Tízéves a Nagyberegi Tájház: kiállítás és szüreti évadnyitó

A szürethez kötődő programokkal és kiállításmegnyitóval nyitotta meg őszi félévét a Nagyberegi Tájház október 11-én.

A Nagyberegi Tájház tíz évvel ezelőtt, 2013 februárjában nyitotta meg kapuit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) intézményeként. Mint ismeretes, a jó tájház nemcsak kiállítótér, hanem tárgyi világával egyben ismeretátadó, az oktatást szolgáló hely. Emellett közösségi tér is, mely a hagyományok megőrzésének, megismerésének és újraélésének színtereként szolgál. Ezt az elvet követi a Nagyberegi Tájház is, mely amellett, hogy múzeumi célt szolgáló épület, az itt rendszerszerűen meghirdetett foglalkozásokon őseink tudását kívánja átadni különféle módszerek segítségével.

Az őszi évadnyitó alkalmával a korábbi évekhez hasonlóan a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ezúttal is szüreti mulatsággal s a betakarításhoz kapcsolódó színes programmal várta a tájház látogatóit, akik a nap folyamán jókedvűen játszottak a hagyományos népi játékokkal, részt vettek kézműves-foglalkozásokon, táncoltak és megtekintették az Örökségünk című szőtteskiállítást is.

A programot a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum tanulóinak és a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi csoportjának szüreti tánca nyitotta meg.

Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a PCS elnöke örömét fejezte ki a tájház működése kapcsán, melynek népszerűségét alátámasztja a mostani alkalomra ellátogatott mintegy száz gyerek jelenléte is. Mint fogalmazott, a szüret egyben a vigasságok időszaka, s ennek a Beregvidéken mindig is kiemelkedő hagyománya volt. Köszöntőjének végén azt kívánta, legyen a tájház udvara a mostanihoz hasonlóan mindig népes és vidám.

„A több nemzetiség egymás mellett élése, az eltérő kultúrák találkozása, egymás hagyományainak tiszteletben tartása mind-mind toleranciaerősítő tényezők, melyek nagyon fontosak egy olyan többnyelvű közösségben, mint Kárpátalja” – hangsúlyozta beszédében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul, így folytatva: „A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint ezeréves Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, zenénket, meséinket, hagyományainkat és hitünket. Feladatunk és kötelességünk a magyar kultúra megőrzése, ápolása és átörökítése utódaink számára.” A Kárpát-medencében régmúlt idők óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel, a szüret mindig is a társadalmi élet fontos része volt, s emellett az ismerkedés egyik fontos színtere, ahol együtt táncolt, mulatozott a család apraja-nagyja, barátok és ismerősök – tette hozzá a diplomata.

A köszöntőket követően Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse ismertette a programokat, melyek egy időben több helyszínen zajlottak: míg a gyerekek az udvaron maradtak, a felnőttek az épület foglalkoztatótermében gyűltek össze, ahol hivatalosan is megnyitották a népművészetünk még meglévő elemeit, kincseit, féltve őrzött darabjait bemutató szőtteskiállítást.

Az elmúlt egy évtized nem kevés meglepetést és újdonságot tartogatott a tájház számára, ám annak munkatársai ezekből is tanultak, fejlődtek. „Tanultunk és tanuljuk folyamatosan, hogyan szervezzünk szakszerűen programokat, melyek nemcsak szórakoztatóak, hanem építő jellegűek is, hogyan illesszük be őseink tudását a foglalkozásokba, és hogyan ismertessük meg hatékonyan hagyományainkat a fiatalokkal” – szögezte le Gál Adél, akinek meggyőződése, hogy a tájházak kulturális örökségünk és identitásunk meghatározó alappillérei.

A szervezők a jubileumot méltóképpen ünnepelve a kiállításon a település értékeit kívánják bemutatni: a szőttest és a keresztszemes hímzést. A beregi szőttes készítése része a hagyományos beregi népi kultúrának, népi művészetnek. A szövés a legrégibb mesterségek egyike. A falusi élet minden egyes eseményének megszületett a maga jellegzetes szőttes darabja. A hétköznap használt szőttesek egyszerűsége és az ünnepi darabok díszítettsége ötvöződik bennük. A beregi szőtteseken felismerhetjük a gránátalma-, a szegfű-, a makkos, a tölgyfalevél-, a tulipán-, a Rákóczi- és a farkasnyomos mintákat. Az értékes darabok – melyek október végéig megtekinthetők a tájházban – a beregi asszonyok örökségei, a helyi lakosokat bevonva kerültek elő az otthonokból, a szekrények mélyéről. A textíliák között vannak százéves vásznak is, azonban mindegyik – legyen akárhány éves – a gondos kezekről, a gazdasszonyok és lányok, esetleg nagymamák precíz és igényes munkájáról árulkodnak. A kiállított 136 darabban benne van készítőjük szíve, lelke és minden szeretete. A kiállítás összeállításában közreműködött Prófusz Marianna népművész.

Orosz Ildikó Nagybereg híres szülöttje, a József Attila-díjas költő, Füzesi Magda Útban hazafelé című versének egy részletét idézte: „Ez a föld bölcsőm és erődöm, itt markolt kapát minden ősöm. Új sarjak simítják a lábam, itt van jussom borban, búzában.” „Szüretkor és mindenkor ez kell eszünkbe jusson! Értékünk, kincsünk és örökségünk a beregi szőttes, melyet elődeink megőriztek és átadták a fiataloknak. Erre büszkének kell lennünk!” – fűzte hozzá.

A megnyitón Markó Veronika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója szüreti hangulatot idéző népdalcsokrot adott elő citerakísérettel.

Mindeközben a gyerekek végeztek a szőlőtaposással és a kukoricafejtéssel, s már a paprikafüzérek is elkészültek. A csűrben sok apró kéz járt szorgosan: voltak, akik a vesszőfonás technikáját próbálták ki, s voltak, akik csuhévirágot készítettek vagy nádsípot faragtak. A programok végén kemencében sült almás és diós porlóssal, valamint meleg teával kínálták a tájház vendégeit.

CsA