. Bizonyítékok lehetnek az egykori házastársak vagy kívülálló személyek vallomásai, akiket a tárgyalás során tanúként hallgatnak meg, de tárgyi bizonyítékok, szakértői vélemények is felvonultathatók. Az apasági ügyekben perdöntő bizonyítéknak rendszerint az orvosszakértői genetikai vizsgálat (DNS-teszt) eredménye számít.

A genetikai vizsgálat elvégzését a bírónak kell elrendelnie. Hallani esetekről, amikor az alperes a bírói döntés ellenére sem hajlandó engedélyezni a mintavételt a genetikai vizsgálat elvégzéséhez, ez azonban nem vezethet eredményre. A Polgári eljárási törvénykönyv (Цивільний процесуальний кодекс України) 109. cikkelyének 1. pontja ugyanis kimondja: ha az ügy résztvevője kibújik a szükséges anyagok, dokumentumok szakértőknek történő átadása vagy a vizsgálatban való egyéb részvétel alól, s ha enélkül a szakértői vizsgálat lefolytatása nem lehetséges, a bíróság attól függően, hogy az érintett személyek közül melyik akadályozza a vizsgálat elvégzését, illetve milyen jelentőséggel bír számukra a vizsgálat, a szakértői vizsgálat elvégzése nélkül is megállapíthatja azt a tényt, amelynek tisztázására a vizsgálatot elrendelték (esetünkben: megállapíthatja az apaságot), vagy megtagadhatja a megállapítását.

Elmondható, hogy az apaság megállapítására irányuló perekben a bíróság a genetikai vizsgálat eredménye alapján általában – kivételes esetektől eltekintve – helyt ad a felperes keresetének. A Családi törvénykönyv 157. cikkelye ugyanis félreérthetetlenül fogalmaz: annak a szülőnek, akivel a gyermek együtt él, nincs joga akadályozni a tőlük külön élő szülőt a gyermekkel való érintkezésben és a nevelésében, ha ez az érintkezés nem zavarja a gyermek normális fejlődését.

hk